„ Jöjj ébredj tavasz/ Kinyitjuk a jövő ajtaját” – énekelték a Múzeumkertben a miniszterelnök beszéde előtti ünnepi műsor szereplői, nemzeti és valóban a tavaszt idéző látványos jelmezekben. A műsort Szente Vajk rendezte, aki nemrég átvehette az önállóvá lett Erkel Színház vezetését és a Petőfi-film forgatókönyvében is segédkezett.
Orbán Viktor Facebook-oldalán kép is dokumentálta, hogy a rendező a műsorról előzetesen egyeztetett a miniszterelnökkel, a műsort látva azonban nem igazán érthető, miért volt erre szükség. Egyeztetni amúgy eléggé szokatlan gesztus, legalábbis fotózni eddig nem nagyon fotózták az ilyen találkozókat. Mindenesetre a műsor alapvetően semmilyen meglepetéssel nem szolgált. Azért egy-két nem szokványos elem még is akadt. Jókai időskori alakját a Nemzeti Színházban korábban megsérült és azóta szerencsére felépült Horváth Lajos Ottó alakította (a fiatalkorit Koltai-Nagy Balázs) és most nem Petőfi, hanem Jókai mondta el a Nemzeti dalt. A felkonferálásban megemlítették, hogy Jókai kiemelt hangsúlyt kap a műsorban, mert most ünnepeljük születésének 200. évfordulóját. Gondolom ez lehet a magyarázata, hogy a műsorban Petőfi (Veréb Tamás) most kevesebb szerepet kapott.
Hatalmas tömeg a Tisza Párt tüntetésén, már a „Mocskos Fidesz!” is zúgott – Percről percreKissé meglepő volt az autentikus roma folklórt játszó Romengo együttes jelenléte is, a zenekar tagjai virágos fekete kalapban léptek fel, vegyülve a táncosokkal, daluk a 12 ponttal is keveredett. A felkonferálásban a „ lánglelkű hőseink szavait és szellemét” ígérték. Kaptunk is zenét, dalt, szöveget, ám a produkció engem összességében inkább egy a Szente Vajk által korábban rendezett előadásokban már látott jelenetek kivonatára, a Múzeumkertbe helyezett haknijára emlékeztetett. A műsort Demjén Ferenc slágere, a Szabadság vándorai részlete keretezte, sőt, a címét is ez a dal adta. Valahogy ebben a környezetben, a miniszterelnök beszéde előtt, a dal mondatai egyáltalán nem tűntek hitelesnek. A művészet, vagy egy előadás alapvető kérdése a hitelesség. Ha csak a látszat számít, az előbb utóbb könyörtelenül lelepleződik.
