Turi Terézia: Társasházi démon

Már két napja ott van a papucs a lábtörlő mellett. Csillog a legújabb divat szerint. Érthetetlen, hogy miért várakozik a bejárati ajtó előtt. Bent lenne a helye. Mi, akik egy házban élünk vele, elmegyünk mellette. Vajszínével és túlméretezett lepkedíszével megállít mindenkit, aki belép a lépcsőházba. Az idegenek sosem hagyják szó nélkül. Az emeleten lakó néni kis unokája percekig visongva toporzékol előtte. Kis lábacskáit is megpróbálja bedugni. Az anyja nem hagyja. Nem véletlenül. A papucs gazdája híres bajkeverő, aki sokszor megkeseríti a lakók hétköznapjait.
A társasház történetének voltak nyugalmas pillanatai. Nem mostanában, hanem még akkor, amikor a lámpagyár dolgozói boldogan költöztek a vadonatúj téglafalak közé a hatvanas évek végén. A cég hűségüket díjazta azzal, hogy bérleményüket néhány év után, potom áron, megvásárolhatták. A lakók büszkén jártak dolgozni. Alig várták a munka végét jelző sípoló hangot, mert tudták, hogy a sajátjukba mennek. A családok együtt bográcsoztak, a garázsokban tyúkok kaparásztak. Autót kizárólag a gyárigazgató használt, üzleti útra. Esténként így hangos nevetés és gyerekzsivaj zengte be az udvart. Mindenki ide akart költözni a környékbeli falvakból.
A kánikulában lassan araszol a reggel. Egy macska lustán mászik át a kerten. Morzsolódik a fehér kavics a talpa alatt. Hirtelen megmerevedik a mozdulatban. Vár. Szuszog. A földhöz lapul, és elbújik a lépcső alatt. Éles csattanás után kivágódik az udvari ajtó. Falnak csapódik, zuhog a vakolat. Magas nő lép át a küszöbön. Tincsei a helyén. Lábfején lobog a lilás-pink pamacs. Tekintetével végigpásztázza a környéket. Kezében kosár, benne vizes ruhák. A garázs mellé ér, és felrúgja az esővízzel teli dé­zsát. Rántja a szárító kötelet, dobja rá a ruhákat, spriccel szét a víz, csattog, pattog az összes anzug.
Dicsértessék a Jézus Krisztus, Ilike, búg át Kálmán atya hangja a szomszéd udvarból. Micsoda reggel, ugye? Még a légy se zümmög. Kiszúr velünk ez a klímaváltozás. A kiskutyám is csak lógatja az orrát ahelyett, hogy a macskát kergetné. Puhítja a pap a ház amazonját. Udvarol, kellemkedik. Hányszor néztem már végig a függöny mögül kukucskálva hasonló diskurzust.
Hiába, a szépasszony hallgat. Összerezzen. Néha félmosolyra húzza a száját. Harapós a kedve. Azért hallgatja a papot, mert tart tőle. Ili hozzá jár gyónni évek óta. Minden kedden délután háromra. Sötét ruhát vesz fel, és csendben, puha léptekkel átvág a kerten. Mintha nem is ő lenne.
Emlékszem, amikor a szomszéd kertész meg a fia átjöttek rendbe tenni az udvarunkat, nem volt ennyire diszkrét. Átlátszó pongyolában ablakot mosott. Felállt a sámlira, és a csípőjét riszálva nyomkodta a szivacsot a párkányhoz. Szegény kamasz addig pislogott Ilire a létra tetejéről, amíg bele nem zuhant a rózsabokorba.
Zene szűrődik ki a nyolcas lakásból. Fiatal pár jött a múlt héten. Velük együtt új zajok költöztek a házba. A lány táncol, a fiú magában dúdol. Valaki feltolja a hangerőt, és dübörög a tuc-tuc zene. Ili közben felaggatta a ruhákat, a kiömlött vizet is beitta a föld. Látszik, nem tudja, merre induljon.
Ledobja az üres kosarat. Könnyed mozdulattal előkap zsebéből egy doboz cigarettát. Rágyújt, és kifújja a füstöt. Élvezi a langyos szellőt. Nézegeti a körmét. Lepattintja a lakk szélét, és határozottan megindul a hátsó villanyóra felé. Az ablakból nem látom, mit csinál. A zene elhallgat. Valaki ordítani kezd, borzas hajú alak néz ki a nyolcas lakás ablakán. Ili, mi a jó kurva anyádat csinálsz! Ne szórakozzál már! Ili meghallja, felnéz a férfira, aki elhallgat, és visszahúzódik a szoba sötétjébe.
A lakók ijedten ébrednek. Keresik a tettest. A nyomokat vizsgálják. Mamuszos öregúr elnyűtt köntösében sóhajtozik egy letaposott virágágyás fölött. Felesége a szomszédasszonynak panaszolja, mennyire kár volt tulipánt ültetni a bejárat mellé. Az esővizes dézsa üres, a villanyórát lekapcsolták Egyedül a száradó ruhák pihennek illatosan a kötélen. Az egyik terítő sarkán sötétkék pillangó. Alatta valami furcsa tárgy. Közelebbről látszik, hogy egy cipő sarka. De az is lehet, hogy egy papucsé.