2020 óta az önkormányzat rendezi a Public Art pályázatát, részben innen az apropó: ennek keretében lett tiszavirág életű még 2021-ben a Black Lives Matter mozgalom szivárványszínű szabadság-szobra, majd pedig tavaly a Mercedes G-osztályt elragadó turul szobor is. Úgy tűnt, hogy míg a közös fogalmáról nem, valahogy a köztér szobrairól mindenkinek van gondolata: családi program lesz Kolodko Mihály miniatűr szobrainak keresgéléséből, honvédőket lelkesítenének (?) az állami kedvenc Szőke Gábor Miklós 22 milliós turulszobrai, míg egyes alkotások a zsigeri gyűlölet forrásává és a megbántott önérzet áldozatává válnak - pont mint a G-Mercis turul. Ennek ellenére a köztéri szobrok körüli vitában szinte soha nem beszélünk tágabb kontextusban, mondjuk, hogy értsük is, mi az a közös és milyen szakmai szempontokat kellene mérlegelni, mielőtt ezt a közöst létrehozzuk, átalakítjuk majd végül használjuk. A Kié a köztér? című, 2. ferencvárosi köztéri konferencia célját az esemény kurátora, Benedek Kata művészettörténész fogalmazta meg sokkal frappánsabban: – A köztér kultúrális hanyatlásán keresztül beszélünk a közösről. Merthogy – és erre fel is hívta a figyelmet –, a köztéri szobrok száma ugyan látványosan nő, minőségük viszont romlik, amely egy közéleti deficit tünete.
A köztérnek nincs egy konkrét meghatározása, szóval másképp beszél róla a városszociológus, a politikus és a közgazdász is - kihasználható, mert hát valóban sok minden: például közlekedési tér, közösségi találkozási hely, emlékezetpolitikai csomópont. Beletartozik minden, a mélyülő kátyútól kezdve a viseltes, az örökségvédelem óvó kezeire váró bérház, a kihasználatlan művelődési ház, ahogyan a köztéri szobor is. Ezek állapota mutatja meg, hogyan is gondolkodunk a közterekről, a közösről - akkor is, ha inkább „Vigyázz, omlásveszély!” táblát aggatunk rá vagy megalomán huszárszobrot emelünk Pákozdon. A párbeszéd hiánya pedig az önkényes játszótérben csúcsosodik ki, melyből fájóan eltűnik a szakmaiság: –Politikai szereplők, civilek tulajdonképpen bármilyen tágabb, szakmai és társadalmi visszajelzés igénye nélkül, de a törvénybe foglalt eljárásrendnek megfelelően egy-egy négyzetméternyi talapzatot kisajátítanak a közösből. A legtöbb esetben így elsősorban a tárgy és az állíttató viszonya dominál, nem is a tárgy és a társadalmi, kulturális és városi, vagy akár nemzeti-tér kapcsolata a meghatározó. Ebből pedig egyre több van - emelte ki a művészettörténész.
Az eseményen előadott Szemző Hanna szociológus, Sárdi Orsolya jogász, K. Horváth Zsolt társadalomtörténész, kritikus, Szarvas Márton társadalomtudós és Mélyi József művészettörténész. A konferencia teljes egészében megtekinthető Ferencváros Önkormányzatának hivatalos Facebook oldalán.
