Hogy akarnak ezek atomerőművet építeni, ha még egy épkézláb gödröt se képesek kiásni? – szögezték nekem az elmúlt hetekben a költői kérdést egymástól függetlenül is politikusok, környezetvédők, atomhívők egyaránt. És még a környezetvédő bizonyult a leginkább megértőnek, mondván: egy munkagödör sarka bármikor leomolhat, ennek nincs köze a nukleáris biztonsághoz. Az eset mégis siralmas képet fest arról a munkakultúráról, amelynek később reaktort kell szerelnie, sugárzásvédő falat kell hegesztenie és műszereket kell beállítania.
Mert mi is történt? Hadházy Ákos független képviselő január elején egy lesifotóval bizonyította, hogy az építők a munkagödör Paks 1 felőli, cementtel megerősített, lépcsőzetes oldalfalának felső szakaszát egy földsánccal megtámasztották. Az állami Paks II. Zrt. és az Országos Atomenergia Hivatal ekkor kiadott magyarázatai önmaguk hosszas és alapos fényezése mellett lényegében annyit jegyeztek meg, hogy a földsánc-ügyben nincs semmi látnivaló, mert azt csak a karácsony közeledte igényelte. Ám a cég a Világgazdaságnak mégis elárulta, hogy a falszakasz kissé megdőlt. Ezután a hatóság már arra szorítkozott, hogy alapos vizsgálataik szerint az alig több mint egy milliméteres elmozdulás a legalacsonyabb jelzési szintet sem érte el.
Ám február 6-a este egy, a hivatal honlapjának sarkában megjelenő határozatszámból kiderült: a lépcsőzetes gödörfal megtámasztás alatti kiszögellésének a teteje január 15-én több helyütt megrepedt, majd e néhány méteres „sarok” 30-án lehullott. Miközben tehát az eset közzétételével a hatóság egy hetet várt, az állami cég képviselői a szintén 6-án földsáncügyben odalátogató ellenzékieknek leginkább csak a beruházás töretlen előrehaladását ecsetelték, a gödör Paks 1 felőli oldalának általuk akkor már egy hete ismert omlásáról pedig hallgattak. Bár a hatóság lapunknak küldött, hosszasan és alaposan kidolgozott válaszait tényleg értékeljük, abból például január 23-án a repedések megemlítése kimaradt – amiként legutóbb is érzékeltették, hogy hivatalos közlés előtt más esetleges gondról sem számolnának be. Fal-ügyben mellesleg igen világos szóhasználati különbség is kirajzolódott a hatóság és a cég között; míg az előbbi leomlást és lehullást, utóbbi viszont, Aszódi Attila egykori illetékes államtitkárral együtt, visszatérően leválást említ.
És akkor még nem említettük, hogy a helyszíni munkaügyi ellenőrzésen az összes vizsgált cég megbukott, hogy a Paks II. Zrt.-t és a hatóságot a gödörben gyűlő talajvíz sem zavarja, vagy azt, hogy az orosz állami fővállalkozó, a Roszatom kérdésünkre nem nyilatkozott a sebtében levonuló orosz alvállalkozójának korrupciós ügyéről.
Így én is csak egy újabb költői kérdéssel élhetek: ha egy földdarabka lepottyanása rögtön ilyen szintű, sunnyogáson, ködösítésen, megtévesztésen, átverésen, öntömjénezésen, fölényeskedő körülményeskedésen és álszakmai semmitmondáson alapuló kommunikációt vált ki a beruházásért felelős szereplőkből, mi lesz velünk, ha ne adj isten tényleg történik valami Pakson?