Tudunk online vásárolni, bankolni és az élet nagy kérdéseire is választ kaphatunk, sőt akár el is cseveghetünk a számítógépen vagy az okostelefonon keresztül az erre kifejlesztett mesterséges intelligenciával. A fejlesztőcégek egymással versengve dobják piacra a mind és mind többet tudó mesterséges chatbotjaikat, melyekbe dollármilliókat ölnek a nagyobb haszon reményében. Rengeteg vállalkozás és cég előszeretettel használja, hogy több ügyfelet szerezzen vagy jobban kielégítse a folytonos információra és törődésre éhező vendégkörét. Ezt akár nevezhetjük természetes folyamatnak is, hiszen a gépiesítés már elkezdődött több mint száz éve, és azóta rohamosan halad előre a technika. Az, hogy kiben milyen érzéseket kelt, nem tisztünk eldönteni, de az nyilvánvaló, hogy az emberi interakciók egyre inkább szűkösebb keretek között mozognak és a több óráig tartó parázs viták egy-egy érdekes témáról már belecsitulnak a keresőprogramok zümmögésébe.
Az interneten rengeteg információ elérhető. Van, ami tanulásunkat, okulásunkat szolgálja, de gyakran a fals információk áradása szab inkább gátat a szabad gondolkodás szárnyalásának. Ha kérdésünk van egy-egy termékről, már egy üres géphang válaszol. Nem lenne ezzel semmi baj, ha alternatívaként gondolnánk erre a megoldásokra, afféle kiegészítésként, hogy el tudjunk boldogulni ebben az ingergazdag világban. Sokszor azonban észrevehető, hogy sokan már jobban hisznek ezen programok válaszaiban mint embertársaink véleményében és tudományában.
Bizalmatlanok lettünk egymással. Bizalmatlanok lettünk a tudománnyal, és sajnos sokszor kerül már hátrányba a régen oly sokat emlegetett józan paraszti ész.
Az emberiség a társadalmak megszületése óta folyamatosan keres és hinni akar egy felsőbb hatalomban, aki választ ad a nagy kérdésekre. Különböző istenségeket kreálnak, vélnek és alkotnak meg évezredek óta és imádkoznak a Teremtőhöz. Vallások tucatjaiban keressük folyamatosan az örök kérdést, hogy mi végre vagyunk a világon?! Minden kornak megvolt a maga istensége, vallása, mitológiája és külön a tudósai, gondolkodói, filozófusai. Most ez összekeveredni látszik, mert a chatbot egyszerre gondolkodik és ad felsőbb hatalmi érzést, valami megfoghatatlant, mely ott lapul mindenki zsebében és ellentétben a vallás képviselőivel, az Istennel, ő válaszol. Válaszol folyamatosan és fáradhatatlanul.
Lassan ott tartunk, hogy a chatbotoktól kérdezzük az élet értelmét, a szépség lényegét és a világ alakulását… Korántsem gondoltuk volna, hogy Douglas Adams híres regényéből (Galaxis útikalauz stopposoknak) az ikonikus kérdés, „Mi az élet értelme?” – melyre a 42-es szám érkezik válaszként, lassan aktuálissá válik. Ugyanis egy 2023-as kutatás szerint ezt a kérdést címezték a legtöbbször egy MI-alapú chatbotnak. A válasz a könyvben megmosolyogtató és kultikussá vált, főleg azért, mert főhősünk ezt elfogadta, zokszó nélkül.
A „kognitív tehermentesítés” persze sokszor hasznos, nem kell megjegyeznünk az utat, ha odavisz minket a GPS, a fotóalkalmazásban könnyen eltárolhatjuk digitális emlékeinket, fontos dokumentumainkat, a naptárunk számon tartja az időpontokat helyettünk. Neves tudósok, agykutatók azonban arra figyelmeztetnek, a „kognitív protézisek” a magasabb szintű agyi funkciók fejlődését gátolhatják, akár le is építhetik, és a mesterséges intelligencia még az okostelefonoknál is nagyobb veszélyeket rejthet az agyunkra és ezáltal a társadalmi működésünkre.
