A Várban sétálva elsőként az tűnik fel, hogy mennyi a külföldi, magyar szó alig hallatszik. A második benyomás, hogy minél jobban közeledünk a palotanegyedhez, annál inkább válik ismeretlen tereppé a táj.
Talán a rengeteg külföldi jelenléte, meg az eddig ismeretlen épületek sora az oka annak, hogy a Várhoz kötődő történések és azok helyei egyre inkább az ismeretlenség homályába süllyednek, és ami itt marad nekünk, az csak valami magyar történelmi Hollywood. Fokozatosan ölt alakot egy hagymázas elme terve, amelyik igazgatási, hivatali negyeddé és turistaközponttá alakítja a valaha élő városnegyedet.
Az utóbbi tíz évben felhúzott monumentális betonszörnyek ("Hauszmann Terv") fokozatosan gigantikus cukormázas habcsókra emlékeztető homlokzatok mögé bújnak. Ezekről lassan kiderül, hogy mind az önkényuralom hivatali épületei, szó sincs arról, hogy a nemzet szolgálata lenne a hivatásuk. Az egyetlen maradandó a szabadság börtöne a Táncsics utcában.
TÁNCSICS, KOSSUTH, WESSELÉNYI BÖRTÖNE. Az Egyesült Államok több mint egy évtizede, 2014 augusztusában adta vissza a Táncsics Mihály utca 9. alatti kétemeletes épületet – a valahai lőportárban berendezett börtönt - a magyar állam tulajdonába. Ebben az épületben tartották fogva a XIX. század talán legismertebb és legelismertebb, a liberális demokráciáért, a szabadságért kiálló férfijait, az államellenes bűncselekmény miatt elítélt ún. „státusfoglyokat”. Sorrendben Wesselényi Miklóst, akit árvízi hajósként is ismer a közönség, Kossuth Lajost és Táncsics Mihályt.
Ha belelapozunk az 1848. március 15-i forradalom leírásába, akkor ismerősen cseng a „Szabadítsuk ki Táncsicsot!” felszólítás, amelynek nyomán a forradalmat kirobbantó márciusi ifjak, miután a Nemzeti Múzeum elől a hajóhídon átkelve a Dunán Budára vonultak, és a mai címén Úri utca 53. alatt lévő épületben működő Királyi Helytartótanáccsal elfogadtatták követeléseiket, a 12 pontot, benne a cenzúra eltörlését, irányt vettek a lőportárból kialakított börtön felé.
Kiszabadították az Esterházyak valahai jobbágyát, Mihajlo Stanticsot, akit kocsiba ültettek, és a lovak helyett magukat fogták be, úgy vitték vissza Pestre a meglepett szabadsághőst. Ez az épület mióta az amerikaiak visszaadták, várja hogyan, mire hasznosítják. „Úgy maradt” a régi, némileg lerongyolódott állapotában. A „szabadság börtöne” épületével a Várat alakító hagymázas elme eddig nemigen tudott mit kezdeni, ezért arra lehet számítani, hogy a bűnszervezet által elfoglalt, az önkényuralmat minden létszférában képviselő és megvalósító maffiaállam ugyanarra fogja használni, mint amire a valamikori Helytartótanács: a státusfoglyoknak szánja majd, hiszen a hasznosításnak ez a módja „bevált”.
HENTZI ÉS HAYNAU. Annak az örömhírnek hallatán, hogy a Mátyás-templom mellé „rittyentett” hófehér habcsók épületbe nem a Pénzügyminisztérium, hanem a Belügyminisztérium költözik, a valahai Hadtörténeti Múzeum kiebrudalása nyomán pedig a hadügyminiszter néz le a Vérmezőre, elgondolkodtam: itt lenne az ideje, hogy „két zavaros évtized után” (ld. Orbán megnyitója a Ludovikán) helyreállítsák a Várat a magyar honvédekkel szemben hősiesen védelmező osztrák tábornoknak, Hentzinek a szobrát is.
Talán a legstílusosabb az lenne, ha valahai Nádor laktanya, később Hadtörténeti Múzeum, ma Honvédelmi Minisztérium előtt állna Hentzi szobra, hogy fennen hirdesse, mire számíthat az, aki az illiberális állammal szemben forradalmat vagy bármiféle lázadást hirdet. Görgei újra felállított szobrát pedig el kellene dugni a laktanya (akarom mondani, Honvédelmi Minisztérium) belső udvarára, nehogy szégyent hozzon az illiberális demokrácia hadi erkölcseire, hiszen az oroszokat is megszorongatni egyedül Görgei volt képes néhány csatájában.
