Most nem a Heinrich Mann regényéből ismert Ronda tanár úr (Professor Unrat) kisstílűségéről, jelentéktelen szürkeségéről és bosszúvágyáról lesz szó. A ronda, kioktató tanár ez esetben J. D. Vance amerikai alelnök, akinek Európát kioktató beszéde Münchenben hangzott el a NATO biztonsági konferenciáján, a Bayerischer Hof Hotelben, két héttel ezelőtt.
Vance nagyokosként lépett fel, habár főnöke mellett ő csak kisokos. Nem kevesebbet vágott az európaiak fejéhez, mint hogy “visszakoztak a szabad beszédtől” és “félve menekülnek választóik elől”. “Európa a hamis információk mögé bújik.” “Európát ma Európa veszélyezteti legjobban” azzal, hogy “elnyomja és elhallgattatja kisebbségeit”. “A veszély, amely Európát fenyegeti, nem Oroszország. Nem Kína. Nem külső hatalmak. (...) Amitől leginkább félek, az Európán belülről jön: Európa lemondása legalapvetőbb értékeiről”.
Ebbe a kérdésbe már a Trump kormányzat mindenese, spiritus rectora, Európa szakértője, Elon Musk is belebeszélt: Németország, mondta, “túl sokat foglalkozik a múlt bűneivel”.
Miről is oktatta Németországot és Európát Vance? Kiket nyom el Európa és milyen szabad beszédet tilt be? Milyen alapvető értékeit akasztotta szögre? Az amerikai alelnök botrányt kavaró beszédében a teljes tudatlanság magas pódiumáról ítélkezett. Nem csodálkozom, hogy fogalma sincs a német történelemről. Azon sem, hogy tudatosan védi az európai szélsőjobboldalt, hiszen németországi látogatása során nem kívánt találkozni a szociáldemokrata német kancellárral, de fontosnak tartotta megismerkedni a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) vezetőjével, Alice Weidellel. Mint ismeretes, ezt a pártot 2013-ban alapították, és azóta a 16 német államból 14-ben képviseletet nyert. 2014-ben a képviselői már beülhettek az Európai Parlamentbe, 2023-ban pedig a második legnépszerűbb német párttá vált, és a hétvégén tartott szövetségi választáson 20 százalékot ért el. Weidel asszony európai és nemzetközi politikájának legbeszédesebb kifejezője, hogy kijelentette: “Ukrajna nem a mi ügyünk”.
A huszadik századi német történelem véres példája nyomán a II. világháború óta Németország valóban elnyomja az uszító, náci propagandát. Ténylegesen betiltották a “gyűlölködő, uszító beszédet”. Az állam tiltja és bünteti a holokauszt tagadását, tiltja a náci jelképeket, a horogkeresztet, az SS egyenruha viselését és Hitler dicsőítését. Ezt még szigorították is három, 2019-ben és 2020-ban elkövetett szélsőjobboldali terrorakció után. A német büntető törvénykönyv 130. cikke az uszító, rasszista, antiszemita beszédet öt évig terjedő elzárással bünteti. Ezt 1994-ben még kiegészítették a holokauszt tagadásának büntetésével. Ezt akkor vezették be, amikor egy szövetségi bíróság eltörölte egy szélsőjobboldali politikus börtönbüntetését, amit azért szabtak ki rá, mert kijelentette, hogy a zsidók gázkamrákban való megölése csak egy kitalált mese.
Számos példa bizonyítja az ítélkezés szigorúságát. Egy nőt pár évvel ezelőtt 11 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, mert azt propagálta, hogy a szíriai menekülteket, ha átlépik a határt, le kell lőni. 2005-ben, egy náci demonstrációt követően három évi börtönbüntetést vezettek be a “náci uralom dicsőítéséért”. 2007-ben Germar Rudolf két és fél év börtönbüntetést kapott a holokauszt tagadásáért. Ugyanezen évben Ernst Zündelt öt évre ítélték a halottak emlékének megsértéséért, mivel tagadta a holokausztot és náci propagandát terjesztett.
Ugyancsak egy 2017-ben elfogadott törvény kötelezi a médiát az uszítás és náci propaganda cenzúrázására. Ennek elmulasztása miatt 2019-ben a Facebookot 2 millió euró pénzbüntetésre ítélték. Németország tehát tanult a történelméből, tiltja a fasiszta beszédet és uszítást, el akarja kerülni a tragikus múlt megismétlődését.
Vance úr szemében ez a szabad beszéd eltiltása.
Vance alelnök, aki bejelentette, hogy Trump személyében “új sheriff van a városban”, az új főrendőr nevében súlyos bajokat talált a svéd demokráciában is, mert elítéltek egy keresztény aktivistát, aki részt vett egy Korán elégetésben. Elítélte, hogy Svédországban nem tolerálnak minden uszító beszédet. Hasonló kifogásokat emelt Anglia ellen is, mely elítéltek egy veteránt, aki 50 méterrel egy abortusz klinika előtt csendben imádkozott a meg nem született gyermekekért, holott az előírások szerint csak 200 méterre szabad megközelíteni egy ilyen intézményt.
Vance mindenre talált egy-egy példát, hogy illusztrálja: Európa elnyomja a szabad beszédet. Mi több, azt is elmarasztalta, hogy a romániai alkotmánybíróság megsemmisítette a decemberi elnökválasztás eredményét arra hivatkozva, hogy külföldi hatalmak, közöttük Oroszország beavatkozott a választásokba.
Vance úr mindezzel alaposan beavatkozott az európai országok belügyeibe. Néhány kiragadott példa alapján konstatálta az európai demokrácia hanyatlását. Az érvelés és “bizonyítás” komolytalansága mellett Európa azt is joggal kérdezheti: vajon mi köze hozzá? Milyen alapon veszi egy amerikai alelnök a merészséget, hogy beavatkozzon más országok belügyeibe?
Mint az Európai Unió külpolitikai biztosa fogalmazott: “Vance beszédét hallgatva az volt a benyomásunk, hogy harcba akarnak szállni ellenünk”. Ahogy a német államelnök, Frank-Walter Steinmeier reagált e beszédre: “Európa kapcsolata az Egyesült Államokkal súlyosan megromlott, mióta Trump visszaült az elnöki székbe. Ez az új amerikai kormány nem veszi figyelembe a hagyományos szabályokat, a partneri kapcsolatot és a megalapozott bizalmat”.
Elgondolkodtat ez az epizód. Minden rosszban van jó is. A nemzetközi politikában szokatlan és elfogadhatatlan beavatkozás más országok belügyeibe talán nagyon is hasznos lehet Európának. Talán segíti a felismerést, hogy végleg fel kell hagyni a II. világháború után bevezetett és a hidegháború évtizedeiben természetesnek tekintett európai politikával, amely az Egyesült Államok védőszárnya alá helyezte Európát. Európának több lakója van, mint az USA-nak, és nem szegényebb az Egyesült Államoknál. Talán segít felismerni, hogy időszerű lenne tovább haladni az integráció útján, akár kiejtve azokat, akik erre nem hajlandók. Szükségessé vált egy európai hadsereg létrehozása is, amire most már javaslat is született.
Ronda (Vance) tanár úr barátkozhat fasisztákkal és számon kérheti a fasiszták elhallgattatását, mondogathatja a magáét. De az lenne a legjobb, ha visszamenne oda, ahonnan jött. Úgy értem, az Ohio állambeli ötvenezer lakosú, semmilyen kisvárosba, Middletownba. Neki semmi köze Európához.