Bejelentkezett a héten, vagy tán' a múlt héten, már kavarodnak bennem az idők és az események, szóval feliratkozott a végrehajtók közé Kósa Lajos is. Gondolom most – most is – úgy megy ez a Fideszben, hogy kijelölik a célpontot, és mindenkinek lőnie kell rá. A mindenkibe nem feltétlenül értik bele Kósát; azt már, feltehetően, a párton belül is látják, hogy nem ő a legélesebb kés… De most a debreceni országalapító elékezettnek látta az időt, beleszálljon Magyar Péterbe, illetve rajta keresztül a Tisza színpadára felmerészkedő Ruszin-Szendi Romuluszba. Nem jutott eszébe más, mint a volt vezérkari főnök furcsa neve, pontosabban az, hogy felvette felesége nevét, a Szendit is. Ócska, ügyetlen támadás volt, mondjuk méltó és nem csak Deutsch-Für Tamás emléke miatt, hanem mert összességében butaság. Nagy sikert nem ért el vele a Fidesz alelnöke, maximum néhány gúnyos megjegyzés kísérte szólamát. És most mégis azt írom ide: bár csak ilyen Kósákkal lenne tele a kormánypárt.
Sajnos azonban nincs így: a megszólalók többsége nem ilyen romantikus butaságokkal jelentkezik be a nyilvánosságba, hanem híven követi Vezérét. Aktuálisan most azt, hogy itt, ebben az országban külföldről irányított ügynökök tevékenykednek, eddig guruló dollárokért cserébe, mostantól – áldás Trumpnak – Brüsszelből pénzelten. Hisz tudjuk: immár Soros is áthelyezte tevékenységét az EU fővárosába. És most kialakulni látszik a jövő évi választási kampány fő iránya. Tudjuk, emlékszünk rá, a Fidesznek minden időszakban megvoltak a kijelölt témái, amelyekkel ráfordult az országgyűlési választásokra. Ilyen volt a migráció, vagy a béke-háború dichotómiája, vagyis annak hangsúlyozása, hogy az ellenfelei migráció, vagy háború-pártiak. Most viszont ez van, ez lesz: a háború-migráció párti ellenzék és részben civil – szerintük: álcivil – társadalom, amely kormányt akar buktatni, és ehhez felhasználja az idegen-szívű sajtót is. Ezeknek a pártoknak, civileknek és újságíróknak lesz a dolga, hogy beszálljanak a kormánybuktatásban érdekelt kórusba, azt írják, amit külföldről diktálnak nekik. Nincsenek még készen, vélem én, azok a hívószavak, szlogenek, óriásplakátok, amelyek felhívják erre a veszélyre a figyelmét a választóknak, de bizonyosan készülőben vannak. Nyilván, ha Trump elhozza a békét – egyelőre csak a békétlenséget hozta el –, akkor nehéz lesz fenntartani a jelenidejű háborúpártiságot, de a Fidesz kreatívjai meg fogják oldani ezt a problémát. De most mást akar megoldani Orbán: legyen jogszabály arra, hogy a kijelölt ellenséget – a fentebb felsoroltakat – ki lehessen söpörni a magyar közéletből. A központi helyet egyértelműen Magyar Péter és a Tisza foglalja el, de ott vannak a célkeresztben a kormányt bíráló civilek, újságok (portálok) és az összes veszélyesnek ítélt elemek. Ma ott tartunk, hogy a miniszterelnök már Európán kívülre helyezi Magyarországot, valahol Amerika-Oroszország-Kína tengelyen mozogva, és erről meg kell győzni a magyar embereket, hogy nekik csak ez az irány a jó. Hogy a meggyőzésbe milyen eszközök férnek bele, attól egy kicsit félhetünk.
Szóval ide nekem Kósa Lajost...