A tanulmányról – Ancient genomes reveal Avar-Hungarian transformations in the 9th-10th centuries CE Carpathian Basin, magyarul fordítva: Ősi genomok tárják fel az avarok és a magyarok átalakulásait a IX-X. századi Kárpát-medencében – a Szép Szó tavaly december 28-i számában már beszámoltunk, most a kutatók közül szóra bírtuk Csáky Veronikát, Gerber Dánielt és Szeifert Beát, a tanulmány vezető szerzőit (mindannyian a HUN-REN Archeogenomikai Intézet munkatársai), valamint Szécsényi-Nagy Annát, az intézet igazgatóját és Szőke Béla Miklós régészt, a HUN-REN Régészeti Intézet emeritus kutatóját, akik témavezető-tanácsadóként segítették a kutatást.
Hogyan kezdődött a hat évvel ezelőtt megnyert pályázati téma kutatása?
Csáky Veronika (CsV): Egy olyan kutatáson kezdtünk dolgozni 2018-ban, amely főként az Árpád-kori népesség uniparentális markereinek (anyai és apai leszármazási vonalainak) vizsgálatát tűzte ki célul. A vizsgálati anyag több temetőből állt össze (Zalavár, Visegrád, Sárbogárd és Himod mellett a Székesfehérvár környéki lelőhelyeket is bevontuk), 2020-ban pedig teljes genomi vizsgálatokkal egészült ki. Egy félig kész kézirat várt a kollégákra, amikor szülési szabadságra mentem. Gerber Dániel később felajánlotta, hogy ő tovább viszi ezt a munkát.
Szőke Béla Miklós (SzBM): Az elején még csak Zalavár ásatójaként vettem részt a projektben, amelyet Benkő Elek és Mende Balázs indított. Ekkor az alapkérdés az volt, hogy hogyan kapcsolódik a honfoglalás- és az Árpád-kori magyarság a honfoglalás előtti időszak népességéhez. De a kérdés nagyon hamar összetettebb feladattá vált: az Árpád-kor népességének előzményeit és kapcsolatrendszerét kell megismerni, azt, hogy mennyire szervesen folytatódik az avarság a magyar időszakban, vagy mennyire nem. Valamint, hogy az a szláv tenger, amely körbevette akár az avar, akár a magyar szállásterületet, mennyire befolyásolta az összképet. Ezen kívül a helyben talált alapnépesség (amelyről a klasszikus antropológia a saját lehetőségeit felhasználva kimutatta, hogy szinte változatlanul itt élt) megérte az avar beköltözést és a magyar honfoglalást is. Ezek voltak azok az alapkérdések, amelyekre a genetika segítségével tudományosan megalapozott, jó válaszokat vártunk.
Szeifert Bea (SzB): Kezdetben a fő kérdés a hatalmi központok archeogenetikai vizsgálata volt. Első körben Zalavárról vizsgáltunk egy meglehetősen nagy temetőt, ahonnan gondos válogatással, több szempontot figyelembe véve vettünk mintákat. A temető esetében több, időbeli horizont különíthető el, és szerettük volna ezeket egymáshoz képest is megvizsgálni. A másik kutatott, fontos hatalmi központ Székesfehérvár volt, ahol a környék több lelőhelyéről vett mintákat vizsgáltunk.
SzBM: Zalaváron a IX. század közepétől a XII. század elejéig folyamatosan temetkeztek. Ezért azt, hogy egy ilyen hatalmi központ vonzásában élt népesség hogyan reagált a történeti változásokra, ezen a temetkezési egységen belül lehet a legjobban kimutatni. Régészetileg éppúgy, mint genetikailag.
Milyen tanulságok vonhatóak le ebből?
Gerber Dániel (GD): A genetikai eredmények nagyon sokrétűek lettek. Kutatásunknak két fő perspektívája volt. Egyrészt a Kárpát-medencei alapnépesség mibenlétét igyekeztünk meghatározni, másrészt a beköltöző, keletről érkező népességek genetikai kapcsolatrendszerét szerettük volna jobban megismerni…
Elnézést, hogy megszakítom. Mióta beszélhetünk Kárpát-medencei alapnépességről?
