„Sportvonatot indít az IBUSZ vasárnap, február 5-én a Balatonkenesén rendezendő sportnapra. A műsorban jéglabdamérkőzés, fakutyázás és műkorcsolyázó-verseny szerepel, melyen a legkiválóbb versenyzők és táncospárok indulnak” – írta a Népszava egy 1950. februári számában. A Balaton ekkoriban legalább olyan népszerű volt a téli, mint a nyári turisták körében. Sokaknak pedig megélhetést adott, a lékhalászok, jég- és nádvágók számára fontos időszak volt ez, előbbit a hűtőszekrények előtti jégvermekbe, utóbbit tetőfedésre használták. A dokumentált rekordot az 1939-1940-es tél tartja, melyen 98 napon át lehetett közlekedni a helyenként 60 centi vastag jéggel fedett Balatonon.
Egy csakis télen járható útvonal is átvezetett a tavon, Alsóörstől egyenesen Siófokig, mint egy 1774-ből származó térkép tanúsítja. A téli időszakban sokan választották az egyenes utat a nagy kerülő helyett az északi és a déli partszakasz között. Köztük kereskedők, akik északról bort, építkezéshez követ, nádat szállítottak, délről pedig hordót, faanyagot, jószágokat. Megérte a szállítással kivárni a telet, mert ilyenkor nem kellett fizetni a révésznek az átkelésért. Ekkoriban még szekérrel, később autóval is ráhajtottak a jégre a bátrabbak, alábbi képünkön egy Trabantnak sikerült, ám a legutóbbi, 2012-es autós átkelés rosszul végződött: két nagyértékű terepjáró is elsüllyedt a tóban, a második akkor, amikor az első bajba jutott segítségére sietett. Azóta tudomásunk szerint senki nem próbálkozott az autós Balaton-áthajtással.
