Valamit tanulhatott a kormány az árstopok kudarcából. Legalábbis ezt tükrözi, hogy bár belengették, mégsem merték direkten korlátozni a kirívóan emelkedő élelmiszerárakat, hanem óvatosabb, bár végsősoron szintén árkorlátozó eszközhöz nyúltak, miután februárban 7 százalék fölé gyorsult az élelmiszerinfláció. Az árrést támadják a kiskereskedelmi láncoknál, pontosabban arra húznak sapkát, és első körben 30 - zömmel korábban árstoppal érintett - termék esetében 10 százalékban maximálják annak mértékét. Teszik ezt úgy, hogy a nagyközönség csak annyit tud a dolgok hátteréről, hogy az élelmiszer kiskereskedelemben érdekelt cégekkel az árcsökkentésről folytatott tárgyalás eredményével elégedetlen volt a Nemzetgazdasági Minisztérium, ezért egyoldalúan lépett. Hogy mi volt az érintettek javaslata, és mi volt a kabinet elvárása az általánosságokon túl, azt nem tudtuk meg.
A döntés megszületett, de nem tudjuk, március közepétől milyen árakkal és milyen kínálattal találkozunk majd a nagyobb boltok húsos, tejes, tojásos pultjainál. Mert a kereskedők válaszlépése biztosan nem marad el. Beköszönthet az olcsóbb lett, de nem kapható korszak. Az árstopok időszakához hasonló áruhiányra a május végéig tartó próbaidőszak idején is számíthatunk.
A magas árak nem jók - ezzel senki nem vitatkozik. De attól remélni tartós árcsökkenést, hogy az ellátási lánc egy, ráadásul a végén levő elemét kiragadja a kormány és azt rendszabályozza, botorság. A termelő, a felvásárló, a feldolgozó, a nagykereskedő és végső soron a kiskereskedő is nyereséggel szeretne dolgozni, a beszerzési és eladási ár közötti rés a költségeken túl ezt is tartalmazza. Egy normális piaci versenyben hosszú távon beállhatna vásárlóknak is elfogadható szint. Ám amíg a kormány kapkod és türelmetlen, ilyen egyensúlyi helyzet létrejöttére esély sincs.