GD: A modern európaiak, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, három nagy genetikai forrásra vezethetőek vissza: európai őskőkori vadászó-gyűjtögetők, újkőkori anatóliai földművesek és sztyeppei pásztorok. Ezek összeforradása körülbelül a bronzkorra, azaz a Kr. e. harmadik évezred végére nagyjából megtörtént. Bár többek között az ezt követően elterjedt hamvasztásos temetkezések miatt a középső bronzkor és a népvándorláskor közötti időszakról hiányosak az ismereteink,
alapvetően elmondható, hogy a bronzkorban kialakult genetikai összetétel alkotja a gerincét a mai európai, köztük a Kárpát-medencei népcsoportoknak is.
Egy nemrégiben megjelent tanulmány (Antonio et al. 2024, eLife) nagyjából háromezer évvel ezelőttre teszi azt az időpontot, amikor a késő bronzkori/kora vaskori népsűrűség egy olyan kritikus tömeget érhetett el, amit már a külső hatások (beköltözések, hódítások) nem tudtak lényegesen átalakítani. Ezt a mi eredményeink is megerősítik, ugyanakkor az általunk vizsgált időszak alatt jól kimutathatóak különböző belső átrendeződések. Ez azt jelenti, hogy nem egy statikus, évezredek óta egy helyben lakó, hanem – bár a vaskor óta folytonosságot mutató – összetételében mégis dinamikusan változó népességről beszélhetünk. Azt, hogy ezek az időszakonként megjelenő változások aztán milyen népességtörténeti, történelmi, vagy akár ökológiai eseményekkel állhatnak kapcsolatban, a következő évek kutatásai fogják megválaszolni.
Milyen időtávot fogott át ez a mostani kutatás?
GD: Az időszámításunk szerinti első évezred második felét. A tényleges fókuszpont az avar korszak vége és a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző évtizedek időszaka volt. Ebben az időszakban is jól kimutathatóak ezek a belső átrendeződések, amit ebben az esetben nagyrészt a magyar honfoglalással lehet összefüggésbe hozni.
A Science Advancesben megjelent tanulmány egy hatéves kutatás lezárása volt. A munka megkezdésekor volt valamilyen kitűzött, elképzelt cél, hogy honnan hova akarnak eljutni?
Szécsényi-Nagy Anna (SzNA): Mindenekelőtt az volt a vizsgálati kérdés, hogy az említett hatalmi központok környékén hogyan változik az ott élő népesség az avar kortól a honfoglalás-koron át az Árpád-korig. A hatalmi központokon kívül választottunk egy (mai Himod nevű faluban található) lelőhelyet a Kisalföldről is, ahol megvizsgáltuk, hogy vajon ugyanaz a népesség élt-e ott tovább az említett évszázadokban. A pályázatot Mende Balázzsal állítottuk össze, melyben már körvonalazódtak ezek a lelőhelyek és témák. Erre a kutatásra kaptuk a támogatást még 2018-ban az Emberi Erőforrások Minisztériumától...
SzBM: …és az volt az izgalmas, hogy Zalavár, mint hatalmi centrum egy gyűjtőközpont volt (mint manapság Budapest: mindenfelől jönnek ide emberek), a himodi viszont egy falusias közösség, amelyben az emberek folyamatosan élnek tovább, generációról generációra, távolabb a hatalmi központtól. Az anyagi kultúra pedig (amelyet a régészeti leletek segítségével követhetünk) természetesen változik az idők folyamán. A honfoglalással újabb fajta viselet, újfajta temetkezési szokások jelentek meg. A hatalmi központban természetes, hogy ez gyorsabban és jobban keresztülment, mint ami faluhelyen is bekövetkezett.
A Hortobágy-Árkus temetőben egyértelmű nyomait találták a régészek annak, hogy az avarokhoz köthető sírok közül a legkésőbbre datálhatóakban az avar elit honfoglalás után elhunyt egyénei a honfoglalókhoz hasonló leleteket hagytak az utókorra.