Sőt, ne álljunk meg félúton, mert a zavaros évtizedek előtt csak azért nem voltak zavaros évszázadok is, mert Julius Haynau leverte a magyar liberálisok vezette lázadást, és végre rendet teremtett. Hősi tettét feldicsérve így írt a császár mellé hadsegédként rendelt osztrák altábornagynak: „Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt.”
Legyen tehát szobra Haynaunak is. A legjobb lenne a Palota elé állítani, Savoyai Jenő lovasszobra helyére, mert Magyarország illiberális berendezkedésének az ő – a rebellis Pestre néző - szobra lenne a legjobb jelképe. Haynau, a császár teljhatalmú megbízottja mutathatna példát úgy a mindenkori miniszterelnök, mint a köztársasági elnök számára, hogyan kell az államélet minden pontján - a gazdaságtól a kultúráig, a tudomány és a politikai élet területén is - érvényt szerezni az állam feje, a mindenkori Keresztapa akaratának.
Ezzel szemben Savoyai Jenő lovasszobrát azért kell eltávolítani a Palota elől, átnevezve a Savoyai teraszt is, mert ő verte le a törököket, márpedig ők az illiberális orbáni állam barátai. A Haynaunak állított szobor egyebek mellett azért is szükséges lenne, mert valami félreértés folytán hárman is vannak a maffiaállam kormányában, akiknek a neve a liberális időket, a forradalmat és szabadságharcot idézi. A két aradi mártír, Nagy Sándor (a vitéz huszár) és Lázár Vilmos (a szabadságharc maradvány IX. hadtestének parancsnoka) névrokonságát nem biztos, hogy vállalná a gazdaságpolitikában minden nap másról Nagyot mondó miniszter, vagy a közlekedés szinte minden ágában leszerepelt (vissza)fejlesztési és építési miniszter. Tehát azért is fontos Haynau szobra, nehogy a XIX. század egyik híres liberális jogtudósa, Szalay László leszármazottjának higgyék a kaszinók királyából honvédelmi miniszterré avanzsált lovast.
ZÁRT OSZTÁLY, ZÁRT ÖVEZET. Jó lenne, ha a valahai Helytartótanács épületét – amit évtizedekig valami félreértés folytán a Tudományos Akadémia néhány kutatóintézete használt - át lehetne alakítani a várőrség laktanyájává, mert nyilván nagyszámú rendőr, csendőr és paszományos gárdatiszt kellene ahhoz, hogy a Várban ne alakuljon ki még egyszer olyan rendbontás, amikor holmi 12 pontokat akarnának elfogadtatni az aktuális Helytartótanáccsal.
Persze az is felvetődik, hogy csak engedéllyel, külföldi állampolgárságot igazolva és fényképezési céllal (szelfi készítés Haynau vagy Hentzi szobra előtt) lehessen belépni. Ez előbb vagy utóbb megvalósul, hiszen a korábbi múzeumok, így a Nemzeti Galéria és a néhány termet a Honvéd Főparancsnokság épületében – talán majd – birtokló Hadtörténeti Múzeum is elköltözik, így lézengő magyarok nem zavarják a turisztikai látványosságok panorámáját. A Széchényi Könyvtár számára már megtalált néhány nedves és penészes épület Pilisvörösváron pedig azt ígéri, hogy diákok vagy mihaszna kutatók sem zavarják a Vár urát.
A magyar kultúra, a magyar nemzeti történelem várbeli emlékei megszűnnek, így újra lehet írni, Orbánnal kezdődően a történelem lapjait. Ezt pedig tényleg jobb, ha nem zavarják a Várban csellengő, esetleg még emlékező magyar állampolgárok. A kínai, az orosz, az osztrák, esetleg néhányan a hollandok közül – engedéllyel – jöhetnek, hiszen nekik a szelfizéshez majdnem mindegy, hogy mi előtt állnak és miről küldenek haza képet.
A hivatalnokoknak meg úgyis kötelességük mindent elfelejteni. Ha még feljönnek is – nyilván külön buszokon – a munkahelyükre, a Várba, arról nem fognak beszélni, mi is az a hely, ahol dolgoznak. Haynau és Hentzi szobra pont elég a nemzeti emlékezet megőrzéséhez.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.