veszélyes hulladék;Rákosrendező;

Kié a szemét?

Lázár János, a MÁV és Rákosrendező teljhatalmú ura, a Facebookon utasította a főpolgármestert, hogy azonnal kezdje meg 300 ezer köbméter szemét eltakarítását. „Főpolgármester úr, bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy az Ön felelősségére bízott város közepén 300 ezer köbméternyi szemét terpeszkedik, amely súlyosan veszélyezteti az itt élők egészségét és biztonságát”.

A Metropol egy idegborzoló, üszkös szeméthalmot mutató fotóval fokozta a hatást. A fotó egyébként 2020-ban készült a Városligetben, amikor egy részeg hajléktalan meggyújtott egy szemétkupacot. Hatásos, de hamis bizonyíték.

Két kérdésre keressük a választ. Ha tavaly 190 ezer köbméter hulladék volt itt, hogy került ide fél év alatt plusz 110 köbméter? És kinek kell eltávolítania ezt az irdatlan mennyiséget?

Elsőként a tulajdonviszonyokat tisztázzuk. A vasúti területek állami tulajdonban vannak, vagyonkezelőjük a MÁV. A nem használt épületeket a MÁV bérbe adta több tucat vállalkozásnak, raktárnak, műhelynek. Ezeket a szerződéseket bontotta fel a MÁV 2023 szeptemberében, hogy csupasz építési telek várja az arab befektetőt.

A bérlemények és a vasutas házak kiürítésével egyidőben, 2024 júniusában a MÁV pályázatot írt ki a terület megtisztítására. Ennek a felszínen látható, közismert hulladékhegyek elszállításán kívül a veszélyes hulladékok mennyiségének, összetételének felmérése és ártalmatlanítóba szállítása is része volt. Tehát a MÁV a kötelessége és a jogszabályok szerinti legnagyobb gondossággal járt el. Tette volna, ha a területet nem tekinti a sajátjának?

A hatalmas munkára jelentkező sem akadt, hiszen a 5929 millió forint nem fedezte volna ennek a bizonytalan területi határokkal bíró kb. 130 hektárnak a megtisztítását. Szeptemberben visszavonták a pályázatot.

A szeméthegyek nőttek, mert boldog-boldogtalan teherautóval hordja oda a megunt bútorokat, mosógépet, hűtőszekrényt, ahogy eddig is. Se sorompó, se kamera nem akadályozza az illetéktelen behajtást. A MÁV régi épületeiben több száz vállalkozás működött a bútorgyártástól az autószerelésig, akiknek gyors ütemben el kellett hagyni az épületeket. Ők elhagyták bérleményüket, de maradt a hulladék.

A MÁV-nak érdeke lett volna, hogy a jó gazda gondosságával átvegye a kiürített ingatlanokat, ellenőrizze azokat a bérleményeket, amelyek bérleti díját szedte éveken keresztűl. Itt jön a következő kérdés: ki szállítsa el tehát a kommunális és veszélyes hulladékot?

2024-ben ez a kérdés fel sem merült, hiszen mindenki tudta, hogy bármely felhagyott MÁV terület megtisztítása a MÁV feladata. A folyamatos karbantartás is őket terhelte volna. Egyébként ma már „csak” a felszínen látható, megnövekedett hulladékhegyek elszállítását forszírozza Lázár János, holott a sokkal macerásabb, drágább, alattomosabb, ismeretlen mennyiségű és összetételű veszélyes hulladék jelent nagyobb kockázatot. Főleg a vele dolgozni kénytelen munkások számára. '24-ben így szólt a feladat: „kb. 248.000 m3 szennyeződött földtani közeg kitermelésével és veszélyes hulladékként történő elszállításával lehet kalkulálni.”

A MÁV duplán veszélyes üzem. Saját működése miatt és a szállított, raktározott vegyszerek miatt is. A munkát csak engedéllyel rendelkező cég, szakértők bevonásával, a törvényben előírt gépekkel, védőruházatban végezhetné a győztes pályázó. A talaj vizsgálatára talajmintákat kellett volna venni 71 helyről, kézi feltárással és gépi fúrással, vízminőség mérésekkel. Ez minimum fél év lett volna.

Egy éve még 9 hónap kellett hozzá, hogy kiderüljön, mennyi pénz NEM elég és mire nem lehet találni vállalkozót. Valami történhetett szilveszterkor, hogy a MÁV-nak az új esztendőben már semmi köze nincs ehhez a szeméthez, bontási és veszélyes hulladékhoz - de az immáron veszélyt jelent a lakosságra.

Utóirat: az épületek bontása, a sínek, talpfák, beton aljak felszedése gőzerővel folyik. Erre volt, van és lesz pénz. A kiesett bevételek ellenére. Sorra tűnnek el a nagyfeszültségű vezetékek és oszlopok. A bontott téglák, ablakok, tetőcserepek hamar vevőre találnak. A nem használt, de jó állapotú síneket, talpfákat értékesítik. Az azbesztes építőanyag, üveggyapot szigetelés és rengeteg életveszélyes vegyi anyag marad.

A terület adásvétele miatt fellángolt vita a pénz és a lehetőségek körül folyik. A szeméttel járó munka és költség iránt nem mutatkozik érdeklődés. A miniszter stílusa, „kőkemény beszólása”, a propagandisták megtévesztő fotója csak szépséghiba. De ezért az ingyenes újságért állnak sorba az emberek a főváros minden forgalmas csomópontján, ezrek viszik haza a szomszédoknak is, hogy aztán résnyi hely se maradjon a fejekben a felelős gondolkodásnak.

A szerző Podmaniczky-díjas városvédő.