- Hitelt biztosan nem szeretnék felvenni, és ahogy a faluban beszélgettem hozzám hasonló korúakkal, ők sem. Az viszont már meggondolandó, hogy a hárommillió forintos vissza nem térítendő támogatásra beadjuk-e az igényt, bár egyelőre nem látjuk, milyen feltételeknek kellene pontosan megfelelnünk – ezt mondta lapunknak Pap Lászlóné, a közel 1300 lelkes Heves megyei Novaj hatvanas évei közepén járó postása, aki ugyan már nyugdíjas, de mellette hat órában továbbra is dolgozik, hordja a leveleket, küldeményeket. Ő tavaly önerőből fogott bele a főúton lévő családi háza felújításába, ahol fiával lakik együtt. (Orbán Viktor február elején jelentette be, hogy az ötezer főnél kisebb településeken már létező, családosoknak szóló vidéki otthonfelújítási programot bővíteni fogják, hogy azt a nyugdíjasok is felvehessék. A miniszterelnök szerint két év alatt 90 milliárd forintot kapnak így a vidéken élő idősek. Egy hatmillió forintos felújítás, korszerűsítés után, utólag 3 millió forintot igényelhető vissza.).
A legnagyobb falat a nyílászárók cseréje és a szigetelés volt, de a régi kocka típusú ingatlanra ráférne további ráncfelvarrás is. Az asszony szerint a hárommillió forintos „ingyenpénz” csak első hallásra tűnik kecsegtetőnek, hiszen mellé ugyanekkora értékben le kellene tenni az önerőt, ami már kevés nyugdíjasnak áll rendelkezésére. Ráadásul a felújításokat számlákkal kell igazolni, az építési vállalkozók pedig áfával is megterhelik az adott munkadíjat. Neki, mivel nyugdíj mellett dolgozik, vélhetően nem okozna nehézséget a felvehető hitel törlesztése, de úgy van vele, hogy nyugdíjas korára már semmiképpen sem szeretne eladósodni.
– Jaj, dehogy gondolkodom én arról, hogy felújítsam a házat, jó ez nekem így, ahogy van, amíg még eléldegélek itt egyedül, vagy nem költözöm oda valamelyik gyerekemhez! – ezt már egy 82 éves idős asszony válaszolta kérdésünkre a szintén Heves megyei Tarnazsadányban, a település végében gyárat építő német vállalkozóról, Klaus Klinglerről elnevezett, korábban Micsurinnak hívott utcában. Szinte szóról-szóra ugyanezt a mondatot hallottuk közvetlen szomszédjától, aki még hozzátette azt is: itt, a környező házakban szinte mindenütt idős nyugdíjasok élnek, de egyikük sem fogna bármilyen házátalakításba, korszerűsítésbe így, az élete alkonyán.
A népszerű üdülőfaluban, a Bükk lábánál lévő Szilvásváradon viszont több olyan idősebb emberrel is beszéltünk, aki azt mondta: fontolgatja, hogy akár még a hitelfelvétellel együtt is elindít egy felújítást, hiszen a ház értéke attól is növekszik, s ha később el is költözik onnan, vagy „kihal” belőle, még mindig kiadhatják a gyerekei idegenforgalmi szálláshelyként. Ilyesmiről viszont a jóval szegényebb dél-hevesi falvak lakói csak ábrándozhatnak: az ő otthonaik kevésbé kelendőek, az értük kapható ár jóval alacsonyabb a házak valódi értékénél, ezen pedig az sem változtat, ha új cserép van a tetőn, vagy műanyag nyílászárók virítanak a mostani, fakeretes ablakok helyett.
Elképzelhető, hogy a „könnyű pénz” lehetősége az építési vállalkozók fantáziáját is megmozgatja. Egy zömmel romák lakta borsodi faluban egy, a helyiekből verbuvált segédmunkáscsapattal a térségben házakat építő, felújító férfi azt mondta nekünk: hiába nincs pénzük a szegényebb családoknak, ő maga hajlandó lesz helyettük „megfinanszírozni” a felújítás költségeit, amit később majd visszakap a megbízó családtól. Ez többeket emlékeztethet a régi „szocpolos” lakások esetére, amikor silány minőségben, jócskán túlárazva, hasonló szisztémával építkeztek mélyszegénységben élő családok, a támogatásként kapott pénz nagy részét azonban a kivitelező fölözte le.