GD: A Hortobágy-Árkus lelőhely honfoglalás előtti és utáni fázisa genetikai értelemben nagyon jól szétválasztható. A honfoglalás előtti időszak leletei biológiailag semmilyen továbbélést nem mutatnak az ide temetett, honfoglalást követő egyénekben, ami egyértelműen utal a keleti eredetű népesség cseréjére ezen a lelőhelyen.
Az emberiség (írott) történelmében szinte közhelyszerű megállapítás, hogy az úgynevezett szubsztrátum (akiket meghódítanak, akikre rátelepednek) igyekszik hasonulni, hasonlítani az uralkodó néphez szokásban, nyelvben, külsőségekben, mert ez a túlélés, a megmaradás egyik lehetséges módja.
SzBM: Éppen ezért annak egyszerűen nem volt értelme, hogy egyfajta ellenállás jeleként azt mondják és tegyék: „Én azért is avar övet viselek”.
CsV: Külön érdekesség a közleményünkben, hogy Zalavárról a Karoling-korból előkerült egy uráli eredetű férfi, aki pár évtizeddel a honfoglalás-kor előtt már itt élt. Az ő különlegessége abban mutatkozott meg, hogy közeli genetikai kapcsolatban állt a honfoglalás kori népesség egy részével és az uráli térségben akkoriban élt népességgel.
SzBM: Stratigráfiai vizsgálattal (rétegelemzéssel) bizonyítható: a temetőben fekvő egyén a 860-870 közötti időszakban lett eltemetve, későbbre nem keltezhető. A genetikai eredmények fényében a ma még közkeletű felfogás szerint ez a sír nem lehetne ott.
Tudomásunk van arról, hogy amikor a magyar törzsek még Etelközben éltek, többször is jártak a Kárpát-medence térségében meghívásra, vagy felderítésre. Aztán lehet találgatni, hogy az itt eltemetett, genetikailag a honfoglalókhoz tartozó férfi hogyan kerülhetett Karoling szolgálatba, mert nyilván nem csatában esett el.
SzBM: A honfoglaló magyarokhoz köthető legkorábbi nyugat-európai írásos feljegyzés 862-ből való, amikor a honfoglalók elődei már részt vettek a Karoling Birodalom pusztításában, azokban a harcokban, amelyek itt zajlottak. Ez az első említés róluk Hinkmar reimsi érsek feljegyzésében. A későbbi években, de még a honfoglalás előtti évtizedekben is voltak ilyen és hasonló említések.
Ez egyfelől azt mutatja, hogy mekkora jelentősége volt a honfoglalók feltűnésének Európában, másfelől pedig, hogy a honfoglalás nem egyszeri aktus volt, egyetlen év leforgása alatt.
SzNA: A szóban forgó tanulmányban arról írunk, hogy a genetikai adatokból nyilvánvalóan látszik: a magyar honfoglalásnak több, időben elhúzódó fázisa volt.
Nincs kontinuitás, az éveken át tartó kutatás eredménye szerint a honfoglaló magyaroknak genetikailag semmi közük nem volt a hunokhoz és az avarokhozCsV: Kimutattuk, hogy a honfoglalók előbb az Alföldön, később pedig a Dunántúl térségeiben is keveredtek az alapnépességgel. Visszatérve a folytonosságra (vagy népességcserére): már az elsődleges eredményeink alapján is az volt a megállapításunk Zalavár és Himod kapcsán, hogy egyszerre érhető tetten a folytonosság és a változás a népesség összetételében, különösen Himod lelőhelyen, ahol például a második időrendi fázisban az egyik eltemetett egyén biológiai apja az Alföldről került elő.
