Bűnbánatot tartok, felismertem korábbi gondolatom helytelenségét. Amikor ugyanis meghallottam Orbán Viktor ötletét a nyugdíjasoknak járó áfa-visszatérítésről, azonnal ítélkeztem. Azt mondtam, a miniszterelnök magasról tesz az idősekre, itt egy újabb lába nő ki a családnak vagy a haveroknak. Sok milliárd üti a markát annak, aki ehhez az agymenéshez informatikai programot ír, legyártja a 2,5 millió kártyát, és kidolgoz egy vásárlási adatokat nyilvántartó adatbázist.
De be kell látnom, ez előítélet, a visszajáró 600 forint nem erről szól. Valójában Orbán és csapata teljes gőzerővel a gondoskodáspolitika útjára lépett. Az idősek lakásproblémájával kezdte. Hamarosan meleg lesz minden nyugdíjas otthonában, víz is lesz a zsákfalus kis házikókban, csak gyorsan ki kell fejteni a párnacihába rejtett 6 milliót. A pénzből még kacsalábra is futja majd, na nem a tányérba, hanem a kis ház alapjára, azon forog majd a felújított palota. De mi értelme lenne a beruházásnak, ha a sok hús miatt felmegy a nyugdíjas koleszterinszintje? Vigyáz rájuk a bölcs vezér, ezért tereli őket a vegetáriánus életmód felé: a zöldség, gyümölcs egészséges. Ezért jár majd vissza az áfa. Több zöldség, több pénz.
Ugye mennyivel tisztább így, mintha magasabb lenne a nyugdíj, az idősek meg összevissza vásárolnának? Még csak az kéne, hogy az igazmondó M1 helyett egy öncélú színházban megrontsák őket. Vagy – te jó ég, még a billentyűzetet is halkan ütöm le – eljussanak nyaralni.
Mindennek van határa, és a határokat a kormány jelöli ki – ha át kell lépni rajtuk, majd megteszi. Nagy Márton a 15 milliós párizsi útján az eredeti hagymaleves receptjét tanulmányozta. Németh Szilárd a nyúljás-csülkös pacal helyett brokkolis gratint készít. A kis huncutok, csak segíteni akarnak a maguk szerény módján. Nincs igazam?