Azt állította Orbán Viktor (március 15-e alkalmából a külföldi magyarokhoz intézett levelében), hogy „emlékezünk a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem, nem és nem. A forradalom és szabadságharc még a 2025-ös orbáni újmagyar nyelven sem rendet és békét jelent. Ha a miniszterelnök emlékezne még Petőfi Sándorra és a Nemzeti dalra, abban a költő azt követeli, hogy „Ide veled, régi kardunk!” Sem Petőfi, sem Kossuth nem a békéért, hanem a szabadságért és függetlenségért harcolt, és sajnos nem sikerült győzniük az elnyomás felett. Előbbi életét adta Világosnál, utóbbi pedig száműzetésbe kényszerült, és később – csak jelzem az Alaptörvényt módosítani szándékozóknak – még állampolgárságától is megfosztották. Tisza Kálmán ebbe bele is bukott, 14 és félévnyi kormányzás után. Úgyhogy jó lesz vigyázni!
Azt állította Orbán Viktor (ugyanott), hogy „együtt kell gátat vetnünk minden olyan őrült tervnek, amely háborúba taszíthatja Európát”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az őrült tervet Orbán barátja, Putyin eszelte ki, és több mint három éve napról-napra meg is valósítja. Európa országai eddig együtt próbáltak ennek gátat vetni, Orbán kivételével. Melyik terv itt az őrült?
Azt is állította a miniszterelnök (a Kossuth rádióban), hogy „nem szabad engedni, hogy néhány tojásfejű ott Brüsszelben, papíralapon, az íróasztal mellett döntsön, hogy Ukrajna uniós tag lehet-e”.
Ezzel szemben a tény az, hogy sem tojás-, sem kockafejűek nem dönthetnek Brüsszelben Ukrajna csatlakozásáról, csakis a tagországok vezetői. Ha ők, vagy valaki közülük azt mondja, hogy nem, akkor szegény von der Leyen asszony hiába ingatja tojásfejét. Orbán majd egy kézcsókkal megnyugtatja, Zelenszkijjel pedig fölveszi a harcot.
Azt állította továbbá Orbán (az árrés-stop bevezetéséről, illetve az inflációról), hogy „csökkent az olaj ára is, ennek a lenyomatát látom a benzinkutaknál, de nem látom az árakban. Pont az ellenkezője történt.”
Ezzel szemben a tény az, hogy pedig látnia kellene, mert a csökkenő üzemanyagárakat is beleszámítják az árszínvonal alakulásába. Hogy aztán ennek ellenére miért nőtt februárban az infláció 5,6 százalékra, annak az lehetett az oka, hogy valamit el tetszettek rontani. Nem kicsit, nagyon.
Azt állította Gulyás Gergely miniszter (a kormányinfón a 10 százalékos élelmiszer árrés-stopról), hogy ahol a kereskedelmi profit ennél nagyobb, ott árat kell csökkenteni.
Ezzel szemben a tény az, hogy az árrés nem egyenlő a profittal, bár a miniszter több alkalommal is nyereségről beszélt. A beszerzési ár és a kiskereskedelmi ár közti árrés ugyanis nem profit, hiszen abból kell fedezni a kereskedelmi vállalat működési költségeit. Aki ezt a kettőt összetéveszti, az vagy tudatlan, vagy szándékosan mossa össze a két fogalmat. Akárhogy van is, azt eddig még sem Gulyás, sem a főnöke nem magyarázta el, miért nálunk a legmagasabb az infláció az EU-ban. Talán miattuk? Csak nem árdrágítók? Stop!
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