SzNA: Fontos kutatási kérdés volt az avarok és magyarok kapcsolata is. Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy ki minek gondolta, vagy tartotta magát: avarnak vagy magyarnak, ezért különböző technikai terminusokat alkalmaztunk ezekre a csoportokra. Úgynevezett IBD-egyezéseket kerestünk az avarok és magyarok között. Ez angol rövidítés – identity-by-descent, leszármazás alapú azonosság – egy olyan, az archeogenomikában újszerű módszert takar, melyet a világon az elsők között alkalmaztunk ebben a kutatásban. Röviden és velősen: direkt kapcsolatra utaló kromoszóma-szegmensek egyezéseit kerestük. Ez a vizsgálat egyértelműen kimutatta: a beérkező magyarok és a keletről jött avarok közt minimális volt a genetikai kapcsolat. Hasonlóképpen minimális volt az itteni alapnépesség és az avarok közti kapcsolatok száma is. Az említett helyszíneken talált temetők és sírok csontanyagának vizsgálata arról is szólt, hogy többségben voltak az európai alapnépességhez tartozó egyének, a keleti avarok a saját birodalmukban kisebbségben voltak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: ahhoz képest, hogy az avarok mennyire nem keveredtek az itt talált népességgel a mintegy 250-300 éves ittlétük idején, a honfoglalók szinte azonnal elkezdtek jelentősen keveredni azokkal, akik genetikailag az alapnépességnek tekinthetők. Ez a megállapítás az egyik magyarázata lehet a magyarság Kárpát-medencei megmaradásának.
GD: Genetikai értelemben a keleti avarok gyakorlatilag teljesen eltűnnek a honfoglalás idejére, annak ellenére, hogy szórványosan akadt egy-két olyan megvizsgált egyén, akikben még tetten érhető egy-egy avar felmenő. Az okokat nyilván a későbbi kutatások fogják kideríteni.
CsV: Természetesen ezek a következtetések nem csupán a hatalmi központok genetikai vizsgálatával írhatók le, jelenthetők ki. A populációgenetikai és statisztikai elemzéseinkhez a korábbi kutatások sok más lelőhelyről származó eredményeit is felhasználtuk, amelyek főleg az Alföldre koncentráltak.
SzNA: Mára már ismerjük a népvándorlás korában az Urálban élt népek genetikai összetételét. Azt is látjuk, hogy a magyar honfoglalás korában érkezik onnan egy jelentős csoport, és ilyen genetikai jellegű csoportok nincsenek korábban a Kárpát-medencében. Így azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy az avar korban sem a korai, sem pedig a késő-avaroknak nem volt semmiféle genetikai kapcsolatuk az Urállal. Az első uráli pionír a már korábban említett zalavári férfi a 860-870-es évekből.
Vajon azok a nagyobb népek (hunok, avarok), amelyek hosszabb-rövidebb időre birtokba vették a Kárpát-medencét, sodorhattak-e magukkal olyan kisebb népeket, néptöredékeket, amelyek uráli jellegzetességeket mutatnak, mondjuk proto-magyarokat?
GD: Nem, ez teljesen kizárható. A honfoglalás előtti évszázadokban a keleti genetikai összetételt hordozó egyének nem mutatnak semmilyen uráli jelleget, kapcsolatot. Természetesen az nem lehetetlen, hogy néhány, a későbbi honfoglalókhoz csatlakozó más, talán sztyeppei csoportok elődei, vagy közelebbi-távolabbi rokonai az avarokkal együtt jöttek be a Kárpát-medencébe, de egyszerűen annyira jellegzetesen különbözőek genetikailag a keleti avarok és a már beérkező, kevert honfoglalók, valamint annyira minimális a közöttük lévő biológiai kapcsolatok száma és – ami fontosabb – erőssége, hogy még ezeknek az esetleges sztyeppei kötődéseknek sincs különösebb jelentőségük az összképet illetően.
SzBM: Úgy kellene ezt az egész dolgot elképzelni, hogy amikor a korai avarok elindulnak nyugat felé, az – mondhatnánk – egy hólabda-effektus. Viszonylag kis létszámú társaság, mind genetikailag, mind antropológiailag erős mongolos/belső-ázsiai vonásokat mutatnak. Ahogy jöttek, úgy sodorták magukkal az újabb és újabb népeket és mire a Kárpát-medencébe értek, egyetlen tömeggé váltak. Meghatározó erejű agresszív tömeg volt, jól forgatták a fegyvert, nem találtak legyőzőre. Ez a népesség genetikailag egy szűk társaság volt, noha viseletben, fegyverzetben sírmellékletből következtethetően mindannyian avarok voltak, de mégsem.
Hasonlóképpen a hunokhoz, mert a hun korszakban számos nép „vált hunná”: germánok, szarmaták és mások, bár genetikailag nem voltak azok.
