Karsai László: a jelenlegi orosz vezetés olyan szólamokat hangoztat, amely kísértetiesen emlékeztet a hitleri és sztálini propagandára

Milyen volt a közhangulat a harmincas évek Európájában?

Óriási volt a győztesek és a vesztesek országaiban a béke vágya, hiszen akkor még köztük éltek az első világháború egy életre megnyomorodott és tönkretett rokkantjai, akikről el szoktunk feledkezni. És persze mindazok a sok tízmilliók, akiknek meghalt a fiuk, testvérük, férjük. Az első világháború össz halottjainak a száma „csak” mintegy kilencmillió katona és ötmillió civil volt. A háborúba induló a katonák lelkesedése nem ismert határokat. Győzni fogunk, visszavágunk, visszavesszük, megfordítjuk! – voltak a jelszavak. Ezzel szemben a második világháború kitörésekor, Hitler nagyon meg volt döbbenve szeptember elsején, hogy rosszkedvű emberek siettek az utcán Berlin szerte. Senki sem tombolt a boldogságtól, hogy újra háborúba mehetnek. Az emberek nagyon féltek a bombázástól. Kevesen tudják, hogy a Tokióra ledobott gyújtóbombák, vagy a drezdai, hamburgi szőnyegbombázások sokkal több áldozatot követeltek, mint Hirosima és Nagasaki atombombái. Csak Tokióban kétszázezren haltak meg, több százezerre tehető a drezdai és hamburgi áldozatok száma is. A béke vágya azért is volt ennyire erős, mert az emberek látták, hogy az európai győztes nagyhatalmak vezetői mennyire rossz békéket csináltak az első világháború végén, amikor a különböző országok területeit levágták az anyaországokról, és elcsatolták őket. A németeket megalázták azzal, hogy a versailles-i békeszerződésben kimondták: egyes egyedül Németország a felelős az első világháború kirobbantásáért. Senki más. Hitler nem az antiszemita propagandával lett népszerű, hanem azzal, hogy kimondta: a versailles-i békeszerződés egy igazságtalan béke volt. Nem élt olyan német Németországban, aki ne értett volna ezzel egyet, a baloldaliak éppúgy, mint a jobboldaliak.

Tehát érezték, hogy újabb háború készülődik?

Az átlagember érezte és tudta, hogy ebben a szörnyű, nagyon borzalmas világban az európai rendet nem lehet fenntartani. Egyre növekedett a félelem, és sokan azt remélték, hogy megoldás lehet a helyzetre, ha az agresszíven terjeszkedő Németországot kelet felé terelik. Megnéztem, hogy az Arcanumban a háború szó milyen gyakran fordult elő a cikkekben. Az 1920-as években nem jelentős, de 1935-től kezdve óriási mértékben megnőtt a háborúról szóló írások száma. Hiszen Japán már hódított, a Szovjetunió és Japán már 1937-től kezdve háborúban álltak a Távol-Keleten. Az emberek nagyon féltek. Az angol és a francia politikai vezetők pedig gyáván és ostobán azt hitték, hogy befolyásolni, megbékíteni tudják a nácikat azzal, ha engedményeket tesznek nekik. 1935-ben a békeszerződésnek megfelelően a Saar-vidéken népszavazást tartottak. A helyi lakosok 94 százaléka a Németországhoz való csatlakozásra szavazott. Majd mikor 1936-ban Hitler úgymond remilitarizálta a Rajna vidéket, az angol és francia közvélemény felháborodott, de a vezetők nem tettek semmit. Mert a német csapatok bevonultak ugyan, de a katonáknál nem volt lőszer. Ha néhány francia rendőr megállt volna előttük és a pisztolyával elkezd lövöldözni, a fegyvertelen katonák biztosan visszafordulnak. De nem kaptak tűzparancsot.

Lehet olyan békét kötni, ahol mindenki elégedett?

Akkor a legyőzött Franciaország képviselői is ott ültek a tárgyalóasztalnál. Franciaország területéből egy négyzetmétert sem vágtak le, és nem kényszerítették rá hatalmas jóvátételek kifizetésére sem. Ezzel szemben a jóvátételi fizetések miatt 1919-1923-ban Németországban olyan infláció tört ki az első világháború után, hogy ezrével haltak éhen az emberek, és sokan szörnyű bizonytalanságban éltek.

Amerika hol volt mindebben?

Azzal a mozdulattal, hogy aláírták a versaille-i békét, Wilson elnök visszament Amerikába, ám a kongresszus nem volt hajlandó ratifikálni a szerződést, amitől Wilson agyvérzést kapott. 

