Tanácstalan tekintettel, görnyedt háttal ül egy hosszú asztalnál az ősz hajú, hatvanasnak kinéző Törőcsik József Kömlőn, a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködő Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigány Misszió Jelenlét pontján. Azért jött ide, mert hamarosan letelik az a tíz év, amit eddig különböző közmunkaprogramokban töltött el, így állást kell keresnie, s itt segítséget kaphat önéletrajz-írásban, beadványok kitöltésében.
Ahány bajban lévő falu, annyi felzárkóztatási módszerPappné Bencsik Diána, a Felzárkózó Települések program itteni intézményvezetője lassan ötödik esztendeje lát rá arra, milyen támogatást igényelnek a helyiek.
Szerinte egyre inkább személyre szabottan kell a családokkal foglalkozniuk ha úgy tetszik, már onnantól, hogy megfogan egy gyermek, hiszen a kismamákat speciális vitaminokkal látják el, az újszülötteknek babacsomagot biztosítanak, s ha kell, mozgásfejlesztő szakembert vonnak be már a korai fejlesztésbe is.
A régi parasztházból átalakított központ afféle szolgáltatóházként is működik, hiszen ha valaki CSOK-ügyintézéshez vagy adóssága törlesztéséhez kér segítséget, azt ugyanúgy megkapja, mint az extrém hideg napokra megrendelt brikett-csomagot, vagy tartós élelmiszert. Kömlőn – és ez egyelőre ritkaság az ilyen települések sorában – hetente egyszer pszichológus is segíti a helyieket: akadt, hogy daganatos férfit kellett lelkileg megerősíteni, máskor a gyerekekkel kapcsolatos problémák megoldásához adott kapaszkodót. Az intézmény vezetője egyébként több tíz kilométerről, Egerszólátról jár ide nap mint nap, arra azonban különösen büszke, hogy munkatársai többsége a falu közösségéből került ki, s akad köztük, aki – noha hátrányos közegből indult – ma már az érettségire készül.
A Kömlőnél valamivel kisebb, jórészt romák lakta Tarnazsadányban a legtöbb házban olyan alapvető szolgáltatások is hiányoznak, mint a vezetékes víz.
Ezért az itteni, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által két éve működtetett Jelenlét Pont egyik fontos szolgáltatása a mosoda, ahová a helyiek bejelentkezés után el hozhatják a szennyes ruhájukat: ottjártunkkor is dübörgött a mosógép az előtérben. Tóth-Dankó Anett, az intézmény vezetője szerint eltartott egy ideig, amíg ezt a lehetőséget megszokták a zsadányiak: eleinte szemérmességből sokan ódzkodtak attól, hogy idehozzák a koszos ruhákat. A település életében nagy ugrás várható az idén, hiszen a program keretében megvásároltak hat itteni ingatlant, amiből hármat jelenleg felújítanak, és hamarosan szociális bérlakásként pályázhatják meg azokat a rászorulók.
A faluban többeket megkérdeztünk, mennyit számít nekik a máltaiak itten jelenléte. Egy kerékpárt toló, két gyermekét hazakísérő asszony arról beszélt, jó, hogy az óvodások, iskolások délután is bemehetnek az épületbe, vannak foglalkozások, de olyan megszólaló is akadt, aki szerint jóval több segítségre lenne szükségük, mint amennyit jelenleg kapnak, legyen szó élelmiszerekről vagy tűzifa támogatásról.
Volt londoni nagykövet lehet Kozma Imre atya utóda a Magyar Máltai Szeretetszolgálat élénOrbánné Fülepi Ágnes máltai önkéntesből lett a tiszanánai jelenlét vezetője: korábban az itteni polgármesteri hivatalban gyermekvédelmi szakemberként dolgozott, így több évtizede rálát a helyiek problémáira. Az egyik legnagyobb ilyennek tartja, hogy generációk óta nem kapnak rendes munkalehetőséget az egyre inkább elszegényedő családok, és ezen az sem segít, ha az apuka átmenetileg el tud épp helyezkedni az építőiparban. Ez ugyanis szezonális munka, a nyári kereset hamar elfogy, és télen ugyanúgy szembe kell nézni azzal, hogy nem tudnak tűzi fát venni, nem jut elég pénz élelemre. Ezért is fontos, hogy a gyerekeket már a kezdetektől segítsék, és felvértezzék olyan tudással, készségekkel, amit otthon nem kapnak meg. Ottjártunkkor is épp egy négyfős, első osztályos fiúcsapattal találkoztunk: Balogh Bence és három társa fejlesztő foglalkozáson vett részt, iskola után. Egy másik szobában két asszony a farsangi mulatságra varrt jelmezeket, egy harmadikban pedig az intézmény munkatársai segítettek hivatalos papírokat kitölteni egy hozzájuk forduló asszonynak. Azt mind a három, általunk felkeresett Jelenlét pontban megjegyezték az ottaniak: a munkaidejük legfeljebb papíron tart nyolc órán át, hiszen gyakran az utcán is megállítják őket ügyes-bajos dolgaikkal az emberek, s több olyan feladatokat is magukra vállalnak, amilyeneket elvileg a polgármesteri hivatalokban kellene intézni. A „máltais házakban” azonban jellemzően oldottabb a légkör, nincsen szigorú ügyfélfogadási idő, így egyre jobban ahhoz szoknak a falubeliek, hogy itt kopogjanak először segítségért.
