Bereczk Imola: Kettes nap

Anya palacsintát süt. Palacsintát kapok az egyes napon, a hármas napon, és az ötös napon. Lerajzolta nekem, melyik napokon, hogy tudjam. Az egyes, a hármas és az ötös napon apa későn jön haza. Anya azt mondja, hogy büdös lesz a palacsintától, de nem bánja, mert a szeme fényese vagyok, és erősödöm. Akkor lehet engem babusgatni, ha erős vagyok, nem csontbőrös. Sokszor megölel, hogy megmutassa a babusgatást. Az meleg. A puszi is meleg, és hangosan cuppan. Olyankor befogom a fülem. Apa sokszor megszorít. Azt mondja, vasgyúró leszek, ha mindent megeszem. Az olyan erős, hogy mindent össze tud gyúrni. Még a vast is. Apa is sokat puszilgat, akkor is befogom a fülem. Apa Rókát is puszilja. Anyát nem puszilja, és Zsanit se. Zsani a húgom. Igaziból Zsanett. Mikor kicsi voltam, nem tudtam kimondani, ezért lett Zsani. Most már nagy vagyok. Zsani is nagy, gimista.
Apa nem szereti a palacsintát, azt mondja, büdös anya haja tőle. Szerintem nem büdös. Csak Róka büdös. Anya mindig jó illatú. Karesz bácsi is azt mondta, hogy illatos, amikor megcsinálja anyát. Apának nem mondom. Anya kért, hogy ne mondjam. A kettes napon találkozunk Karesz bácsival. Szokott venni emszet. A kéket szeretem a legjobban, attól kék a nyelvem. Azzal meg tudom ijeszteni a Zsanit. Azt mondja, undorító, hogy kék a nyelvem. Nem puszilom a Zsanit. Zsani letörli az arcát, ha puszilgatják. Azt mondja, már nagy. Apa szerint undok. Anya szerint is. A kék nyelvem undorító. Zsani azt mondja, nem is kék, hanem károlyos.
Ma kettes nap van. Megyünk Karesz bácsihoz, viszek könyvet. Meg kapok zenehallgatót, mert a hajszárító zúg. Szeretek olvasni. Sok könyvem van. Mindig a Kisherceget szoktam olvasni, két oldalt is. A képeket is ismerem benne. Nekem is van egy Rókám. Igazi, mint a könyvben. Segít nekem. Anya azt mondja, hogy szelídít. Szerintem Róka apának és Zsaninak szelídít, mert adnak neki puszit. Nem tudom, hogyan szelídít. Róka meleg, és szőrös, és büdös, mert kilóg a nyelve.
Karesz bácsi szerint ügyesen olvasok, és én vagyok anyának a szeme fényese. Karesz bácsinál kapok emszet. Elgurult a szék mögé kettő. Kiabálok anyának. Zúg a szárító. Nem hallja. Aztán már hallja. Nem tudom, milyen színű gurult el. Csöpög a haja. Elgurult, de megtalálja, és megfújja. Akkor nem koszos. Nem rágom, mert nem jó a fogamnak. Előbb a sárgát eszem meg, utána a pirosat, utána a zöldet, utána a kéket. Mindig a kék az utolsó. Amikor hazaérünk, kék a nyelvem. Kergetem Zsanit. Azt mondja, utál, és elfut. Sikítozik, és nevet. Ha nevet, akkor anya azt mondja, biztosan szeret. Zsani azt mondja, Karesz bácsi nem is Karesz, hanem Károly. Kergetem Zsanit, amíg hazajön apa. Akkor apa engem megpuszil. Zsani bemegy a szobájába. Nem undok.
Este nem lesz palacsinta, mert akkor apa mérges. Kettes nap van. Hús lesz, meg krumpli lesz, az nem büdös. Nekem nokedli lesz, mert azt megeszem. Anya szereti, ha apa örül. Apa örül, ha hús van vacsorára. Karesz bácsi mindig örül, pedig ő nem eszik húst. Csak néha emszet eszik ő is. Rágja. Apa a húst szereti, meg a krumplit. Meg engem. Meg Rókát. Apának kell a hús, mert sokat dolgozik. Karesz bácsi is dolgozik. Anya előbb a specibe visz, utána anya is dolgozik. Csak picit van dolgozni, mert tanul nekem, meg olvas nekem, meg főz nekem, hogy egyek rendesen, mert csontbőr vagyok. Azt akarja, hogy legyek apának vasgyúró.
Karesz bácsinál anya megigazítja a haját, finom illatú, puha. Apa nem örül, inkább mérges. Fáradt, mert sokat dolgozik. Azt mondja, húsért dolgozik, és Károlyra dolgozik. Meg rám, meg a büdös Rókára. Pedig puszilgatja Rókát. Csak anyára mérges, anyát nem puszilgatja. Ilyenkor anya szerint szomorú. A szomorú sír. Apa nem sír. Károly drága, azt kiabálja. Nem én mondtam, hogy Karesz bácsinál voltunk, anya megkért, és én nem mondtam. Már a nyelvem se kék. Ami elgurult piros volt, meg zöld volt. Nem kék.
Apa mérges. Nem örül a húsnak. Elküld a szobámba. Állok, és várok. Róka szomorú, és a nokedli hideg lesz. Apa nagyon hangos. Róka is áll, mesélek neki a Kishercegről. Akkor Róka nem hallja, hogy hangos apa. Róka nagyon figyel, lefelé áll a füle, folyik a nyála. Meg a farka is lefelé áll, annyira figyel. Simogatom. Apa nem bírja, hogy anya Károlyra költi a minden pénzt. Karesz bácsi azt mondta, hogy ő Karesz, nem Károly. Apa azt is kiabálja, hogy neki nincs élete. Anya nem szomorú, nem sír. Azt mondja, csak azért megy Károlyhoz, hogy ne legyen büdös. Neki sincs élete, mégse mondja soha, hogy sincs élete. Ha apa nem érti, menjen el. Remélem, gyorsan érti, meg gyorsan elmegy, és akkor ehetek, különben kihűl a nokedli. Csendben maradok, kicsit nem mesélek, hogy halljam az ajtót, de apa nem megy el. Biztos ő is éhes. Most nem hangos. Anya sír, most már szomorú. Apa azt mondja, marad. Nem megy el, mert nem gyáva. Kikukucskálok, hogy mehetek-e. Zsani is leskelődik. Kimegyünk, Róka is jön, már nem lóg a füle.
Apa megpuszil, megölel. Apa nem gyáva. Meg Rókát is puszilja. Anya is megsimogatja Rókát, már nem szipog. Azt mondja, nekem mosolyog. Finom a nokedli, anya megmelegíti. Apa szomorú. Azt mondja, mert nem eszem húst. Mert csontbőr vagyok. Vasgyúrót szeret, nem csontbőrt. Egy kicsit megkóstolom a húst. Apa kedvéért, mondja apa. A hús hideg és nyúlós. Nem ízlik. Ha apa nem néz, Róka mindig szelídít, megeszi. Neki finom. A hármas napon több palacsintát eszem. És a kettes napon megint kék a nyelvem.