„A magyar kormány számára nem fontos, hogy minél több diplomás ember legyen, inkább a szakképzés felé terelik a fiatalokat. Azt feltételezem, hogy úgy vannak vele, ha valaki mégiscsak egyetemre megy, akkor tanuljon valami kézzel foghatóbb dolgot, legyen például mérnök vagy természettudós, mert szerintük ők jobbak az innovációban. Emellett az is igaz, hogy a kritikus értelmiség sok tagja bölcsészek és társadalomtudósok köréből kerül ki, akik egy ilyen illiberális államban nem feltétlenül kívánatosak” – mondta lapunknak Gárdos Judit szociológus, az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) tagja az államilag finanszírozott felsőoktatási keretszámok tervezett csökkentéséről.
Mint arra az ADF elsőként felhívta a figyelmet,
amíg 2024 őszére 95 846 állami finanszírozású felsőfokú férőhelyet hirdetett meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium, 2025 őszére 87 174-et, ami így tavalyhoz képest 9 százalékos visszaesést jelent. Ez pedig jóval nagyobb, mint amit a demográfiai trendek indokolnak
Mindezt úgy, hogy Magyarországon a 25–34 éves korosztályban a második legalacsonyabb a diplomások aránya az egész EU-ban. Az akadémiai dolgozók képviselői szerint ez a szakpolitikai döntés nagyon sok fiatalt gyakorlatilag kizár a felsőoktatásból, vagy eladósodásra kényszerít, ha úgy döntenek, hogy kifizetik az önköltséges képzés árát.
Szinte az összes egyetemen csökkentik az állami finanszírozású férőhelyek számátA Felvi.hu-n elérhető adatok szerint a legnagyobb, 48 százalékos csökkenést az állami keretszámok esetében a Budapesti Corvinus Egyetem szenvedné el, ugyanakkor az alapítványi egyetem sietve igyekezett eloszlatni az ezzel kapcsolatos aggodalmat. Közölték, a 2020-as modellváltás óta már nem állami finanszírozásban kínálnak térítésmentes helyeket, hanem a fenntartó alapítvány által nyújtott ösztöndíjon keresztül, és terveik szerint idén sem csökken majd a térítésmentes helyek száma. Emellett a Szegedi Tudományegyetem is bejelentette, alapítványi ösztöndíjat ajánl fel a legmagasabb felvételi pontszámmal rendelkező, állami ösztöndíjas helyről lemaradó 250 felvételiző számára. Ugyanakkor a legtöbb egyetem nem kapott vagyont vagy értékes részvényportfóliót a modellváltáskor, és ugyanúgy állami forrásokból él, mint korábban.
Ráadásul már az EU-s támogatásokhoz sem jutnak hozzá, így nem valószínű, hogy minden érintett intézmény képes lesz hasonló, saját ösztöndíjjal pótolni a csökkentő keretszámokat. A második legnagyobb visszaesést az ELTE könyvelheti el, amely egyike annak a négy magyarországi egyetemnek, amely nem váltott modellt. A magyar egyetemek közül a nemzetközi rangsorokban rendre a legelőkelőbb helyen szereplő ELTE összesen 19 százalékkal kapna kevesebb állami finanszírozású helyet, mint előző évben. A legnagyobb arányban a társadalomtudományi, a bölcsész, a gazdasági és jogi helyeket vágná meg a fenntartó állam az ország legnagyobb egyetemén, a pedagógus, IT és természettudományos helyek kis mértékben emelkedhetnek.
Szinte az összes egyetemen csökkentik az állami finanszírozású férőhelyek számát- Ezeket a számokat egyáltalán nem lehet még készpénznek venni – hívja fel a figyelmet Gregor Anikó, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének tagja, ELTE-s oktató. Tavaly nyáron például úgy húzta meg az Oktatási Hivatal a felvételi ponthatárokat, hogy végül még a 2024 januárjában meghirdetett állami finanszírozású egyetemi helyeket sem töltötték fel, és sok fiatalt inkább önköltséges képzésbe tereltek – áll az ADF egyik közleményében. Összességében a felsőoktatásban meghirdetett állami finanszírozású helyek 17 százalékát nem töltötte fel a minisztérium, a felvettek negyedének költségtérítéses formában kellett megkezdenie a tanulmányait 2024 őszén. Mivel a ponthatárok megállapítása gyakorlatilag átláthatatlanul történik, az egyetemek nem tudhatják, valójában melyik képzési területen pontosan hány hallgatóval számolhatnak.
„Az a kérdés, hogy a nyári ponthatárhúzásig eredményesek lesznek-e azok az esetleges lobbizások, amelyek az államilag finanszírozott keretszámok növelését vagy átcsoportosítását célozzák. A fenntartó kezében elég nagy rugalmasság van, hogy ezeket a számokat akár intézmények, vagy képzési területek között is mozgassa. A képzési normatívát az egyetem utófinanszírozásban kapja meg, vagyis nem is feltétlenül a következő tanévben lesz annak hatása, ha a támogatás összege visszaesik az alacsonyabb, államilag finanszírozott létszámok miatt, hanem majd később” – hoz egy új szempontot Gregor Anikó.
