Géczi János: A rózsáról. Tézisek

1.
Volt idő amikor a rózsákról
én tudtam legtöbbet a Földön.

2.
Akkor még hirdettem az egymást
kizáró etikákat, s meghívtak
mint rhodológust, a rabok harminc
kiválasztottjának elmondani, mit
a virágról tudni ajánlatos.

3.
A körcentrális börtön világos,
száraz, egészséges fogvatartást
biztosít. S benne, mintha csigában
járna spirálban, a résztvállaló
és részesülő a csempepadozaton
lépdel föl, föl, a megjelölt irányba.

4.
Az épülettömb rideg szívhelyén,
a kápolnában vártak a programban
szereplők, moccanatlan, tizede
a fegyházban fogva tartottaknak.

5.
Ligetesen szétrakott székeken,
tyúklábmintás szürke rabruhában
ültek. A fegyőrök a falnál, körben,
mint freskón az angyalok és szentek.
Abba a fókuszpontba helyeztek,
meghatározva a mozgásteremet,
ahol Jézus Krisztus tartózkodik.

6.
A szemekben nem a tükörképemre
leltem, de az örömre, hogy látják,
kiket régóta nem és érzik egymás
kipárolgását. Úgy vettem észre,
a paradicsomból kaptak like-ot.

7.
Egyetlen rózsajelkép sem képezi
le kifogástalanul a rózsát.
S ki olykor a menny alá tekint,
képes olyan tekintettel tenni,
amellyel önmagát is megérti.

8.
A történetből, amelybe léptem,
úgy részesültem, mint a színekből
a kisember nagyságú növénybokor,
melyeknek nincs önmagán túli
értelme. Annyi csupán, legyen bár
cinkos, képes rózsaszínű lenni,
és sárga, fehér vagy éppen piros,
mint a belseje a szűzanya
köpenyének. Aki önazonos
az tökéletesnek is mondható.

9.
Miért, hogy a jelenlétemmel úgy
büntetek, ahogy szüntelen teszi
azt az egyistenem? Miért, hogy nem
tudhatok ezen a földön többet
a romolhatatlan rózsáról?