A Milorad Dodik ellen hozott szerdai ítélet senkit sem lepett meg, magát az érintettet sem. A szeparatista, korrupcióért többször szankcionált boszniai szerb elnök pontosan tudta, a szarajevói szövetségi bíróság el fogja elítélni, hiszen alkotmányt sértett. Készült is erre, fenyegetéseit előre meghirdette, február 17-én legfőbb mentorával, a magyar kormányfővel is egyeztetett a Karmelitában. Az ítélethirdetés után is minden a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Dodik azonnal beszélt Vučić szerb elnökkel és Orbán Viktorral – mindketten támogatásukról biztosították őt –, majd bejelentette, hogy „mától nincs többé Bosznia-Hercegovina”.
Dodiknak mindegy, számára úgysincs visszaút, ha a nemzetközi közösség ragaszkodik a Balkán stabilitásához és békéjéhez, támogatói azonban igencsak kínos helyzetbe kerültek. Vučićnak régóta púp a hátán Dodik, de ezúttal nem volt, nincs választása, ha minden szerb első számú vezetője kíván maradni, a nagyszerb szolidaritás jegyében kénytelen kiállni a kis testvér-ország vezetője mellett. A szerb államfő egész ügyesen lavíroz a kínos helyzetben; estére már Banja Lukába repült, ahol – talán Dodik legnagyobb bosszúságára – párbeszédre szólította fel a Bosznia-Hercegovinát épp szétverni készülő szakadár vezetőt és a boszniai Szerb Köztársaság minden döntéshozóját.
Orbán azonban önmaga csapdájába esett. Az ítélethirdetés után elhamarkodottan kiposztolta az X-en, hogy politikai boszorkányüldözés folyik protezsáltja ellen, miközben az amerikai külügyminisztérium elismerte és üdvözölte a szarajevói bíróság döntését. Sőt, egy füst alatt gyorsan elítélték a „helyi vezetők azon akcióit, amelyek veszélyeztetik a biztonságot és a stabilitást”. Donald Trump beiktatása óta minden washingtoni döntést iránytűként használ a patrióta, szuverén magyar kormány. Most először akadt ki ez a kütyü, de minden bizonnyal nem utoljára. Kormány és politikus legyen a talpán, aki tévelygés nélkül tud egyszerre Washington és Moszkva csicskása lenni.