A fény című német-francia produkciót, amely nyitja a Belinalét a Special Gala versenyen kívüli szekcióban mutatják be. A főszerepben jelenleg talán a legnagyobb német szár Lars Eidinger látható. A két másik főszereplő Nicolette Krebitz színész és rendező, valamint Tala Al-Deen alakítja a két további protagonsitát. A dramedy egy család történetét meséli el, amelynek életét megváltoztatja szíriai házvezetőnőjük. „Amint megnéztük A fényt, azonnal tudtuk, hogy a 75. Berlinale nyitófilmje lesz” - mondta Tricia Tuttle, a fesztivál vadonatúj igazgatója a Screen International nevű szaklapnak. Hozzátéve: „Tom Tykwer megtalálja a szépséget és az örömöt a gyakran széttöredezett és kihívásokkal teli világunkban, és varázslatosan megragadja modern életünk lényegét a vásznon. Nagy örömünkre szolgál, hogy Tomot ismét a Berlinalén köszönthetjük A fénnyel.” A hírek szerint maga Tykwer is nagyon örül, ezt meg is értjük, hiszen nagyon régen készített átütő filmet és sokan a nagy visszatérését vizionálják.
Úgy legyen.
A már említett új igazgatóra, Tricia Tuttle-re szegeződik a fesztiválvilág és a filmipar figyelme, hiszen válságmenedzsernek hívták a londoni filmfesztivál korábbi igazgatóját Berlinbe, aki a hírek szerint a stáb nagy részét lecserélte. Az elmúlt öt évben Carlo Chatrian művészeti igazgató volt a válogatásért felelős, őt nem túl elegáns módon menesztették, mivel úgy ítélték meg, hogy nem oda pozícionálta a rendezvényt, ahová a támogatók, a város és a szövetségi állam megálmodta, hiszen Chatrian nagyon szerette a kísérleti művészfilmeket és valóban úgy gondolta, hogy olyan egyedi műveknek ad reflektorfényt, melyeknek arra van szüksége, hogy felfedezzék azokat. A kritikák szerint időközben megfeledkezett a „fesztiválcsinálásról”, azaz nem fektetett kellő energiát abba, hogy A-kategóriás sztárokkal tegye tele a vörös szőnyeget. Persze voltak Berlinben sztárok az elmúlt években is, de arányaiban az egész fesztiválon összesen annyi, mint mondjuk Cannes-ban egy napon szokott megfordulni. Persze a díjszezon és a filmipar átalakulása miatt nehéz helyzetben van Berlin mert az Oscar márciusra csúszása miatt egyszerűen az érintettek nem a német fővárosban kampányolnak. Tuttle-től várja tehát mindenki a csodát a csillogás visszaállítása terén, és hát tegyük hozzá, ez első körben nem tűnik úgy, hogy sikerülni fog. Például az idei kiadás egyik húzófilmje, a Pong Dzunho rendezte, Robert Pattinson főszereplésével a Mickey 17-ről mindenki azt hitte, hogy a Berlinalén lesz a világpremierje, mikor aztán bejelentették, hogy a fesztivál előtt lesz azért Londonban egy „igazi világpremier” és a sztárok ott állnak majd a nemzetközi sajtó rendelkezésére – a fesztiválon csak a német kollégák kapnak hozzáférést. Érthető, hogy a szórakoztatóipari újságírók panaszkodnak, elvégre egy olyan szerzői filmes alkotásáról van szó, aki korábbi művével megnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.
A másik válság, amit az új igazgatónak valahogy meg kell oldania, az a mozihelyzet.
A Potsdamer Platz-ot centrumként használó rendezvény elvesztette a Sony Center hatalmas multiplexét (a magas bérleti díj miatt kivonultak) és a Berlinale Paéast és a CineMaxx mozi kapacitása kevés és a városi egyéb vetítőhelyeket is felújították, melyekben a normál székeket fotelokra cserélték, így azok befogadóképessége is csökkent. Néhány kulcsfontosságú vetítőterem bezárásával és más helyszínek kapacitáscsökkentésével a fesztivál körülbelül 150 ezer „ülőhelyet” veszített a Potsdamer Platz környékén. Ezeket a helyeket más Berlinale-helyszínekkel igyekeznek pótolni. Így idén bevonták a rendszerbe a Stage Bluemax Theater-t, mely a Potsdamer szomszédságában lévő Marlene-Dietrich-Platz-on van, ez a vetítő ötszáz embert képes befogadni. A moziválság miatt már Chatrian is elhagyott szekciókat, de idén némileg még karcsúbb lett a program. Nem mellékesen a mozis kedv év közben is csökken: 2024-ben mintegy 68 millió jegyet értékesítettek, Franciaországban ennél körülbelül százmillióval többet.
Tuttle újításai közé tartozik még, hogy megszűntette az Encounters szekciót, melyben ismert alkotók versenybe nem illő alkotásait vetítették többnyire, helyette érkezik Perspectives, mely fiatal tehetségek első egészestés műveit szemlézi. Jó hír, hogy meghívták Sós Bálint Dániel Minden rendben című alkotását is. A mű sillabusza szerint a Minden rendben egy tragédia egy nemrég megözvegyült apáról, Sándorról (Hajdu Szabolcs), aki súlyos morális dilemmába keveredik. Az egyetlen szemtanúja lesz egy súlyos balesetnek, amit magatartászavaros kiskamasz fia okoz. Sándornak döntenie kell: vállalja az igazság terhét és a fia életét romokba döntő következményeket, vagy hazudja el a tettet, ami viszont a fiú lelkivilágát torzítja el egy életre? Apai ösztönei az utóbbiba hajszolják bele.
További magyar jelenlétnek örülhetünk a Berlinale hivatalos rövidfilmes versenyprogramja esetében is: Ladányi Jancsó Jákob Élő kövek című etűdjét is meghívta a Berlinale.
Ahogy az alkotók a közleményükben írták, a történet egy fiatal nő és terapeutájának üléseit jeleníti meg egy, a várostól távol fekvő rehabilitációs központban. A nő kezdetben nehezen nyílik meg, a terápiás alkalmak lassúak és nehézkesek: az elfojtott álmok és emlékek csak töredékekben kerülnek felszínre. Az idősebb férfi szakember végül egy lovasterápián keresztül nyeri el a lány bizalmát, aki olyan feltétlen elfogadásra és tiszta kapcsolódásra talál az állatban, ami addig teljesen idegen volt számára. Ahogy a lány megnyílik, elmosódnak a határok a terapeuta és páciense között, és kapcsolatuk egyre intimebbé válik. A film főszereplői a Berlinalé-n korábban a legjobb színésznő díját elnyerő Kizlinger Lilla és az elismert színházi rendező Schilling Árpád. A film executive producere Tarr Béla.
Cikkünk elkészítését a Budapesti Goethe Intézet támogatta.