Én nem azt mondom ezzel, hogy ismétlődnek a dolgok, mert a történelem arra tanít minket, hogy az emberek soha nem tanulnak a történelemből. De Amerika még egy dolgot elkövetett már az 1920-as évek legelején: lezárta a határait. Nemcsak Európából vonult ki, hanem nem engedett be migránsokat. Kvótákat állított föl, amelyek értelmében angolszászok, írek, skandinávok, tehát szőke kékszemű „árják” mehettek, de a délkelet európaiak és a zsidók nem. Majd Európa országai is bezárkóztak. Az USA, Anglia és minden ország kvótái értelmében 1933 után, amikor már nagy tömegben akartak elmenekülni a náci Németországból a zsidók, gyakorlatilag nem volt hova menniük. 1938-ban Brazília fölajánlott ugyan háromezer kitöltetlen vízumot megkeresztelkedett zsidók számára, de Európában kilenc millióan éltek! Hová menjen, aki menekülni akar? A korabeli karikatúrák nagyon sokat elárulnak. Láttam olyan rajzot, ahol a szerencsétlen zsidó középen ül, négy felé vezet kifelé út Németországból, és mind a négy végén stop tábla van, miközben mindegyik út horogkeresztben végződik.

Tehát láthatta az, aki akarta? Vagy sokan lezárták magukat és egy hiábavaló csodavárásba menekültek?

Az emberek nem veszik komolyan az őket fenyegető veszélyt. A Tépd le a sárga csillagot című interjú kötetben, amit Benedek István Gábor és Vámos György készített, az egyik cionista emlékezik vissza arra, hogy Magyarország megszállása után 1944-ben elment az egyik ismerőséhez és azt mondta neki: „Meneküljünk, próbáljuk meg, ne tegyük fel a sárga csillagot!” Te könnyen beszélsz,- mondta neki az idős rokon, neked semmid sincs, nekem viszont negyvenhárom selyem ingem van a szekrényben! Ennél a hozzáállásnál én már csak azokat a fiatalokat értem kevésbé, akik a harmincas évek közepén iszonyú nehézségek árán kijutottak Palesztinába, majd 1939-ben visszajöttek Magyarországra. Gondolták olyan nagy baj csak nem lesz Európában.

Mindaz, amiket itt elmond, mégis rémisztően hasonlatosak a jelenünkhöz.

2022 februárjában, amikor az orosz csapatok megindultak Ukrajna ellen, az egyik budapesti gimnáziumban rendkívüli történelem óráját én tartottam. A téma a Horthy korszak volt és a Holokauszt. Egy közmondással kezdtem:

A borzasztó az, hogy a jelenlegi orosz vezetés is olyan propaganda szólamokat hangoztat, amely kísértetiesen emlékeztet a hitleri és sztálini propagandára.

Mind a ketten folyamatosan a békéről beszéltek. Mást se akartak csak békét. Hitler csak annyit, hogy kaphassa vissza békésen a versailles-i békeszerződésben elcsatolt területeket. A Saar-vidéket? Megkapta. A demilitarizált Rajna vidéket? Megkapta. Ausztriát? Megkapta. A Szudéta-vidéket? Megkapta. Akkor esett le a tantusz 1939 tavaszán Londonban és Párizsban, amikor Hitler bevonult a maradék Csehszlovákiába. Éppen most dolgozom egy cikken az 1939-40-es szovjet-finn háborúról. Az is úgy kezdődött, hogy mint a német-lengyel háború 1939. szeptember elsején, amikor a gaz háborúpárti lengyelek megtámadták a békeszerető náci Németországot. Utólag persze kiderült, hogy Heydrich szervezte meg, hogy a gleiwitzi rádióállomást koncentrációs táborokból kihozott, lengyel egyenruhába öltöztetett foglyok támadják meg. A szovjet-finn háború indulásakor pedig az agresszív, háborúpárti három és fél milliós Finnország támadta meg a nagyon békeszerető és kétszázmilliós Szovjetuniót. Azt, hogy szovjet tüzérek lőttek visszafelé a határon, azt már akkor is lehetett tudni. Így hát kérdem én: kik kezdte 2014-ben az orosz-ukrán háborút a Krím félsziget elfoglalásával?

Mit érez a legnagyobb veszélynek?

Amerika nagyon hirtelen kivonulását Európából. Az európai rendet 1945 után az atomfegyverektől való félelem tartotta fönn úgy, hogy itt volt az amerikai katonaság és az amerikai atomfegyverek. Lehetett tudni már az ötvenes-hatvanas-hetvenes években, hogy ha elindulna egy atomháború, ott nem lenne győztes. Bele se merek gondolni, hogy még mi jöhet, mert az európai országok igenis nagyon elkényelmesedtek. És ebben Trumpnak végül is igaza van. Hol vagyunk mi a hadseregre fordított öt százalékos GDP-től? Minden országban nagyon fog fájni, ha nem vesszük komolyan és nem fegyverkezünk. Macron most megígérte a hírek szerint, hogy a francia atomfegyverrel védelmet kínál Európának. Szerintem nagyon rossz irányba megyünk, és nem csak az anyagi helyzet romlása, meg az infláció miatt, hanem mert kilátástalanság, és ismét háborús veszély van. De ha Ukrajna kiesik, akkor közvetlenül határosak leszünk megint Oroszországgal. Nem véletlen, hogy akik a legkeményebben próbálnak most ellenállni, azok a lengyelek. Ők már nagyon régóta ismerik orosz-szovjet uralmat. Ott az orbáni béke propagandával semmire nem mennének.