Sajátosan hangolt március 15-ére a miniszterelnök. A külhoni magyaroknak címzett levelében egyebek között azt állította, hogy a márciusi ifjak „felforgatás helyett rendet, háború helyett békét” akartak.
Orbán Viktor már bizonyította, képes úgy megemlékezni ötvenhatról, hogy elfeledkezik Nagy Imréről, vagy például arról, hogy 1956-ot ugyanúgy a „ruszkik” verték le, ahogyan az 1848/49-es szabadságharcot is. Ezúttal azonban még nagyobb fába vágta a fejszéjét, a márciusi ifjak emlékét próbálta a politikai érdekeihez torzítani. Pedig annak eldöntéséhez, hogy az általa leírtak átfedést mutatnak-e a márciusi ifjak valódi akaratával, elég lett volna Petőfi Sándor verseit olvasgatnia, ha már az általános iskolában elmulasztotta megtenni. Az megvan, hogy „akasszátok föl a királyokat”?
Március 15-én reggel – még mindig a bemelegítésnél járunk – Orbán a közösségi oldalán közzétette a tizenkét pont aktualizált változatát. Bár a leginkább viccesnek az ötödiket találtuk („A Soros-ágenseket zárják ki a Bizottságból, a korrupt lobbistákat távolítsák el a Parlamentből.”), a legnagyobb felzúdulást az utolsó pont váltotta ki: „Unió, de Ukrajna nélkül”. A megrökönyödés érthető. Minimum furcsa, hogy a magyar szabadság ünnepén a magyar miniszterelnök kategorikusan megtagadta a szolidaritást azzal az országgal, amelyik hatalmas áldozatokkal járó, elkeseredett fegyveres harcot vív a szabadságáért.
És ekkor jött a csúcspont, a Nemzeti Múzeumnál tartott ünnepi szónoklat, amit Orbán vidékről buszoztatott, biztonsági ellenőrzésen átesett közönség előtt mondott el. A gondosan adagolt felvezetés után a miniszterelnök újabb szintet lépett. Régi taktika: ha győzni akarsz, jól kell megválasztanod az ellenségedet. Az elnyomást Orbán Viktor megint a „brüsszeli birodalommal” azonosította, tehát azzal a szövetségi rendszerrel, amelynek Magyarország önként csatlakozott tagja és haszonélvezője, miközben egyetlen szót sem vesztegetett a valóban elnyomó, szomszédja ellen háborút indító, vérgőzös putyini Oroszország bírálatára.
A legdurvább szöveget a miniszterelnök a végére tartogatta. Húsvéti nagytakarítást ígért, mondván, hogy „átteleltek a poloskák”. A tragikus történelmi korszakokat idéző hasonlatával „politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat” sorolt az eltakarítandó „poloskák” közé. „Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget” – jelentette ki Orbán Viktor, majd „újkori labancokat” és „brüsszeli kegyenceket” emlegetett, akikre „külön bugyor vár” a pokolban.
Hát, így ünnepelt a miniszterelnök. Igyekezett határozottnak és fenyegetőnek látszani, de zavaros megnyilvánulásai egészen másról árulkodtak: Orbán Viktor egész egyszerűen fél. Attól, hogy vereséget szenved a választáson, ami az ő – és kegyurai – esetében sokkal többet jelent a hatalom elvesztésénél. A Tisza Párt rendezvényén összegyűlt több tízezer embert, az ellenzéki tömeg lelkesedését és dühét, a piros-fehér-zöld zászlóerdőt látva tökéletesen megértjük. Tényleg van mitől félnie.