Megosztottak voltak a résztvevők az Európai Bizottság farkasokkal foglalkozó munkacsoportjában azzal a javaslattal kapcsolatban - amelyet decemberben nyújtottak be egyes tagállamok -, ami szerint alacsonyabb védettségi státuszba kellene helyezni a farkasokat, és végül nem szavazták meg - értesült a The Brussels Times.
Az előterjesztők indoklása szerint a ragadozók egyre növekvő állománya - a populációjuk 23 országban összesen már meghaladja a húszezret - veszélyt jelent, főleg a lábasjószágokra. (A farkasokat a berni egyezmény és az EU 1992-es Élőhelyek direktívája helyezte - néhány kivétel lehetőségét fenntartva - szigorúan védett státuszba.) Az indítványt az érintett államok a tavaly szeptemberben kiadott kutatási eredmények illetve elmezésük alapján tették. Igaz, jelentésben az is benne van, hogy bár a farkasok emberekkel is összetűzésbe kerülhetnek, az utóbbi negyven évben végzetes támadásról nem érkezett jelentés. Az elhalasztott tárgyallást április 4-én folytatják.
A téma megosztottságát jól mutatja a skótok álláspontja. A Leedsi Egyetem tudósai szerint a farkasok Skóciába történő visszatelepítésének jó hatása lenne az erdők térnyerésére és a klímaváltozás elleni küzdelemre. Ezt az állatok természetes módon való Közép-Európai megjelenése - tehát anélkül, hogy formálisan visszatelepítették volna őket - már tanúsítja. A farkasok 250 éve tűntek el Skóciából, de az ezt bizonyító tanulmányok ellenére a természetvédelmi döntéshozók, önkéntes visszatelepítő szervezetek kétlik, hogy az állatoknak jó hatásuk lenne a szénkibocsátásra, miközben állandó lenne a konfliktusuk az emberekkel és a tenyésztett állatokat is tizedelnék, ami újabb ellenkezéseket szülne. Ebben sokkal nagyobb társadalmi egyetértésre volna szükség.
A farkasok az egész ökoszisztéma virágzását segítették elő Yellowstone-ban
Egyértelműen sikertörténet a farkasok 1990-es években kezdődött visszatérése a Yellowstone Nemzeti Parkba: ezzel az egész ökoszisztéma jól járt. A farkasok száz évvel ezelőtti eltűnése és a pumák számának minimálisra csökkenése a jávorszarvasok túlszaporodását eredményezte, amelyek sok fát tettek tönkre, legeltek le, emiatt a hódok állománya is megritkult. A nyolcvanas években a pumák száma már megfelelő volt, a farkasokat a kilencvenes évek közepén kezdték visszatelepíteni. A kétezres években a vízparti fűzfaállományok szaporodásnak indultak, a lombozatok mérése 1500 százalékos emelkedést mutatott húsz év alatt. Ezt a kutatók a farkasok visszatérésének tulajdonítják, amelyek szabályozták a jávorszarvasok számát.