- Jaj, aranyoskám, dehogyis tervezünk mink felújítást! Ketten vagyunk a papával, a nyugdíjunk nincs 200 ezer forint havonta, hát miből spórolnánk?
A múltkor be kellett foltozni a kerítést több helyen, tíz méter horganyzott dróthálót vettünk, nyolcezer forint volt, de meg is szenvedtük, nagyon hiányzott az a pénz a hó végén, még jó, hogy most jött a 13. havi is, kicsit fellélegezhetünk, bár ebből már el kell tenni a jövő téli tüzelőre – válaszolja egy szuszra a berzencei porta előtt az ebédjére dideregve váró Marika néni.
Pedig az már az utcáról látszik, a fröcskölt falú házra ráférne némi tatarozás, a vakolat repedezett, a tetőn a palát tartó szegecsek némelyike öt centire kiáll, vagyis nagyobb esőnél bizonyosan befolyik a víz. Bent, a lakásban a hengerelt-virágos falakra is ráférne egy tisztasági festés, s persze a nyílászárók is cseréért kiáltoznak, a meglepően ordas februári mínuszokat az ablakpárkányra és az ajtók elé tömködött, kopott szivacscsíkok hivatottak feltartóztatni.
- A három szobából kettőt fűtünk, a nappalit és a hálót – magyarázza Marika néni. – Emellett a konyhában csinálunk még meleget, meg este a fürdőben. Próbálunk mindenen spórolni, de érszűkületesek vagyunk, a lábunk még sokszor nyáron is fázik, így a fűtésen nem tudunk.
Egy télen megeszik ez a ház vagy 10-11 köbméter fát, ami félmillió forint, három részletben vesszük, de nagyjából ennyit tudunk kispórolni a mindennapi költések mellett, pedig higgye el, nem kaviárt vagy bélszínt eszünk, de nagyon drága minden. Honnan lennének millióink egy felújításra?
Gyors számolgatás után kiderül, csak a tető vagy ötmillió lenne, a házfal kijavítása és festése két-három millió, a nyílászárók is másfél-, a benti festés legalább félmillió. A legjobb esetben is kilencmillió a végösszeg, ebből hármat állna az állam, a többi saját zsebből menne, mert ilyen anyagi feltételek mellett nincs az a hitelközvetítő, aki szóba állna velük.
- Ha meghalunk, a gyerekek öröklik a házat, aztán majd eldöntik, mit akarnak vele: felújítani vagy eladni – tárja szét a kezét Marika néni. – Mink már addig megleszünk így, ahogyan most élünk. Nem mondom, jó lenne, ha csinosabb lenne a ház, néha bele is gondolok, egy élet után csak annyi maradt, de
a papa mindig mondja, a szegénységünk nem a mi szégyenünk.
Segesden István bácsi és felesége viszont örül a lehetőségnek: a nyugdíjuk ugyan nem sokkal magasabb a berzencei sorstárs-házaspárnál, viszont a családdal közösen úgy döntöttek, minden ingyen-pénz jól jön, így megpróbálnak belevágni egy közepes felújításba.
- A részleteket ne kérdezze, a fiamék bonyolítják az egészet, ők is győztek meg, hogy ne hagyjunk elveszni hárommilliót, plusz a kedvezményes hitelt – mondja a nyolcvan körül járó férfi, ám látható rajta némi bizonytalanság. – A pénzt ők adják, nekünk nincs spórolásunk, s a kölcsön részleteit is ők fizetik.
István bácsi szerint úgy nyolcmilliót kell a házra költeni, elsősorban a belső burkolatok, az ablakok-ajtók és az eresz vár cserére, valamint egy külső-belső festést kalkuláltak hozzá, szerencsére a tetőhöz nem kell hozzányúlni.
- Azzal győztek meg a gyerekek, ezeket előbb-utóbb amúgy is meg kellene csináltatni, hát akkor miért ne használjuk fel a támogatást – bólogat, kissé magát is győzködve az idős férfi. – Nekünk is jobb lesz, mert olcsóbb lesz a fűtés, meg a gyerekeknek is, hiszen, ha megöröklik, nem nekik kell állniuk az egész cechet. Persze, ha engem kérdeznek, jobban örülnék, ha ideadnák a 3 milliót, aztán elkölthetném, amire akarom. Jutna belőle a házra is, de lenne ennél fontosabb helye a napi életben, mondjuk vennénk vitaminokat, amikre most nem futja, mert egy havi adag 6-6 ezer forint, vagy 2-3 ezer forinttal többet költhetnénk egy-egy bevásárlásnál: bár ez nevetségesnek tűnhet, de sok nyugdíjasnak óriási lépés lenne, ha két napra nem tíz, hanem húsz deka felvágottat kellene beosztania, vagy minden alkalommal vehetne valami gyümölcsöt.
