Hősök
Nagyanyám nem értette valamikor régen,
hősök terein miért királyok állnak, azt kérdezte,
hát miféle hősiesség kellett egy királynak,
akit a birodalma védelmezett, számtalan pór,
jobbágy, béres, zsoldos, a névtelenek, miért
nem azok a hősök, akik a nincstelenséget kibírták,
miért nem azok, akik lázadtak ellene, azért,
nagymama, feleltem akkor koromat meghazudtoló
bölcsességgel, mert a történelem elrontott mese.
Kívül
Az országban, ahol születtem,
nem vagyok része a heccnek,
nem voltam soha, rendszerek
hiába jöttek-mentek. Másik
kirakós játék idetévedt darabja,
nem találtak szavakat rám,
nem találtam szavakat magamra.
Az Óperencián is átkeltem volna,
a megfelelő szavakra rátalálni,
kívülállóból lenni távoli akárki,
de belegyökerezett a földbe itt a lábam,
maradtam heccen kívüli, idegen hazában.
Irigység
Nehezített rejtvényként
fejtegetem magam.
Vannak, akik finoman
kapargatják olykor
a felszínt, a felszínüket,
vagy simogatják inkább,
nehogy felbukkanjon bármi,
ami elcsúfíthatná a képet.
Úgy rakosgatják, passzítgatják,
illesztgetik össze magukról,
hogy egy cseppet sem hasonlít
ahhoz, amilyennek mások látják őket.
Előttem, mint horrorfilmeken,
formátlanul mocorognak bűntudat,
mulasztások, megalázottság, szégyen,
mit kezdjek most velük?
Miféle megoldást kínálhatnának
múltbéli kezdőbetűk?
Irigylem őket, akik könnyedek,
valóságtól elrugaszkodni képesek,
kételyek nem zavarják a képet.
