Télűző rémfigurák

Európa számos pontján különös, ijesztő alakok lepik el az utcákat január és február környékén. Szarvakat viselnek, bundába burkolóznak, arcukat faragott vagy festett maszk takarja, kezükben kolomp, derekukon harangok zúgnak. Zajongásuk egyszerre félelmetes és ünnepi, hiszen a tél elűzését, a tavasz közeledtét hirdeti. A magyar busóktól a bolgár kukereken és a szlovén kurenteken át az olasz és német nyelvterületek karneváli figuráiig ugyanaz az ősi vágy rajzolódik ki: elijeszteni a rosszat, és helyet csinálni az újnak.

A kollektív paranoia a biztonság titka

Híres a semlegességéről, mégis felkészültebb egy külső támadásra, mint bármely más ország a világon. Svájcban normális, hogy a hegyoldalakban és a városok alatt erődítményrendszerek húzódnak, vagy hogy egy átlagosnak tűnő családi ház valójában atombunker. 

Zombik és gladiátorok Máltán

Azóta, hogy az egyik legközelebbi barátom 2020-ban összepakolta az itthoni életét, és Máltára költözött, évente legalább egy hetet töltök ezen a kicsi, de annál színesebb szigeten. 

Egy ország szégyene

Gazdag, drága és szép – nagyjából ezzel a három szóval össze lehet foglalni, hogy milyen ország Svájc kívülről nézve. Bár mindhárom jelző igaz rá, ez nem volt mindig így. Sőt, a gazdagsághoz vezető út mögött néhol kifejezetten sötét a történelem. 

Manófalva mégis létezik, Budakalász helyett Ticinóban

Alig néhány órával a hivatalos megnyitója után vandálok verték szét Kánya Tamás land-art installációját, a kövekből, fából, mohákból, termésekből és gombákból, tehát teljes mértékben természetes anyagokból épült Manófalvát Budakalászon. 

Mediterrán macskaarmada

A mediterrán utcákon mindenhol ismerős látvány a napon heverésző, éttermi teraszok körül sündörgő macskák sokasága. Cipruson, Máltán, Görögországban és az arab vidékeken azonban a kedves, doromboló turistalátványosságok súlyos ökológiai problémát is jelentenek, az elszaporodásukhoz pedig egyes szigeteken mi is hozzájárultunk, ráadásul nem is olyan régen.

Kísértetek nyomában Afrika peremén

Végigmentünk a világ egyik legszebb és legveszélyesebb tengerparti útján

Mindössze nagyjából 9 kilométer hosszú, az útikönyvek és utazási blogok szerint mégis a világ egyik legszebb útvonala a fokvárosi Chapman’s Peak Drive, a dél-afrikai Fok-félszigeten, az Atlanti-óceán partján. Nem hiába; hiszen az út a Table Mountain Nemzeti Park részét képező Chapman’s Peak hegyen kacskaringózik végig, akik pedig megállnak néhány percre, az óceánban akár bálnákat és delfineket is megpillanthatnak.

Színpompás Bo-Kaap

Ha valaki végigsétál a meredek, macskaköves utcákon a fokvárosi Signal Hill lejtőjén, rögtön feltűnnek neki a rikító pink, kobaltkék, lime-zöld és napsárga házfalak. Ez Bo-Kaap, a város egyik legikonikusabb negyede, amely azonban jóval több, mint egy jól kinéző fotóháttér: évszázados történelmi és kulturális örökség él itt tovább a mai napig. A dél-afrikai Fokváros a világ egyik legszebb fekvésű városa, mivel konkrétan egy természeti csoda, a Tábla-hegy köré épült, a partjait pedig az Atlanti-óceán jeges hullámai mossák. 

Cápák közé nem merültünk, de pingvinekkel találkoztunk Fokvárosban

A gepárdok, elefántok és orrszarvúak között eltöltött két hetem (a Cheetah Experience-nél végzett önkénteskedés) után a sárga, vadállatokkal teli szavannákat egy időre magam mögött hagytam, hogy felfedezzem az afrikai kontinens egyik legdélebbi csücskét, Fokvárost, és végre a saját szememmel lássam az ott élő afrikai pingvineket. 

Mennyit ér egy elefánt?

Van különbség aközött, hogy valaki a vagyonát egzotikus állatok meggyilkolására és különféle hasonlóságokra költi, vagy arra, hogy a természetes élőhelyükről kitúrt állatokat rehabilitál. Augusztus 12. az elefántok világnapja.

Vissza Afrikába

Idén júniusban ismét visszatértem Dél-Afrikába önkénteskedni, méghozzá ugyan­oda, ahol kevesebb mint egy évvel ezelőtt is jártam, vagyis a Limpopo tartományban, Bela Bela közelében található Cheetah Experience-hez, egy gepárdmentéssel foglalkozó szervezethez.