Megint nem a rászorulókat támogatják
Noha a miniszterelnök már bejelentette, a Vidéki Otthonfelújítási Programról szóló kormányrendelet még nem tartalmazza, hogy a jövőben a nyugdíjasok is élhetnek a támogatás lehetőségével. Erről a kérelmeket kezelő Magyar Államkincstár „A Vidéki Otthonfelújítási Program keretében nyújtható otthonfelújítási támogatás”-ról szóló felületén sem található semmi.
Orbán Viktor február elején közölte: „az öregségi nyugdíjban vagy korhatár előtti ellátásban részesülőknek is lesz vidéki otthonfelújítási program, és azon belül támogatás”. Amennyiben ugyanazok a feltételek vonatkoznak majd a kistelepüléseken élő nyugdíjasokra, mint a legalább egy gyermeket váró vagy nevelő családokra, akkor a 2887, legfeljebb 5 ezer lakosságszámú településen élő idősek is kérhetnek támogatást otthonuk felújításához. Az a kérdés, hogy hányan vannak, akik ki is tudják használni ezt a lehetőséget. Mivel a támogatás utófinanszírozású, a nyugdíjasnak rendelkeznie kell 6 millió forinttal ahhoz, hogy a munka végeztével 3 millió forintot visszaigényeljen. A támogatás összege a lakás felújítására fordított költségeknek legfeljebb az 50 százaléka, maximum 3 millió forint lehet.
Akinek nincs ennyi pénze, hitelt is felvehet. Több bank már közzé is tette, hogy ki hitelképes, és mennyi törlesztőrészlettel érdemes kalkulálni. E szerint a teljes 6 millió forint felvételekor 10 éves futamidővel 62 632 forintot kell fizetni havonta. A hitel feltétele, hogy a jövedelem – ebben az esetben a nyugdíj - érje el legalább a nettó minimálbér összegét, tehát a 193 400 forintot.
A körülbelül 2 millió öregségi nyugdíjas közül 380 ezer idős embernek ennél kevesebb volt a havi ellátása. Vélhetően ők azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a támogatásra ahhoz, hogy összkomfortos, meleg, korszerű házban élhessenek. A miniszterelnök a bejelentéskor azt is mondta, hogy „két év alatt 90 milliárd forint kimegy vidéki nyugdíjasokhoz, akik ötezer fősnél kisebb településeken élnek”. Orbán Viktor számítása szerint tehát 30 ezer nyugdíjas veszi majd igénybe a támogatást (a maximális összeggel számolva), Vitályos Eszter kormányszóvivő pedig úgy számolt, hogy „60 ezer háztartás részesülhet támogatásban”. Az nem derült ki, hogy volt-e előzetes hatástanulmány arról, valóban ilyen támogatásra van-e szükségük a kistelepüléseken élő nyugdíjasoknak.
Arról sincs adat, hogy hány idős ember él a támogatásra jogosult területeken. A Központi Statisztikai Hivatal Társadalmi folyamatok című kiadványa szerint az öregségi nyugdíj átlagos összege tavaly Budapesten volt a legmagasabb, 275 667 forint, Bács-Kiskun, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ennél több mint 70 ezerrel kevesebbet kaptak átlagosan az idősek, a dél-alföldi mórahalmi, kisteleki, kiskőrösi és az észak-alföldi csengeri járásban pedig 180 ezer forint alatt maradt az öregségi nyugdíjak átlaga.
A Habitat for Humanity Magyarország 2024-es jelentése szerint a lakosság 30 százaléka, csaknem 3 millió ember lakhatási szegénységben él, 475 ezer háztartás van olyan ingatlanban, amely beázik, rohad a padló, 90 ezer háztartásban nincs víz, fürdő és vécé. Mintegy 328 ezer háztartás, 680 ezer ember nem engedheti meg, hogy megfelelően fűtse az ingatlanát, ez a probléma elsősorban a fával fűtő, községekben élő háztartásokra jellemző.
