Madármentők a magyar városi vadonban

Uhu bagoly, tundrai kis hattyú, kuvik és szürke gém egyaránt lábadozott már a Tollas Barát Madármentő Alapítvány dunaharaszti állomásán. Évente több száz egyed szorul gondozásra náluk, a veszélyek egy részét a vadállatok, többségét civilizációs kihívások, köztük emberek okozzák. Puskával, mérgezéssel, üvegfalakkal. De az állatbarátok sem ma kezdték, Szellőt, a hattyút például már tojás korában menteni kellett.

A rakott krumplitól a paradicsomos húsgombócig

Férfiak közül minden bizonnyal többen is kacérkodtak már a főzés tudományának elsajátításával, holott, ha belegondolunk, tényleg nem egy nagy was ist das. Magam sem voltam ezzel másképp. Sokáig azt hittem, a főzés egy veleszületett adottság: vagy van érzéked hozzá, vagy nincs. Az utóbbit sejtettem magamnál, de aztán az önálló élet megkezdése, az albérletbe költözés hatására végül én is fakanalat ragadtam. 

Mérlegen a magyarországi palagáz-kitermelés és a rengeteg veszélye

A magyarországi palagáz-kitermelés évek óta visszatérő, erősen megosztó kérdés. Egyes szakértők és iparági szereplők szerint csökkentheti Magyarország energiafüggőségét és az importkitettséget, valamint átmeneti stabilitást adhat a zöld átmenet idején. A természetvédők viszont súlyos környezeti, ivóvízbázis-védelmi és klímavédelmi kockázatokra figyelmeztetnek, és a technológia alkalmazásának felfüggesztését sürgetik.

Bugylibicska és a keresőoptimalizálás

Székelyföldön, Gyergyócsomafalván a fa nem pusztán nyersanyag, hanem a mindennapok szerves része: erdő, szerszámnyél, játék és használati tárgy egyaránt. Ambrus Aladár számára a fafaragás is ilyen természetességgel volt jelen az életében. Nem volt pillanat, amikor eldöntötte volna, hogy faragó lesz – egyszerűen ebbe nőtt bele. Feleségével, Ambrusné Dakó Katalin Tiffany-lámpa-készítővel közös műhelyükben jártunk, ahol a fa és az üveg különös harmóniában találkozik.

Sárga bögre, görbe bögre

Kevés olyan ajándéktárgy létezik, amely annyira széles körben elfogadott, időtálló és mégis személyes tud lenni, mint egy bögre. Legyen szó születésnapról, névnapról, karácsonyról, munkahelyi alkalomról, ballagásról vagy akár egy spontán kedvességről, a bögre szinte mindig jó választás. Bár sokan lenézik, sőt, egyenesen unják, ha már a sokadik bögrét kapják ajándékba, közben viszont elfeledkeznek a lényegről: miért éppen bögrét adunk ajándékba?

Hólapátolás közösségi szellemben

A tél sokak számára a meghittség, a lelassulás és a természet csendes szépségének időszaka. A frissen hullott hó azonban nemcsak esztétikai élményt jelent, komoly felelősséget is ró ránk. A havazás idején elmaradó vagy hanyagul elvégzett hólapátolás balesetveszélyt, közlekedési nehézségeket és közösségi feszültségeket okozhat. Mégis, egyre gyakrabban tapasztalható, hogy sokan teherként, kényszerként tekintenek erre az alapvető téli feladatra. Pedig a hólapátolás jóval több puszta fizikai munkánál: felelősségvállalás és bizonyos értelemben jellempróba is. Amikor legközelebb havazik, és kilépünk a ház elé a lapáttal a kezünkben, érdemes arra gondolni, hogy ilyenkor nemcsak a havat takarítjuk el, hanem egy kicsit a közönyt is.