SzBM: Csakhogy a hunok a halottak nagy részét elhamvasztották, és a kalcinálódott csontokból nem lehet genetikai kutatást végezni.
Lehet, hogy ezért nem fogjuk sohasem megtalálni Attila sírját?
SzBM: Majdnem biztos, hogy nem.
SzNA: Néhány hun kori sírunk azért van, de ez vajmi kevés az elméletekhez.
GD: Publikációnk egyik fő megállapítása az volt, hogy
a nagyon távoli keletről, a Bajkál-tó vidékéről érkezett avar elit vezetésével ideérkezettek hoztak magukkal valakiket, feltehetően a Szőke Béla által említett népeket, akiket az idefelé úton szedtek össze. Ami nagyon érdekes, hogy közöttük folyamatosan kimutatható a keveredés. Ugyanakkor itt, a Kárpát-medencében, a Kárpát-medencei európai lakossággal szinte egyáltalán nem.
Egyébként a 2024 tavaszán megjelent Gnecchi-Ruscone és munkatársai által publikált Rákóczifalváról, illetve a néhány hete megjelent Wang és munkatársai. által publikált ausztriai Mödlingről származó avar kori egyének archeogenomikai vizsgálatai is ugyanerre a következtetésre jutottak.
Ezek szerint azokat a népeket már avarnak tekintették-tudták…
GD: ...azt nem tudom, hogy ez kulturálisan pontosan hogyan nézett ki, bár például a mödlingi temető esetében határozottan kimutatható a biológiai származás és a régészeti kontextus közötti összefüggés, de az biztos, hogy a honfoglalás időszakára minden avarokhoz köthető elem eltűnik.
SzB: Volt már szó arról, hogy az avarok számbelileg kisebbségben voltak az itt talált népekkel szemben; genetikai adataink szerint hozzávetőlegesen az összlakosság 20 százalékát tették ki, ugyanakkor a honfoglalók csak körülbelül 10 százalékát.
Manapság erre szakosodott cégek hirdetik magukat, hogy 40 és 100 dollár közti áron genetikai eredetvizsgálatot végeznek. Úgy tudom, hogy egy-egy ilyen komoly tudományos vizsgálat meglehetősen sok pénzbe kerül. Hát még több száz, amit elvégeztek ennek a kutatásnak a során. Publikus, hogy mi az ára mondjuk egy teljes genom-kutatásnak?
SzNA: Most mennyi, vagy mennyi volt öt éve?
Legyen a mai ár, és – mint a műkereskedelemben – mondjunk becsértéket.
SzNA: Több száz ezer forint.
Archaikus mintából használható DNS-t kinyerni sokkal költségesebb a modern vizsgálatoknál.
SzB: Közel 300 egyénből vettünk mintát és kezdtük el az alapfeldolgozást, Az anyai vonalakat mindenki esetében, az apai vonalakat a férfiaknál vizsgáltuk. Ezek a típusú vizsgálatok olcsóbbak. Ahogy lehetőségünk nyílt a teljes örökítőanyag megismerésére irányuló vizsgálatok elvégzésére, kiválasztottuk a legjobb minőségű (legtöbb saját DNS tartalmú) mintákat. Összesen 103 teljes genom vizsgálatot végeztünk, ugyanis ezek voltak igazán alkalmasak a mélyebb, drágább vizsgálódásra.
SzNA: Jó lett volna a teljes zalavári temetőt végigvizsgálni a minél hitelesebb eredmény céljából...
SzBM: ...előbb-utóbb nyilván lesz lehetőségünk nem csak erre, hanem más temetők teljes vizsgálatára is.
Akkor most innen merre tovább?
CsV: Egy új NKFIH-STARTING kutatási pályázat indítottam 2025 januárjától, amely témájában és célkitűzésében a honfoglalás-kori Kárpát-medence regionális különbségeire, társadalmi szerveződésére, kapcsolatrendszerére keres (és reméljük: talál) válaszokat. Ennek megfelelően törekszünk a Kárpát-medence különböző területeiről választott temetők elérhető, teljes embertani leletanyagának vizsgálatára.
