Akár tetszik az európaiaknak, akár nem, Donald Trump már most hatással van az Európai Unió politikájára. A hatalomba való visszatérése nemcsak az európai vezetők figyelmét vonta magára, akik igyekeznek Amerikát a regionális biztonság és a transzatlanti kereskedelem terén maguk mellé állítani, hanem a közvéleményt is gyökeresen megváltoztatta a külpolitikával és más kérdésekkel kapcsolatban.
Az európaiak körében a Trump 2.0 kapcsán a pesszimizmus az uralkodó hangulat. Ez az egyik megállapítása annak a nagyszabású új felmérésnek, amelyet a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) végzett 11 uniós tagállamban, valamint Nagy-Britanniában, Svájcban és Ukrajnában. (Ennek részleteit tegnapi lapunk külpolitikai oldalán olvashatták.) De ez a negativitás és a trumpi politikával szembeni alapvető szkepticizmus nem védi meg Európát a megváltozott Washington okozta következményektől – vagy éppen a „trumpizáció” exportjától. A közvélemény-kutatási adatok szerint az európai közhangulat már most is eltolódott három kulcsfontosságú területen.
Először is, részben Trumpnak köszönhetően egyre inkább "kiélesedett" az európai gondolkodás az ukrajnai béke kilátásait illetően. Az ECFR által megkérdezett valamennyi európai országban ma már a háború legvalószínűbb kimenetelének a kompromisszumos rendezést tartják – és nem az orosz vagy ukrán győzelmet. Ez még az olyan országokra is igaz, mint Észtország, ahol még hat hónappal ezelőtt is erősen az ukrán győzelemre utaló vélemény volt a jellemző. A katonai kudarc lehet az egyik tényező e változás mögött, a másik azonban valószínűleg Trump ígérete, hogy békét hoz a térségbe.
Másodszor, az új elnökarra készteti az európai polgárokat, hogy pragmatikusabb megközelítést fogadjanak el a külpolitikában – különösen az Egyesült Államokkal való kapcsolatukat illetően. Európa nagy részén ma az az uralkodó nézet, hogy Washington már nem „szövetségese” az EU-nak. Sokak számára, beleértve a hagyományos transzatlanti fellegvárakban, például Dániában és Lengyelországban élőket is, az Atlanti-óceánon túli egykori szövetségesük ma már csupán „szükséges partner”. Ez figyelemre méltó változás, amely a nyugati szövetség potenciálisan helyrehozhatatlan törésére utal.
Harmadszor, és talán a legnyilvánvalóbb az a felturbózott lendület, amelyet Trump adott az európai szélsőjobboldali mozgalomnak, és az a MAGA-stílusú politika, amelyet számos párt igyekszik bevezetni saját országában. Elon Musk beavatkozása a pártok, köztük a német AfD támogatása érdekében legitimálta az egykor szélsőséges nézeteket, és az olyan vezetőkben, mint Alice Weidel, azt a hitet ébresztette, hogy a következő választásokon felülmúlhatják korábbi rekordjaikat. Bár ez talán nem lesz elég ahhoz, hogy kormányra kerüljenek, népszerűségük mégis növekszik, és ennek eredményeként az európai mainstream még inkább jobbra tolódhat – különösen olyan kérdésekben, mint a migráció, az éghajlat, vagy a nemek közötti egyenlőség és a család.
Vannak azonban bizonyos határai annak, hogy a Trump-hatás meddig terjedhet.
Gondoljunk csak az ukrajnai háborúra. Mostanra széles körben elterjedt nézet lett, hogy a tárgyalásos rendezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy az európaiak vakon támogatják az amerikai elnök alkukötésre vonatkozó megközelítését. Észtországban, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Dániában, Németországban és Portugáliában például sok olyan polgár, aki a konfliktus legvalószínűbb kimenetelét a kompromisszumos rendezésben látja, úgy véli, hogy az ukrán győzelem lenne a legjobb az országa és a világbéke szempontjából is. Bár igaz, hogy Kijevnek nagyon nehéz lenne folytatni a harcot, ha az USA csökkentené a katonai segélyt, az ukránok megnyugodhatnak, hogy Európában sokan állnak mellettük szövetségesként és a stabil és igazságos béke szószólóiként.
Az európaiak is felismerték, hogy pragmatikus és tárgyalásos megközelítésre van szükség az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokban – bizonyos értelemben tükrözve azt, ahogyan Trump látja Amerika és az EU kapcsolatát. Ez különösen fontos a közelgő kereskedelmi háború és a tömböt fenyegető vámok miatt. Ha ez bekövetkezik, az európai vezetők úgy találhatják, hogy képesek lesznek a közvélemény támogatását maguk mellett tudni, amikor olyan lehetséges kompromisszumokat kötnek, mint például a több amerikai energia vásárlására vonatkozó kötelezettségvállalás, vagy az USA-val való összefogás a kínai gazdasági fenyegetéssel szemben. Ez azonban csak akkor lesz elfogadható, ha a vezetők szilárdan kiállnak az európai értékek megőrzése, valamint polgáraiknak a demokráciát és az emberi jogokat illető, vörös határvonalakat érintő kérdésekkel kapcsolatos szilárd álláspontja mellett. A világszínpadon elfogadható a pragmatizmus, de a cinizmus és a romboló kompromisszumok nem.
Arra sincs garancia, hogy Trump visszatérése és belső köre beavatkozásai következtében az európai szélsőjobboldal áttöri az üvegplafont. Közvetlenül az elnök választási győzelmét követően végzett felmérésünk szerint a németországi AfD-t és a franciaországi Nemzeti Tömörülést támogatók több mint egyharmada az országa szempontjából „rossz dolognak” tartja a visszatérését. Ha Trump kormánya kereskedelmi konfliktust kezdeményez Európával, vagy pusztító rendezést segít elő Ukrajna és Oroszország között, az új washingtoni csapathoz való politikai igazodás gyorsan teherré válhat Marine Le Pen, Geert Wilders, Giorgia Meloni és más jobboldaliak számára. Egyelőre csupán a mézeshetek meghitt melegél élvezik.
Európa „trumpizálódása” már eljött, ez így igaz – de a hatások számba vétele még várat magára. Az Európa-pártiaknak a csatát meg kell nyerni, és új lehetőségek nyílnak: az EU vezetőinek meg kell tanulniuk és meg kell honosítaniuk a pragmatizmust a külpolitikájukban; tisztázniuk kell a választók előtt, hogy mekkora tétje van Ukrajna esetében a különböző típusú békéknek és annak, hogy Európa túlzottan függ az USA-tól a biztonság terén; valamint meg kell különböztetniük magukat a szélsőjobboldaltól, és újra kell formálniuk a politikai vitát.
A szerző a Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) vezető politikai munkatársa és vezető adatelemzője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.