A karok vezetőinek ki kell találniuk, miből fogják pótolni a kieső bevételeket. Erre az egyik lehetőséget az önköltséges hallgatók jelentenék, de nem minden szak elég vonzó ahhoz, hogy a diákok fizessenek a képzésekért, különösen ha máshol – például a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, amelynek 11 százalékkal több állami finanszírozott hely van előirányozva, mint tavaly – hasonló szakon nem kellene fizetniük. Másik lehetőség a nemzetközi diákok bevonzása lenne, de ennek alapfeltétele, hogy legyen angol nyelvű képzés az adott szakon, illetve infrastrukturális fejlesztéseket is igényel. „Van, ahol már szinte borítékolják a vezetők, hogy ha nem változnak ezek a keretszámok, akkor bizonyos alapszakokat, vagy akár mesterszakokat egyszerűen nem fognak tudni elindítani. Ha nem lesz elég jelentkező, nem tudja kitermelni majd a képzés költségét a kar.
A dolgozói állomány a mostani volumenre van tervezve, és ha nem lesz annyi diák, nem lesz annyi munka sem.
Ha ez a keretszám-csökkentés nem egy egyszeri bezuhanás, hanem egy hosszútávú stratégia része, és nem sikerül pótolni a térítésmentesen tanuló diákokat, előbb-utóbb veszélybe kerülnek álláshelyek is” – teszi hozzá az Gregor Anikó.
Gárdos Judit szerint bár ezt a nyilvánosság előtt az egyetemek képviselői tagadják, a rendszer egyértelműen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felé terelné a diákokat, ahol több az állami keretszám, magasabbak az ösztöndíjak, jobb a kollégiumi helyzet. Emellett sajnálatosnak tartja, hogy a nagy egyetemek nem teszik szóvá azt, hogy gyakorlatilag az Oktatási Hivatal, illetve az azt irányító Kulturális és Innovációs Minisztérium önkényén múlik, hogyan osztják el végül ezeket a helyeket a ponthatár-húzásnál.
„Bár a végleges számok még képlékenyek, mindenképpen jelzésértékű, hogy az ELTE két év alatt összességében elveszítheti az államilag finanszírozott helyeinek a 30 százalékát. Hol van ennek a vége? Idővel lesz egy állami fenntartású egyetem, állami helyek nélkül? Ez egy érdekes társadalompolitika, amivel az állam tulajdonképpen a mobilitást gátolja. Még mindig tény, hogy diplomával magasabb jövedelemre lehet szert tenni, mint szakképesítéssel vagy érettségivel. Közben pedig a családok támogatási ereje, amivel a diákokat a felsőoktatásban segíteni tudják, már akkor is ki van merülve, ha a gyerek államilag finanszírozott helyre jár. Sok diák 18-20 évesen teljes állásban dolgozik, és úgy próbálja az egyetemet csinálni, teljesen kifulladva, kizsigerelve, amiért az idegrendszerével, fizikai egészségével fizet, és ha több lesz az önköltséges hallgató, a helyzet tovább romlik” – összegzi Gregor Anikó a helyzetet.
Sok diák eleve külföldön próbál szerencsét
Már most is nagyon nehéz utánpótlást találni a tudományos területeken, különösen az egykori akadémiai kutatóközpontokban, ahol nagyon alacsonyak a bérek – mutat rá Gárdos Judit az ADF tagja, aki szerint a fiatalok ma már PhD képzésre is sokkal kisebb arányban mennek, mint korábban. Emellett sok diák eleve külföldön kezdi meg a felsőoktatási tanulmányait, ők jó eséllyel már nem fognak hazajönni kutatni, tudományos tevékenységet folytatni a rossz körülmények miatt. A kormány elvárása az egyetemek mellett a tudósokkal és kutatókkal szemben is az, hogy bizonyítsák a gazdasági hasznosságukat. „Ez egy rendkívül nehéz dolog, hiszen nehéz megmondani, hogy milyen tudományos tevékenységnek mi lesz pontosan a haszna 10, 20 vagy 30 év múlva. Ilyesmit számon kérni a tudományon szűklátókörű dolog, és félreértése annak, hogy mire való az alapkutatás valójában. Ha a tudomány képviselői folyamatosan defenzív pozícióba kényszerülnek, és leértékelődik a munkánk, az Magyarország jövőjére is negatív hatással lesz, hiszen nem marad, aki a jövőben valódi áttöréseket érjen el. Az európai országok nem összeszerelő üzemként emelkednek föl a XXI. században, ez az elképzelés hibás. A felsőoktatás, a tudomány, a jól képzett emberek a kulcsai a felemelkedésnek. Ha őket ellehetetlenítik, akkor szegénység és kiszolgáltatottság vár az országra, és nem fejlődés” – véli Gárdos Judit.