„A közélet, a tudomány fontos, de nem várhatjuk, hogy felülről majd egyszer valami változik”

 Egyre hangsúlyosabb a szorongás és a bizonytalanság, az emberek gyakran érzik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj. (...) Napjainkban sajnos elemi szinten pusztítjuk a közösségeket ahelyett, hogy építenénk őket, hiszen enélkül nincs erős összefogás – fogalmazta meg jelenkorunk társadalmi-ökológiai válsága kapcsán Orosz Katalin. A transzperszonális pszichológia magyarországi szaktekintélye életútjáról, terápiás munkásságáról és a zöld fordulat iránti elköteleződéséről is mesélt a Visszhangnak.

Vaddisznópörkölt a szabad ég alatt

Január elseje különös nap, különös hagyományokkal. Az ember egyszerre szeretne lassítani és ünnepelni, elengedni az előző év fáradtságát, miközben valami igazán tartalmasat adni az új év első óráinak. Számunkra ezt idén egy bográcsban, szabadtűzön készített vaddisznó pörkölt jelentette. Nem csupán maga az étel, hanem a rítus: tűzrakás, közös munka, történetek és füstszagú kabátok – mindaz, ami miatt a vidéki gasztronómia több egyszerű főzésnél.

„Fordulásnál fontos a közös súlypont!”

A 2018-ban létrejött Tititá Táncműhely mára a hazai táncélet, a kezdő felnőtt-néptáncoktatás egyik meghatározó műhelyévé vált a fővárosban. Alapítói olyan táncpedagógiai környezetet szerettek volna megteremteni a néptánccal felnőtt fejjel ismerkedni kívánók számára, amelyben a hagyományos magyar tánckultúra oktatása mellett figyelmet fordítanak az élményszerűségre, a tánc örömének átadására is. A táncműhely megalakulása így egyszerre jelentette egy szakmai műhely és egy közösségi igény találkozását: egy helyet, ahol a néptánc a maga eredeti funkciójában jelenhet meg a modern városi környezetben. Magyar Zsuzsannával, és Nagy Józseffel, a Tititá Táncműhely alapító és oktató házaspárjával beszélgettünk.

Élesztő üzenet pezsgős palackban

Budafokon a föld alatt, több kilométer hosszú pincejáratokban milliószám sorakoznak azok a palackok, amelyekben Magyarország legismertebb pezsgője, a Törley érlelődik immár 143 éve. Nevére egyszerre jelenik meg előttünk egy századfordulós báli forgatag, egy ünnepi összejövetel családi környezetben, egy vidám este a barátokkal vagy egy romantikus pillanat a párunkkal. Ünnepi asztalaink elmaradhatatlan kelléke, a szilveszteri koccintások királynője ma is őrzi tradícióit. És türelmesen kivárja, amíg értő korok értő kezébe kerül.

Aludni készül a kert

Amikor beköszönt a tél, a kert látszólag pihenni tér. A fák lehullatják lombjukat, az ágyások kiürülnek, a természet lelassul. Valójában azonban ilyenkor is sok teendő vár a kertbarátokra. 

Kirándulás a Hókirálynő birodalmába, ahol a csendnek súlya van

A havas túra egyszerre ígér szépséget és kihívást. A hóval borított táj lelassítja az embert: a lépések megfontoltabbak, a hangok tompábbak, a gondolatok tisztábbak. Egy téli túra sokszor egészen más eszközöket, mozgásformát és mentalitást igényel, ugyanakkor maradandó élmény is. Bár Magyarországon az utóbbi években, ha nem vagyunk kellőképpen figyelmesek, könnyen lemaradhatunk a téli havas napokról – ennélfogva ezeket a napokat is egyre inkább egyfajta misztikum övezi.

