Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint az Oroszország elleni háború erősítette Európa és az Egyesült Államok egységét. Elnök úr büszke arra, hogy Ukrajna „egy ilyen erős” Európa része.
Mégis úgy fest, hogy meglehetősen félrementek az események. Oroszország rablóháborúja, amely a másik nézetben Ukrajna honvédő háborúja, egyre kiterjedtebb, és mindeközben mindenféle sajátos érdek érvényesül. Donald Trump amerikai elnök szerint Szaúd-Arábiában lehet az első találkozója Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, ahol az orosz–ukrán háború lezárása a bejelentett cél. „Az Egyesült Államok államfője mielőbbi tűzszünetet akar, miközben pénzügyminisztere írásos garanciáról tárgyalt Ukrajnában a korábbi támogatások visszajuttatásáról.”
Az Ukrajnáról szóló kijelentésekre az európai nagyhatalmak is reagáltak. „Várjuk, hogy amerikai szövetségeseinkkel együtt megvitassuk a továbbiakat. Közös célunknak kell lennie, hogy Ukrajnát az erő pozíciójába helyezzük, Ukrajnának és Európának részt kell vennie minden tárgyaláson.” A Kreml megjegyzése: a Vlagyimir Putyin orosz és a Donald Trump amerikai elnök közötti telefonbeszélgetéskor nem esett szó az európai részvételről az ukrajnai helyzet rendezésében.
Európa hitel formájában finanszírozza Ukrajnát. Az Egyesült Államok támogatást, magyarán vissza nem térítendő konstrukciót választott. Eddig. Most változások vannak. Amerika visszavárja a ráfordításait (350 milliárd dollárt).
Esélytelen, hogy Ukrajna részt vegyen azon a tárgyaláson, amely Trump és Putyin között Szaúd-Arábiában a közeljövőben vélhetően megtörténik. Az végleg kizárt, hogy valamiféle európai képviselet is jelen legyen. Nem is értelmezhető a felvetés.
Biztosan lesz olyan fázis, ahol már Ukrajnát is bevonják a háborúról/békéről megegyező felek. Még azt is el tudom képzelni, hogy Európának is lesz valamiféle szerepe, pl. növelheti a támogatását az eddigi száz milliárd euróhoz képest. Gondolom, a végrehajtás, a békefenntartás az a lehetőség, amelyben Európa majd részt vehet.
És most lépjünk hátra valamennyire. Létezik más nézőpont is.
Nagyon félrementek az események. Európa Oroszországgal (és Ukrajnával, Fehér-Oroszországgal) együtt versenyképes lenne Amerikával és Kínával. (Vannak még hatalmas keleti, európai, volt szovjet köztársaságok is.) Ezek nyilvánvaló, vitathatatlan állítások, következésképp a fél világ ellenérdekelt - vagy inkább kétharmad az ellenérdekelt hányad. Minek ilyesmiről még gondolkodni is? Utoljára Angela Merkel mondott hasonlót. A mai Oroszország érdekszférája aligha egyeztethető össze Európával, a mai Európa érdekeivel.
Az egészen biztos, hogy a most alakuló konstrukcióban Európa nem számít, alárendelt szerepet játszik. Európa egyre inkább marginalizálódik.
A hatalmas Európai Unió abba helyzetbe került, hogy két irányba is teljes mértékben kiszolgáltatott. Gazdaságilag, energiabiztonság szempontjából levált, leválasztották Oroszországról; katonai, biztonsági szempontból pedig Amerikának meghatározó, nem helyettesíthető, stabilizáló, védő feladata van.
Az orosz nyersanyag- és energiafüggést fokozatosan felváltja az amerikai gazdasági függés, ahol nem Európa versenyképessége, hanem Amerika piaci érdekei a meghatározók.
A NATO külügyminiszteri találkozója után az amerikai alelnök arról beszélt, hogy „minden a terítéken van”. Ezt annak összefüggésében jelentette ki, hogy akár csökkenthetik is az Európában állomásozó amerikai katonák számát, és majd Donald Trump fog tárgyalni minderről Putyinnal.
Alapvető, állandónak gondolt, biztonsági garanciák foszlanak el… Bízom benne, hogy nem így van, mert nem lehet, hogy így legyen.
Azt várom, hogy a birodalmi logikára rendeződő új világban Európa szorosabbra vonja gazdasági, katonai és politikai szövetségét, mert nem lesz kevesebb változás a következő néhány évben, mint amennyi a közelmúltban volt. A most érkező Trump adminisztráció megváltoztatja Amerikát. Rövidesen megtudjuk, hogy Putyin Oroszországa hogyan reagál a változásra.
A szerteágazó uniós érdekkör nem erre a dinamikus változásra lett kigondolva. Egyértelmű, hogy egyre gyorsuló, Európát leértékelő folyamatokat élünk meg. Az euroatlanti katonai szövetség jelentősége növekszik, ellenben az Európai Unió marginalizálódik.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
