Tavaly novemberben kapta a sydney-i St. Vincent's Kórházban egy kilétét felfedni nem kívánó negyvenes éveiben járó új-dél-walesi férfi azt a mesterséges szívet, amivel túlélte azt a száz napot, amíg egy donortól átültethető szervet kapott. A súlyos szívelégtelenségben szenvedő férfi önként jelentkezett, hogy Ausztráliában az első, a világon pedig a hatodik műszív befogadója legyen. A férfi februárban hagyta el a kórházat, márciusban kapott valódi szívet. Ez a leghosszabb időszak, amit valaki mesterséges szívvel megélt. A túlélést az a teljesen új elgondoláson alapuló és tartós, erős anyagból, titánból készült 60 dekás műszív tette lehetővé, amelyet az ausztrál Daniel Timms tervezett. A biomérnök azért is kezdett gondolkodni a szerkezeten, mert édesapja szívbetegségben halt meg. A kivitelezéshez megalapította Amerikában a BiVACOR nevű vállalatot. A szív egyetlen egy mozgó alkatrészt tartalmaz, egy levitáló rotort, amelyet mágnesek tartanak a helyén, ez felel a vér továbbításáért. Az 1960-as évek eleje óta készülő eddigi műszívek élettartama épp azért volt korlátozott, mert megpróbálták utánozni a valódi szívet pumpákkal, lüktető műanyag zsákokkal, amelyek hamar elkoptak. A BiVACOR szíve kisebb, mint az eddigiek - gyerekek mellkasában is elfér -, és amellett, hogy sokáig működőképes és megbízható, a rotor képes gyorsulni és lassulni a szervezet aktivitásának megfelelően. Timms még gyerekkorában segített vízvezetékszerelő apjának kiépíteni azt a bonyolult kerti szökőkút és öntözőrendszert, amelyből az ötletet vette, az első, kísérleti szerkezetek még az ő segítségével készültek.
A klinikai vizsgálatok korai stádiumában lévő implantátumot olyan betegek számára tervezték, akik végstádiumú kétkamrai szívelégtelenségben szenvednek, amely általában azután alakul ki, hogy más állapotok – leggyakrabban szívinfarktus és szívkoszorúér-betegség, de más betegségek, például cukorbetegség is – károsították vagy legyengítették a szívet, így nem tudja hatékonyan pumpálni a vért a szervezetben.
Timms azonban arra figyelmeztetett, hogy a mesterséges szív működési ideje – több mint 100 nap – még mindig lényegesen rövidebb, mint a donorszívé, ami több mint 10 év (vagy 3000 nap). Ezért még „hosszú utat kell megtenni” ahhoz, hogy a mesterséges szív a szívátültetés helyettesítője legyen.
Az USA Egészségügyi Minisztériuma szerint 2024-ben 3500 szívátültetést végeztek az országban, miközben 4400-an vártak új szívre. Az FDA (Élelmiszer- és Gyógyszer-hatóság) már öt másik betegbe is sikeresen beültették az eszközt. Az első, egy 58 éves férfi a Texasi Orvosi Központban nyolc napig élt a titán szívvel, míg a valódi megérkezett a donortól, a másik négy beteg mellett a továbbiakban 15 emberen tervezik kipróbálni.
