Sorakoznak a történelmi párhuzamok, ami nem véletlen: igen csak vissza kell futni az időben, annyira nincs a Trump-Zelenszkij találkozóhoz hasonlatos, diplomáciai csődhöz mérhető esemény a történelemben. Talán Hitler tárgyalt úgy az uralma alá rendelt országok vezetőivel, mint Trump. Bret Stephens a New York Times-ban felidézte: 1941 augusztusában, négy hónappal a Pearl Harbor elleni japán támadás előtt Roosevelt és Churchill megegyeztek az Atlanti Chartában. Kérdés, mit mondott volna Churchill, ha Roosevelt azt kéri tőle, hogy kössön békét Hitlerrel, s cserébe adja át Nagy-Britannia szénkészleteit az USA-nak amerikai biztonsági garanciák nélkül. (Ez még akkor is szép hasonlat, ha tudjuk, Roosevelt anakronizmusnak vélte a brit gyarmatpolitikát.)
„Egyetértek”, fogalmazta meg véleményét Elon Musk, hozzátéve „ideje kilépni a NATO-ból és az ENSZ-ből” – csak azt nem írta le, hogy mi legyen a babaruhával.
Rácz András, a Corvinus Egyetem oktatója hosszú posztban foglalta össze véleményét, ami megegyezik a brit miniszterelnökével. Keir Starmer az Ukrajna ügyében vasárnapra összehívott londoni csúcs kezdete előtt a BBC-nek kijelentette, megegyezett a francia államfővel, hogy „talán még egy-két országgal” együtt elkezdik a harci cselekmények befejezését célzó terv kidolgozását, és ezt megbeszélik majd az USA-val is. Megerősítette: Ukrajnáról nem lehet Ukrajna nélkül tárgyalni. Starmer szerint a békemegállapodás megvédéséről is gondoskodni kell majd, mivel a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a harcok ideiglenesen szünetelnek, majd Oroszország ismét támadást indít. A garanciavállalásnak „európai eleme is lenne”, és ennek mikéntjéről a részvételre hajlandó országok koalíciójának kell döntenie. Szerinte meg kell keresni azokat az európai országokat, amelyek „hajlandók egy kicsit előbbre lépni” a többieknél. A britek visszatértek a kontinensre.
Az Ukrajna ügyében összehívott vasárnapi londoni csúcson Zelenszkij mellett Kanada, Franciaország, Németország, Lengyelország, Csehország, Románia, Törökország, Hollandia, Norvégia, Spanyolország, Olaszország, Finnország és Svédország vezetői vettek részt. Ott volt Mark Rutte, a NATO főtitkára, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője és António Costa, az Európai Tanács elnöke is. Kialakulóban van az Európa biztonságáért tenni hajlandó országok szövetsége. Ez – ismerve a magyar vétókat – nem uniós és nem (bizonytalan) NATO-s keret lenne. A kontinens együttműködni hajlandó országai kiegészülnének olyan szövetségesekkel, mint Kanada, Ausztrália, Új-Zéland. Ebben már van erő, nem beszélve a brit és francia nukleáris védőernyőről. Mindez persze pénzbe fog kerülni, de biztosan nem lesz olyan drága, mint az orosz fenyegetésnek való behódolás lenne.
Azokat pedig, akikben nem lehet megbízni, egyszerűen kihagyják. Ez történik épp most: Londonban nem volt ott se a magyar, se a szlovák kormány képviselője. Az Orbán-kabinet példátlan történelmi vaksággal még örül is annak, amit a Trump-adminisztráció csinál.