Dél-Afrika;nagymacska;állatmentés;

Acinonyx

Ők már nem végzik trófeaként a luxusvadászok falán

Egy fáról lelógó egyszerű kötélhinta, amivel szemben egy leopárd heverészik. Ide vágyok vissza a leginkább egy-egy nehéz napot követően. Ezen a hintán töltöttem el számos forró délutánt, amikor Dél-Afrika Limpopo tartományában voltam önkéntes egy gepárdok etikus tenyésztésével foglalkozó, de részben rendhagyó állatmenhelyként is funkcionáló szervezetnél, a Cheetah Experience-nél októberben és novemberben. Daraboltunk zsiráfot, hajítottam fel a nyakánál fogva döglött struccot egy fára, takarítottam hiénák medencéjét. Ahogy arról a cikksorozatom korábbi részeiben már írtam, önkéntesnek lenni kemény és piszkos munka volt a szervezetnél, ahol minden reggel legkésőbb 5 óra 20 perckor már szólt az ébresztőm.

Egy átlagos hétköznapon munka előtt legalább 40 percet töltök készülődéssel; kivasalom a hajam, kiválasztom a megfelelő ruhákat, sminkelek, parfümöt fújok magamra. Dél-Afrikában viszont az ébredésemtől számított tizenöt percen belül már a dzsiphez gyalogoltam, ami poros, narancssárga földeken vitt az állatokhoz engem és a többi önkéntest. Őket nem érdekelte, hogy mennyire vagyok szép és csinos, miközben pontban 6:00-kor már lapáttal a kezemben sétáltam be a kifutóikba takarítani. Allegrához, a szerválhoz, a vadmacskák hármasához; Grace-hez, Melodyhoz és Harmonyhoz, vagy a kedvenceimhez, „a bolygók” néven ismert karakál testvérekhez, Saturnhoz, Mercuryhöz és Jupiterhez.

Ezekhez a macskafélékhez közel lehetett kerülni. A lábamnál köröztek, miközben takarítottam a kifutójukat, a hússal teli tányérjaikat félelmet nem ismerve nyújtottam eléjük délelőttönként, de voltak délutánok, amikor egy könyvvel vagy felnőtt színezővel a kezemben ültem be hozzájuk. 

Ha akartak, odaültek mellém, ha nem, akkor néhány méterre tőlem heverésztek.

A Cheetah Experience „oroszlánoldalának” egy része viszont ennél elérhetetlenebb és rejtélyesebb maradt előttem és a dolgozók előtt is. A nagymacskákkal; oroszlánokkal, leopárdokkal, Blaze-zel, a pumával és Fushannal, a tigrissel a saját érdekünkben csak a több méter magas kerítéseken át érintkezhettünk, vagy még úgy sem. A kifutóik több, kapuval elválasztott „rekeszből” álltak, így amikor a reggeli takarításokra került sor, sokszor 5-10 percet töltöttünk azzal, hogy az egyik lezárható rekeszből a másikba csaljuk Novát, a fekete párducot, Pheonixt, az arcát folyton a tenyerünkhöz dörgölő, elbűvölő leopárd hímet, vagy a társát, Cosmót, aki reggelente találta a legélvezetesebbnek, hogy a háza tetején heverésszen és meg se mozduljon.

Cosmo

Míg az oroszlánok, Acinonyx, Napoleon, Max és Annika napi többszöri üvöltéssel adták a tudtunkra, hogy nem vágynak a társaságunkra, a leopárdok, a puma és a tigris kifutója hívogató volt. Még akkor is, ha ők is legalább olyan veszélyes ragadozók, mint a sörényes társaik.

Sebezhető fajok

Afrika öt legveszélyesebb, így legnehezebben megközelíthető és vadászható vadállata az oroszlán, a leopárd, az orrszarvú, elefánt és afrikai bivaly, gyűjtőnevükön a „big five”, melyek vadászatára emiatt valóságos piac épült ki a kontinensen.

Azokat, akik erre vevők, több (tíz)millió forintba kerülő, szervezett luxusvadászatokon viszik a – gyakran emberek által felnevelt – vadállatok közvetlen közelébe, hogy aztán agyonlőjék őket és legyen mivel pózolniuk a közösségi oldalakra felkerülő fotókon.

Egy ilyen helyről került a Cheetah Experience gondozásába Acinonyx, egy hím fehéroroszlán és társa, Napoleon, akiket a születésüket követő alig néhány napban elvettek a fogságban élő anyjuktól. Emberi kéz nevelte fel őket cumisüveggel, hogy miután elérték a teljes pompájukat – és remélhetőleg számos további halálra ítélt oroszlánkölyköt nemzettek – egy vagyonos amerikai, európai, talán éppen magyar „vadász” falán végezzék trófeákként.

Az oknyomozó portál főszerkesztője beszámolt arról is, hogy újabb, A dinasztiához hasonló film készül, ennek a témáját azonban egyelőre nem akarta elárulni.