Make again
A lejtőn felfelé indult, a dombnak pedig háttal vágott neki.
Augusztusban kinyílt a hóvirág, a biciklit hajtva visszafelé
kerekezett. Vályogháza felfalta a falakat. Egerek
cincogtak a papucsában, és darazsak zúgtak a hangfalakban.
Eluralkodtak rajta a macskák, kleptokráciát vezettek be,
a száraztáptól hatalmasra nőttek, úgy kellett felnézni rájuk,
amikor két lábra emelkedve a metszőfogaik között sziszegték,
hogy make Parnassus great again. Dorka már belebolondult
ebbe a hagyományba, ami több ezer év óta üldözte, és
a hajléktalan még csak észre sem vette rajta a Kálvinon.
Ráadásul a minap egy hegedű is jól elverte a buszmegállóban,
azt sem tudta, hogyan fog verset írni az agyrázkódás után.
Eperegy
talán körömcipő, ami mögöttem kopog, talán
jégeső. óriás fülklipszek jönnek utánam, mama-
szandálok. az imakönyv kiesik a zsebemből,
annyira sietek. válltömések, melltartó-merevítők
pattognak a kövön. már nem vagyok gyerek,
vetem hátra nekik. de ettől csak felbátorodnak.
cipókezek a nyakamon, zsíros rúzsok szaga.
rálépek egy zserbóra, laposra taposom a piskóta-
tekercset. nem előzhetnek meg, enyém a jövőm,
nem kerülhet elém, ami elmúlt. a buborékok,
amiket fújtam, egészen idáig követtek, de most
leráztam őket, sikerült befordulnom egy talpon-
állóba, ahol apámmal találkoztam. azt mondta,
fizessek neki, ha már a lánya vagyok. nagylelkű
voltam, mint mindig, ha éppen honorhoz jutok,
és amúgy is jó a kedvem. csak igyon a lókötő,
neki már mindegy, hisz halott. sapkája félre-
csúszott, motyogott, alig érthetően. hogy itt
vannak nála a versei, kiadathatnám őket.
megígértem neki, hogy csinálunk egy neoavantgárd
kötetet az anyagból, meglátja, olvasni fogják.
aztán lehúztam a savanyú cefrét, amit ott felszolgáltak,
bemetróztam a deákra, de belém rúgott egy testnevelő,
aki az általánosból futott utánam, fújta a sípot, egy-kettő,
szedd a lábad, puhány, persze megbotlottam a villamos-
sínen, és zakóztam egy borzalmasat. milyen férfi
vagy, te lány?! ordította egy járókelő, aki rögtön
cigit is kért, miközben felsegített. lehúzó ez
a pest, gondoltam akkor magamban, jó lett
volna összeölelni a sok szép épületet, bele-
rakni a hátizsákba, és magammal vinni galá-
pagosra, ahova sohasem vágytam, de legalább
néhány iguana is beülhetne a parlamentbe.
