Bizonyára sokakat megtéveszt a Fradi háromgólos veresége egy kétszázezer lakost sem számláló cseh középváros futballcsapatától az UEFA harmadik rangú kupaversengésében. Hozzáértőknek kinevezettek szerint csak szemellenzős ellenzéki egyedek láttatják blamázsnak ezt az eredményt. Utóbbiak azok, akik defetista módon kéjelegnek hajánál fogva előrángatott, első látásra valóban vitathatatlannak tűnő tényecskék sorolgatásával.
Így például közülük nem kevesen kárognak amiatt, hogy a zöld-fehéreknél pályára lépett tizenhat játékos közül mindössze kettő volt magyar, ráadásul az egyiket még le is cserélték. Súlyos tévedésben leledzenek azok is, akik emiatt a nem kevés adófizetői pénzzel és türelemmel támogatott utánpótlás nevelést kárhoztatják. Miként az is merő rosszindulatot tükröz, hogy sokan a magyar edzőképzés színvonalát kritizálják.
Ugyancsak felületes megközelítés, miszerint a csappanó szurkolói érdeklődés egyik eredője, hogy a honi elsőosztályban tevékenykedő szakvezetők jelentős százaléka külföldi. Ezt az egyoldalú, általánosító vélekedést természetesen ellensúlyozhatná azon magyar edzők száma, akiket külföldön, a szakmában jegyzett csapatokhoz szerződtettek.
De csak a sáros földhöz ragadtak kifogásolják azt az Európa-szerte unikális jelenséget, hogy a magyar profi bajnokságban egy párezres lélekszámú község külföldi hivatásos játékosokkal teletömött csapata egy vitatott ízlést tükröző, csili-vili stadionban látja vendégül soros ellenfelét, és egyáltalán nem utolsó sorban, a hazai bajnokságban jelenleg ötpontos előnnyel az első helyen telel.
Óhatatlanul és egyre erőteljesebben vetődik fel a szurkolók körében, hogy az eddigieknek kell-e folytatódniuk szeretett sportágukban. Mind többen hívei annak, hogy felesleges rettegni egy akár markáns változtatástól, hisz a jelenleginél csak jobb várható. Mindenesetre addig sem szabad felhagyni az edzésekkel, az avítt módszerek leporolgatásával, és a győzni akarás folyamatos erősítésével.
Nem jött el az ideje egy nyilvános vitákkal megfelelően előkészített, országos labdarúgófórum összehívásának, ahol a kendőzetlen szembenézés mellett a kilábalás módozatairól is szó eshetne?
Tudom a választ. Fel sem merülhet, mert ki tudja, mi minden bugyoghatna fel egy ilyen ellenőrizhetetlen, rebellis közegben. Meg egyébként is teljesen felesleges, hisz – egy korábbi patrónus szállóigévé vált közlésével élve - itt is már majdnem minden nagyon szép és nagyon jó.
A szerző testnevelő, labdarúgó szakedző, az Országos Sporthivatal volt elnöke.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