Már egy 2011-es kutatás rávilágított, hogy a Google-kereső használata csökkenti a saját memóriahasználatunkat, ezáltal feledékenyebbé tesz, mert ilyenkor az internetet mint külső memóriát használjuk. S egy frissebb, az idei év elején a Societies szaklapban megjelent kutatás szerint a mesterséges intelligencia minden gondolkodási funkciónk közül legjobban a kritikus gondolkodást károsítja. Az MI egy kétélű kard: a kényelem és a hatékonyság, amit nyújt, elkényelmesíthet és függőséget alakíthat ki. Akkor tud az MI valóban előnyös lenni, ha kiegészíti, és nem helyettesíti a (kritikus) gondolkodást.
Nagyon sokan a jelen világban is elfogadják, sőt elhiszik a gépi választ olyan kérdésre, amelyre talán nincs is válasz.
Kezdünk lassan afféle megkérdőjelezhetetlen istenségként tekinteni erre az életet segítő, nem valós intelligenciával megáldott géphangra és mi magunk kezdjük kiölni a gondolkodás örömét saját magunkból.
Ez persze most túlzó lehet, de különféle közösségi médiás csoportok százai szólnak arról, hogy egy egyszerű kivonást, házi feladatot vagy fogalmazást ezzel a módszerrel íratnak meg. Pedig a gondolkodás, a logika és az olvasás az ember legnagyobb ajándéka, illetve a szabad akarat, hogy dönthet arról, hogyan és miként használja az újonnan megjelenő technológiákat. De honnan is szerez a chatbot információkat? Ez a legnagyobb csavar az egészben. Mi emberek tanítjuk be, ő magától ugyanis nem gondolkodik, így ha mi sem gondolkodunk már, neki sem lesz mit megtanulnia.
De miből és hogyan tanul egy ilyen chatbot? Az internetre betáplált adatokból, melyek közt villámgyorsan tud keresni, és tőlünk, akik használják, a kérdéseken keresztül és a csevegésekre adott válaszokból is képes információt felszedni, majd úgy alakítani a reakciókat, hogy illeszkedjen a kérdező igényeihez, világképéhez. Képes akár hangulatokat vagy humortartalmat is produkálni, egy-egy fejlettebb változata ténylegesen megtévesztő lehet és felfedezhet a végfelhasználó mögötte már-már emberi vonásokat. Az alkotók ugyanis az emberi neuronhálózatot vették alapul a tanítási folyamatok programozásához, mesterséges neurális hálózatokat kialakítva. Szóval ha a mi adatainkból, az interneten az emberiség által feltöltött információkból, meg a válaszokból és kérdésekből tanul, és mi elfelejtünk gondolkodni, akkor a chatbotnak sem lesz mit betanítani, nem tud mit megtanulni, vagy helytelenül tanulja meg, akkor elindulhat egy negatív evolúció, ami globális szinten eredményezhet elbutulást vagy akár társadalmi és egyéni cselekvőképtelenséget. Hiszen Renée Descartes örökbecsű mondása még ma is érvényes, sőt szerintem érvényesebb mint valaha: „Gondolkodom, tehát vagyok!” Hagyjuk magunkat gondolkodni, és ezáltal létezni.
Van még egy igen nagy hátránya a számítógéppel való társalgásnak, mégpedig az emberi interakciók hiánya.
Ha mindent a ChatGPT-től kérdezünk meg, kitől fogjuk megkérdezni, hogy van ma? És tőlünk ki fogja megkérdezni, hogy mi az a fura fény a szemünkben? Hogyan fogunk figyelni egymásra? Néha igenis jó megkérdezni a padon ülő Józsi bácsit, hogy merre megy az út, vagy a piacon kocsit húzó Mari nénit, hogy hol a legszebb paradicsom, olykor pedig eldiskurálni az ügyfélszolgálatossal, hogy bizony sok a hívás és nehéz napja van. Valakik féltik a természetet a globális felmelegedéstől (ami szintén nagy probléma), én féltem az embereket, a társadalmat a globális érdektelenségtől és gondolathiánytól. Ne féljünk gondolkodni, szánjunk időt az olvasásra és egy egy mosolyt embertársainkra vagy akár magunkra, a tükör előtt állva, és a világ arra a napra legalábbis meg van mentve.