Kiút az ökologikus civilizációba

Közel kétszáz lelkes időutazó vett részt a budapesti Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnáziumban november 15-én tartott Világeleje Ünnep 2075 című rendezvényen. Ez a nap ugyanis nem csupán egy előadás-sorozat volt, hanem utazás 2075-be, abba a jövőbe, ahol az emberiség sikeresen átvészelte az ökológiai válságot, és még jól is jött ki belőle. A program központi kérdése: „Hogyan alakítottuk át a világot, hogy élhetőbb, igazságosabb, regeneratív legyen?” – hogy a folyamatot visszabontva kiderüljön, hogyan kerülhetünk lépésről lépésre közelebb ennek megvalósításához.

Hozzánk és rólunk suttog az erdő

A Visegrádi-hegység csendje különös módon képes közelebb vinni az emberhez saját magát. Az ösvények kanyarulatai, a talpunk alatt roppanó avar, a napfény apró játékai a fák törzsén – mind olyan élmények, amelyekkel a természet időről időre emlékeztet arra, hogy megállni néha nem luxus, hanem szükséglet. Egy szervezett önismereti túrán azonban az erdő nem csupán háttér, hanem eszköz is: a belső figyelem tere, ahol a pszichológus által vezetett beszélgetések segítenek értelmet adni annak, ami bennünk történik. Életem első önismereti túráján vettem részt nemrég a Dobogó-kőnél Pálosi Adrienn pszichológus vezetésével, aki rendszeresen szokott szervezni ilyen túrákat.

Egyre hangosabban tiltakoznak a ferihegyi repülőtér harmadik termináljának a megépítése ellen

Kétszeresére növelné a kormány a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér utasforgalmát a távolabbi jövőben, pedig már a mostani évi 17 millió fő és a vele járó zajterhelés is megpróbálja a környező települések és kerületek lakóinak türelmét. A növekedés nemzetgazdasági szempontból előnyökkel járna ugyan, mert a tervek szerint 3 százalékkal, 18 százalékra javítaná a turizmus hozzájárulását a GDP-hez, ám a lakosság technológiai fejlesztéseket vár cserébe, amivel elviselhetővé mérséklődne a főként éjszaka kellemetlen zajhatás. A környezetvédők szerint a klímát is veszélyeztetik a növekedési tervek.

Piacolni közösségi élmény, ráadásul itt vár Budapest legfinomabb lángosa

A XIX. század második felére Budapest népessége robbanásszerűen nőtt, az élelmiszer-ellátás viszont kaotikus, széttagolt és egészségtelen volt. A város akkori vezetése ezért modern piacrendszer kialakításába kezdett, amelynek eredményeképpen létrejött a ma is ismert vásárcsarnokok döntő többsége. Ezek az eladóhelyek központosítják az áruforgalmat, amellett, hogy kapcsolatot teremtenek a városi fogyasztók és a vidéki termelők között. A gazdálkodók áruit itt értékesítették először, ahogyan felhozták őket vasúttal, így garantáltan frissek voltak – ez pedig újdonság volt akkoriban.

Wekerle Sándor százada: ódon telep korszerű módon

Kevés budapesti városrész mondhatja el magáról, hogy egyszerre múltidéző, közösségformáló és a fenntartható jövő irányába mutató. A Kispest szívében található Wekerletelepen a helyi közösség indította el a környezettudatos átalakulást. A századfordulós gyökereiből táplálkozó, egyedülálló városszövetet egy évszázada élteti a természet, az építészet és az emberi közösség harmóniája, és most új, környezetbarát irányba fejlődik tovább.

Horthy és Orbán

A magyar történelemben nem kevés politikai vezetőt övez egyfajta nimbusz, miközben alakjuk ellentmondásos és sok vitát vált ki. Közéjük tartozik Horthy Miklós, és jó úton van a társaság felé Orbán Viktor is. 

Újratervezés látásvesztés után: fogódzók egy új élethez

Sokunk számára természetes, hogy látunk, mintha veleszületett kiváltságunk lenne, amely elévülhetetlen, egy életre szól, és nem is tudnánk elképzelni a holnapot nélküle. Képesek vagyunk megfeledkezni arról, hogy a szemünk világa mekkora érték is valójában, és hogy akadnak, akiknek küzdeniük kell olyan dolgokért, amelyek nekünk maguktól értetődőek. Gangl Tamás, a Siketvakok Országos Egyesületének elnöke és Molnár Éva vezetőségi tag a sötétség határán tanulta meg újraértelmezni a reményt és az életet, az egyesület tevékenységének részeként.

