egészségügy;tüdőrák;Országos Korányi Pulmonológiai Intézet;

Nem győzik hangsúlyozni a szűrés fontosságát a szakértők

„Akkoriban szinte ledaráltam magam” – Éberséget ajánlanak a tüdőgyógyászok

Egyre kevésbé igaz ugyanis, hogy ez a kór csak a dohányosokat fenyegeti. Az új betegek 20 százaléka soha nem dohányzott. 

Senki sem gondolhatja, hogy őt bizonyosan nem fenyegeti a tüdőrák – ezt üzente az a rendezvény, amellyel újranyitotta a LÉLEK-ZET Egyesület a tüdődaganattal küzdők számára alapított Harcosok Klubját.

Egyre kevésbé igaz ugyanis, hogy ez a kór csak a dohányosokat fenyegeti, az új betegek 20 százaléka soha nem dohányzott. Bár a tüdődaganatosok zöme még ma is az idősebb, dohányos férfiak közül érkezik, egyre több közöttük a fiatal, és a nő. Például míg jó két évtizede az újonnan diagnosztizáltak kevesebb mint a harmada volt nő, 2023-ban már majd minden második. A jó hír az, hogy míg korábban a tüdőrák diagnózis után 10-11 hónapos túlélést tudtak biztosítani, addig ma már a differenciált vizsgálatoknak köszönhetően akár 5-10 évet is.

A hosszú túlélés, a sikeres gyógyulás egyik fontos feltétele a korai felismerés – hangsúlyozta a rendezvényen Bogos Krisztina, az Országos Korányi és Pulmonológiai Intézet (OPKI) főigazgatója. Hozzátette: egy tüdőrák sokáig lehet tünetmentes, de azt követően sem feltétlenül tipikusak a jelzései. Nem csak a véres köpet, a szakadatlan köhögés vagy a nehézlégzés, de akár egy hát-, illetve vállfájás, végtagzsibbadás vagy a gyakori felsőlégúti megbetegedések is jelezhetik, hogy indokolt az alaposabb kivizsgálás.

Bár a tüdő legnagyobb ellensége a dohányzás, számos más, elterjedtebb és nehezebben kivédhető környezeti hatás is növelheti a daganatok kialakulásának kockázatát. Ilyenek például a különféle kül- és beltéri légyszennyezők, mint a szénfűtés, a dízeljármű, a korábban népszerű szigetelőanyag, az azbeszt vagy a szinte mindenütt előforduló természetes eredetű radioaktív nemesgáz, a radon. Az idősödés önmagában is rizikótényező.

A tüdőrák sokféleségét a LÉLEK-ZET Egyesület elnökének, Mencser Évának a saját betegségtörténete is példázza. Nála tíz évvel ezelőtt diagnosztizálták a kórt. Akkor ő alig volt 50 éves, egészségesen élt, nem dohányzott, sportolt. Vezetőállásban dolgozott, mellette nagy háztartást vitt, négy gyerekről gondoskodott. Ahogyan ő fogalmazott: „Szinte ledaráltam magam azokban években, azért, hogy megfelelően tudjunk élni.” Aztán egyszer ép tornázás közben szokatlan fájdalmat érzett a hátában, ami arra emlékeztette, hogy rég járt tüdőszűrésen. Ugyan tankönyvi tünetei nem voltak, de kért beutalót a vizsgálatra. A tüdőszűrés mutatta meg azt a kis foltot, ami jelezte a tüdődaganatot.

Mencser Éva a rendezvényen kendőzetlenül beszélt a diagnózis, a kezelés alatti küzdelmeiről, bizonytalanságairól. Szülei és testvére is orvosok, s mint mondta, ez könnyebbséget és sokszor nagy súlyt is jelentett számára. Sebész apja, aki maga is sok daganatos beteget operált, összeomlott a diagnózisa hírére, pszichiáter anyja viszont biztos volt abban, hogy lánya meggyógyul. Éva gyorsan eljutott a műtétig és azt követő kemoterápiás és egyéb kezelésekig, de mint mondta, eleinte elveszett a betegségével kapcsolatos információkban, nehéz volt elkülönítenie a hitelest és a valótlant. Végül úgy döntött, hogy a kezelőorvosa támogatása mellett kéri pszichológus segítségét is, aki lelkileg támogathatja a gyógyuláshoz vezető úton. A pszichológus azonnal elővetette vele a naptárt, és nagyon szigorú napirendet vezetett be, még azt is meghatározta, hogy mikor keljen, mikor feküdjön le.

„Nagyon hatékony betegutat jártam be – mondta – és erről nagyon sokat beszélgettünk Bogos Krisztinával a kezelőorvosommal. Ezeken a találkozókon született meg a gondolat, hogy más betegeknek is meg kellene mutatni sok-sok egyéni példán keresztül, hogy ők mit tehetnek önmagukért és mit tehet értük a tudomány.” Mencser Éva beszélt arról, hogy a daganatos betegség egyben bélyeg is. – Elmaradnak a barátok, az ismerősök, mert azt gondolják a daganatos beteg biztos meg fog halni. Nem mernek tőle kérdezni, nem mernek vele találkozni. Aztán néhány év múlva látták, hogy még élek. Ezeket a „falakat” is szeretnénk lebontani – mondta.


Szűrés mindenekelőtt

A legjobb esélyt a gyógyulásra ma az időben – s lehetőleg a röntgennél érzékenyebb, alacsony sugárdózisú CT-vel (low dose CT – LDCT) – elvégzett szűrés adja – állította Bogos Krisztina. Szerinte hatékonyabb lehetne a kezelés, ha ez a vizsgálat része lehetne a népegészségügyi szűrővizsgálatoknak. Ez a szűrés egyelőre pilot formában érhető csak el. Míg a hagyományos röntgennel a tüdőrákok 23 százalékát sikerül megtalálni, addig LDCT-vel ezek 80 százaléka kimutatható. Azt már Ostoros Gyula, az OPKI osztályvezető főorvosa jegyezte meg, hogy a mindössze 1-2 perces szűrésre éppen azok az 55 év feletti dohányosok nem mennek el, akinél életmentő lehetne a vizsgálat. Lapunk kérdésére, hogy mennyi idő alatt jut el egy-egy páciens a betegség gyanújától a kezelésig az OPKI főigazgatója azt válaszolta, bár régiónként vannak eltérések, átlagosan 72 nap telik el az első röntgentől a terápia megkezdéséig, ami megfelel a nemzetközi standardoknak. Azt is hozzátette: az előrehaladott stádiumban felfedezett tüdődaganatoknál szükség van további vizsgálatokra, így kór molekuláris státuszát is meg kell határozni. Ez nyújtja a kivizsgálás idejét.

Az ítélet nem fellebbezhető, azzal szemben felülvizsgálati kérelem nyújtható be a Kúriához.