Ahol a dzsungel bejön a városba

Brazíliát szinte csak Rio de Janeiróról, a karneválról, az Amazonasról, a strandpapucsokról és a brazil lányok szépségéről ismerik a világban, pedig mindez csak egy apró szelete mindannak, amit ez az óriási ország kínál a látogatóknak. 

Kivégzőhelyből lett mini-Japán Brazília egyik legnagyobb városában

Szupergazdag, színes, szegény – São Paulóban újra rájön az ember, hogy szerencsésebb, mint a legtöbben a világon

A városközpontban ég felé nyúló felhőkarcolók tucatja, néhány perc sétára pedig a legnagyobb szegénység. Sötétedés után nem egy életbiztosítás Brazília legnagyobb metropoliszában barangolni, nappal azonban csodákra bukkan itt az ember.

Belefúlunk a műanyagba

Ötvenkét évvel ezelőtt Stockholmban, június elején rendezték meg Ember és bioszféra címmel az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciáját, és az év végén a világszervezet közgyűlése 5-ét világnappá nyilvánította. Június nyolcadika pedig minden évben az óceánoké, legalábbis a naptárban. 

Csak a szépre emlékeznek – Ha létezik olyasmi, hogy brazil Hollókő, az Paraty

Esőerdők, vízesések, tengerpart és mediterrán hangulat. A brazíliai Paratyban minden megvan, ami szem-szájnak ingere – legalábbis a ma élő emberek számára. A múltban a bámulatos környezet ellenére épp az ellenkezője volt igaz a hangulatos városkára, ahol a portugál gyarmatosítók Afrikából behurcolt rabszolgák ezreit dolgoztatták. Ma már látványosság a festői szépségű város, a turisták a múltnak ebből a szeletéből szinte semmit nem látnak, a város inkább meghagyja őket a varázslatban.

Börtönlázadás a brazil földi paradicsomban

Rózsaszínre festik Dél-Afrikában az orrszarvúak szarvát, hogy ne gyilkolják halomra őket a vadorzók

Lassú, megfontolt léptekkel cammog át előttünk legalább hat elefánt. Korábban csak természetfilmekben láttam olyan jeleneteket, amik Dél-Afrikában alig néhány méterre tőlem zajlottak. 

Ők már nem végzik trófeaként a luxusvadászok falán

Egy fáról lelógó egyszerű kötélhinta, amivel szemben egy leopárd heverészik. Ide vágyok vissza a leginkább egy-egy nehéz napot követően. Ezen a hintán töltöttem el számos forró délutánt, amikor Dél-Afrika Limpopo tartományában voltam önkéntes egy gepárdok etikus tenyésztésével foglalkozó, de részben rendhagyó állatmenhelyként is funkcionáló szervezetnél, a Cheetah Experience-nél októberben és novemberben. Daraboltunk zsiráfot, hajítottam fel a nyakánál fogva döglött struccot egy fára, takarítottam hiénák medencéjét. Ahogy arról a cikksorozatom korábbi részeiben már írtam, önkéntesnek lenni kemény és piszkos munka volt a szervezetnél, ahol minden reggel legkésőbb 5 óra 20 perckor már szólt az ébresztőm.

A természet ökológusai

Két hetet töltöttem Dél-Afrika Limpopo tartományában október közepén egy gepárdok etikus tenyésztésével foglalkozó állatmentő szervezetnél, a Cheetah Experience-nél. Ennek a szomszédságában terül el a Bambelela, ahol nagymacskák helyett a majmokon van a lényeg. 

Csak néhány ezer példány maradt belőlük, és mindannyian rokonok – Akadálypályán küzdenek a kihalás ellen a gepárdok

A világ leggyorsabb szárazföldi emlősei. Legtöbben nagyjából ennyit tudunk a gepárdokról. Arról sem igen van fogalmunk, hogy már csak alig néhány ezer példány maradt belőlük, és hogy a genetikájuk alapján mindannyian rokonságban állnak egymással, ami jelentősen nehezíti a túlélésüket. A dél-afrikai állatvédő szerevezeteknél önkénteskedő újságírónő, Székács Linda ezúttal róluk mesél cikksorozatában.

„Furcsa, hogy épp a disznóktól félsz, amikor sokkal veszélyesebb állatok vannak Dél-Afrikában”

Tulajdonképpen ez volt az egyik utolsó mondat, amit a munkahelyemen hallottam az egyik kollégámtól néhány nappal azelőtt, hogy felszálltam egy Johannesburgba tartó repülőgépre. Egyedül, 25 évesen, nőként, hogy gepárdokat és más nagymacskákat mentsek. 

Menhely a szavannán, lefejezett zsiráf nyaka egy kádban

Lefejezett zsiráf nyaka egy kádban, akkora, mint én. Ez volt az egyik első és legemlékezetesebb látvány, amivel önkéntesként szembesültem Dél-Afrikában, egy nagymacskákkal foglalkozó állatvédő szervezetnél.