Aranyló kincs

Ahogy az ősz aranyszínbe borítja a kerteket, a gyümölcsösökben is megérkezik az egyik legkülönlegesebb termés: a birs. Íze gyerekkori emlékeket idéz – sokan a nagymamák polcáról ismerik a birsalmasajtot, ezt az édes, illatos, borostyánszínű finomságot, amely egyszerre édesség, csemege és hagyomány. És az se akkora baj, ha sajtot szeretnénk készíteni, de végül szósz vagy lekvár lesz belőle.

Egy sor, egy történet, egy vers, egy közösség

Miként lehet közösségben művelni az írást, ha egykor íróink is inkább egyedül, elvonulva várták az ihletet? A Nincs-műhely arra hívja az érdeklődőket, hogy az önkifejezés eme formája ne elszigetelt, hanem közösségi élmény legyen. A műhely az elmúlt években olyan fórumként alakult ki, ahol kezdők és haladók, fiatalok és idősebbek, próza- és versírók egyaránt otthonra találtak. Az alkotó foglalkozásról Szűcs Anna Emíliával és Szabolcsi Alexanderrel, a Nincs irodalmi online folyóirat főszerkesztőivel beszélgettünk.

Birkatartás „kicsiben”

Kevés olyan haszonállat van, amelynek a birkáéhoz hasonló imázsa lenne. A birkatartás nem csupán mezőgazdasági tevékenység, hanem hagyomány, életmód és sokszor szenvedély is. Bár sokan csak a pásztorokról és a bárányfelhőkről szóló népdalokból vagy mesékből ismerik, valójában a juh a mai napig fontos szerepet játszik a fenntartható gazdálkodásban, a táj megőrzésében és a gasztronómiában is.

Az evezés a legdemokratikusabb sport

Van egy különös varázsa annak, amikor a Duna víztükre hajnalban megmozdul, és az első evezőcsapások apró hullámokat rajzolnak a csepeli partszakaszra. Aki egyszer hallotta már a víz csobbanását a hajótest mellett, tudja, milyen jó érzés vízre szállni. Bár a vízi sport az Egyesült Királyságban és Hollandiában a legnépszerűbb, itthon is van lehetőség szervezett formában hódolni a hobbinak. Például a Csepel Evezős Klubban, ahol immár 77 éve szelik a hullámokat.

A háztáji udvar rikácsoló gyöngyszeme

A vidéki porták egykor szinte elképzelhetetlenek voltak gyöngytyúk nélkül. Bár manapság sokan inkább a tyúkok, kacsák vagy libák tartását választják, a gyöngytyúk (más néven gyöngyös, gyöngyi vagy gyöngyös tyúk) ismét kezdi visszanyerni népszerűségét. Nem véletlenül: ez a különleges madár nemcsak szép és különleges megjelenésével dobja fel az udvart, hanem számos gyakorlati előnyt is nyújt a gazdájának.

Mini szupernóva-roppanások: így készül az extrudált kenyér már több mint negyven éve

Pest vármegye délkeleti szegletében, Abonyban jártunk, hogy a sokak által ismert és szeretett extrudált kenyér, az Abonett készítésének nyomába eredjünk. A kultikus magyar márka egy jóízű, egyúttal egészségtudatos alternatívát kínál, amely főképp reggelire és uzsonnára, diétás étrendekre ajánlott, továbbá az ételérzékenyek is fogyaszthatják.

