Nem csak itthon szokatlan, hogy a bírók és a bírósági dolgozók utcai demonstráción fejezzék ki elégedetlenségüket. A szombati tüntetéshez hasonlóra Lengyelországban találni példát: az ottani bírák öt évvel ezelőtt ugyanúgy az igazságszolgáltatás függetlensége mellett, illetve az akkori kormány „reformjai” ellen álltak ki nyilvánosan, mint magyar társaik most. Ahogy Varsóban mintegy húsz uniós ország bírái vonultak együtt lengyel kollégáikkal szolidaritásukat kifejezve, úgy a magyar bírókat is támogatták – felszólalóként, a helyszínen is – a nemzetközi bírói szervezetek.
Bár a bírák alkotmányban is rögzített (párt)politizálási tilalma meglehetősen szűkre szabja közéleti megnyilvánulási lehetőségeiket, épp a számukra legfontosabb, a bíróságok igazgatását és a „harmadik hatalmi ág” függetlenségét érintő ügyekben nincs ilyen korlát. A szervező Magyar Bírói Egyesület (Mabie) a jogállami igazságügyi jogalkotást, a bírói véleménynyilvánítás szabadságát és a hivatáshoz méltó bért jelölte meg a demonstráció céljaként – ezek mindegyike a fenti szűk mezsgyén belül marad. Persze
aki ma Magyarországon nem ért egyet a kormánnyal valamilyen kérdésben, az óhatatlanul az ellenfelévé válik;
mindez a Fidesz által évtizedek óta követett, Carl Schmitt-i barát-ellenség felosztáson alapuló politikából – „aki nincs velünk, az ellenünk van” – következik, erre épül a maradék független média, a civilek vagy épp a bírák megbélyegzése. A kormánypárti propagandasajtó jó előre sorosistának, baloldalinak nevezte a tüntetőket, követeléseiket pedig okafogyottnak, mondván, most kaptak jelentős béremelést.
Ehhez képest az a több ezer tüntető, aki attól sem ijedt meg, hogy listázni fogják, méltóságteljesen demonstrált. Ahogy a Mabie írja, megmutatták, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége közös ügyünk.
