klímaváltozás;katasztrófa;vészhelyzet;felkészültség;

Valencia tartomány. Van, ahol nyolc óra alatt egyévnyi csapadék esett

Az EU tagállamok lakóinak kevesebb, mint 40 százaléka érzi úgy, hogy jól felkészült a klímakatasztrófák estére

Az EU lakosainak mindössze kilenc százaléka tud arról, hogy városának, régiójának, országának van-e vészhelyzeti forgatókönyve szélsőséges időjárás esetére. 

Az EU tagállamok lakóinak kevesebb, mint 40 százaléka érzi úgy, hogy jól felkészült a klímakatasztrófák estére - derül ki az Eurobarometer közvéleménykutató-intézetének új felméréséből, melynek során 26 ezer embert kérdeztek meg tavaly februárban és márciusban. Annak ellenére alacsony ez az arány, hogy tavaly a világ gazdaságilag legnagyobb kárt okozó tíz legpusztítóbb klímakatasztrófája közül három Európában történt. A Borisz-vihar, valamint a német és a spanyol áradások voltak a brit Christian Charity (Keresztény Jótékonyság) szervezetének a valós károkat - tehát nem a biztosítók által fizetett összegeket - alapul vevő felmérése szerint. A gazdasági károkon túl ezek az események 258 emberéletet is követeltek, ebből 226-ot Valenciában, Spanyolországban.

A megkérdezettek körében tíz közül mindössze egy ember mondta azt, kapott tájékoztatást városától arról, milyen forgatókönyvei vannak vészhelyzet vagy katasztrófa esetére: ezek kitelepítési, és más segítségnyújtási terveket jelentenek. 

Bár a köznyelvben nincs tisztán elkülönítve, az ENSZ fogalmai szerint a katasztrófa és a vészhelyzet különbözik: míg az utóbbi kezelhető helyi forrásokból, a katasztrófa külső segítséget igényel. Az országok között nagy a különbség: a máltaiak és a görögök mindössze két százaléka tud klímaesemények miatti vészforgatókönyvről, míg a svédek húsz százaléka, a finnek 19 százaléka. Ez nem meglepő, mert a két északi országban öt ember közül egy vett már részt vészhelyzeti képzésen, de még ez sem jó arány. Az EU-s átlag 9 százalék, Magyarország lakosainak 6 százaléka tud ilyen tervekről.

“A valenciai áradás nem volt váratlan, és fel lehetett volna készülni rá. Rendelkezésre álltak a meteorológiai figyelmeztetések, de a figyelmeztetési folyamat adminisztratív, kormányzati része - döntés, hogy figyelmeztetni kell, a határozat kiadása - hatástalan volt, és a társadalmi reakció is elégtelen volt” - mondta az Euronewsnak David Alexander, az University College London professzora.

Az, hogy a tudatos polgárok száma még a leginformáltabb országokban is rendkívül alacsony, arra mutat, hogy nagy a kommunikációs szakadék a kormányok és az emberek között. Arra a kérdésre, hogy tudja-e, hogy milyen módon értesíti a kormány egy esetleges vészhelyzetről, az EU-s átlag 57 százalékával szemben a spanyoloknak csak a fele mondta azt, hogy igen. Az európaiaknak átlagosan mindössze csak 37 százaléka érzi jól felkészültnek magát vészhelyzet esetére. A legfelkészültebbnek (65 százalék) a szlovének érzik magukat a 2023-as áradások után, míg a legfelkészületlenebbnek a spanyolok, görögök portugálok, máltaiak gondolják országukat (29,28,27,25 százalék), ami az elmúlt évek görög, portugál erdőtüzeit és a hőhullámokat tekintve nem meglepő. Magyarország polgárai 37 százalékban gondolják felkészültnek magukat. Megkérdőjelezhető, hogy amit felkészültségnek mondtak a válaszadók, valóban az-e. Azt például tudták az angolok, áradás esetén fel kell menniük az emeletre, és ott megvárni, míg lemegy az ár, de azt már nem, mi a teendő az áram-, a víz- vagy a gázszolgáltatás megszűnése esetén.

Az európaiak csaknem fel (49 százalék) szerint a nemzeti média a fő irányadó vész esetén, ott kell, hogy a legalaposabb információkkal rendelkezzenek a történtekről, a veszélyekről, és arról, hogy mi a teendő. Alexander professzor kiemeli a nyilvánosság és a közösségek részvételének döntő szerepét a katasztrófavédelemben, és úgy véli, hogy szabványokra van szükség a vészhelyzeti tervezéshez. A politikai döntéshozóknak az országos szinttől egészen a háztartásokig lebontva kell tervet készíteni. Az idő sürget, 1993 és 2022 között a klímakatasztrófák 765 ezer halálos áldozatot követeltek világszerte. 

Egészen addig, amíg egy megfelelő donortól a várt átültethető szerv megérkezett.