A marispusztai élet vize

Árgus szemekkel figyeli Európa, hogy egy maroknyi elszánt önkéntes miként fakaszt vizet a homokból Kiskunmajsa határában, ahol a Marispusztai Önkéntes Vízőrzők igyekeznek visszafordítani az elsivatagosodást. Az Alföld nagy részén, de különösen a Kiskunságban égető probléma a vízhiány, egyes helyeken nyolc-kilenc méterre szikkadt a talajvízszint a felszín alatt. A Vízőrzők csoportja még tavasszal árasztotta el a település határában lévő mintegy kéthektáros területet, amivel már akkor is felkeltették a média figyelmét. Tevékenységük üzenete – legyen bár pontszerű az ország térképén –, hogy a helyi közösségek, gazdaságunk és az ökoszisztémák védelme érdekében rákényszerültek a vízmegtartásra.

Itt nincsenek mobiltelefonok, sem közösségi médiás pózok, csak a közös éneklés, a zene és a tánc, ami mindenkit összeköt

A csángó kultúra világa a Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb népzenei és néptáncos hagyománya. A moldvai és gyimesi csángók archaikus dallamai, szövegei a középkori paraszti kultúra emlékeit őrzik, olyan formában, ahogyan máshol már rég eltűntek vagy átalakultak. A csángó tánc nemcsak a néprajztudósok kincsesbányája, hanem a mai városi fiatalok és néptánckedvelők számára is különleges élményt kínál. Ennek egyik központi helyszíne Budapesten a Fonó Budai Zeneház, ahol rendszeresen szerveznek csángó táncházat – olyan esteket, ahol az archaikus zenék és körtáncok éltetik tovább ezt az élő hagyományt.

„Szabadon szolgál a szellem” – 130 éves az Eötvös Collegium

2025 különleges év a magyar felsőoktatás és tudományos élet számára: 130 éve, 1895-ben nyitotta meg kapuit az Eötvös József Collegium. Az elmúlt több mint egy évszázad alatt generációk sora nevelkedett falai között (1910-től a Ménesi úti palotában), amelyek tagjai nemcsak saját tudományterületükön értek el kiemelkedő eredményeket, hanem a magyar szellemi élet egészét formálták. Az intézmény egyszerre őrzi a hagyományt, ad teret az új kutatásoknak, és közösséget teremt a tehetséges fiatalok, illetve az öregdiákok számára.

„Nem tudunk örökké vele maradni, és fogni a kezét”

Minden gyereknek joga van a támogatáshoz és az egyenlő esélyekhez, ám a látás-, hallás-, mozgássérüléssel vagy autizmussal élő gyermekek szülei nap mint nap szembesülnek olyan akadályokkal, amelyek a mindennapi életet és a nevelést is megnehezítik. Riportunkban beszélgettünk velük arról, milyen kihívásokkal találkoznak, milyen tapasztalataik vannak az integrációról, az akadálymentesítésről, melyek bár uniós előírások, sokszor csak papíron léteznek. A vágyaikról is kérdeztük őket, mi segítene a gyermekük elfogadásában, beilleszkedésében, későbbi boldogulásában, ami persze minden szülő legfőbb aggodalma, bármilyen gyermeket nevel.

Azért a jég az úr: az inuitok nem nézik jó szemmel Grönland kizsákmányolását

Földünk legnagyobb, mintegy kétmillió négyzetkilométer kiterjedésű, jéggel borított szigete Grönland, Dánia autonóm területe. A szigetet 88 százalékban őslakos inuitok lakják, akik hagyományos halászatból és rénszarvas-tenyésztésből élnek, a technológiai fejlődés előnyeit is használva, de szimbiózisban a természettel. A nagyhatalmak azonban nem viszonyulnak ilyen tisztelettel az ősi földhöz: Nyugatról és Keletről is igyekeznek részesedni az Északi-sarkvidék értékeiből. Papp Zsanett Gréta klíma- és energiapolitikai szakértővel, illetve Tarrósy Istvánnal és Vörös Zoltánnal, az Átalakuló világrend – Az unipoláris pillanat vége? című kötet szerkesztőivel beszélgettünk.