Amikor 2010-ben társulatot alapított, tervezett 2025-ig?
Nem. Hiányzik belőlem ez a fajta tudatosság. Csak azt éreztem, hogy nagyon szeretnék tenni valamit, ami hasznos az embereknek. Úgy kezdődött, hogy egy borsodi falusi tanodában a tárgyi adományok mellé összeállítottam egy kis műsort, cserébe a gyerekek is készültek egy műsorral. Ez a találkozás annyira átütő, boldogító volt, hogy úgy éreztem, muszáj folytatni. A kezdeti gyerekelőadások után elkészült az első ifjúsági előadás kamaszoknak, az Ablak, Edward Bond darabjából, amely egy 16 éves fiú története a születése előtti időtől élete fordulópontjáig, családi drámával, öngyilkossággal, drogproblémákkal. Ezután organikusan fejlődött az egész, sorra jöttek az ötletek, és 2014-től színházi nevelési előadásokkal jártuk az országot. 2010-ben nem gondoltam volna, hogy valaha felnőtteknek szóló előadásokat csinálunk majd, de aztán megérett erre is a helyzet is, én is 2017-től.
Előadásaik nagy része aktuális társadalmi és morális problémákra reflektál: háború, holokauszttraumák, bullying, fiatalkori prostitúció.
Nehéz ma úgy járni az utcán, a világban, hogy ne találkozzunk morális vagy társadalmi problémával.
Háborúk zajlanak körülöttünk, tele morális dilemmákkal.
Erre reflektál a Kenyértörés című előadásunk: lehet-e helyesen dönteni egy háborús helyzetben? A március 15-i miniszterelnöki beszéd után például bennem felidéződött a holokauszt. A Hagyaték című előadásunk is a holokauszttrauma tovább adásáról szól, arról, hogy miket hordozok én magam is és adok tovább a gyerekeimnek. Vagy a Mit ér ha? című varieténkben a női öregedés és az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárások jelennek meg.
Vágyott, vágyik klasszikus kőszínházi létezésre?
Nagyon nagy vágy van bennem koprodukciókra, mert rohadt nehéz ma már anélkül létrehozni új produkciót. El tudok képzelni koprodukciót több színházzal (például Örkény Stúdió, Radnóti, valamelyik bábszínház), vagy egy másik független csoporttal. A KV Társulattal például kilencedik éve játsszuk a fiatalkori prostitúcióról szóló Kiállok érted című darabot, nagy siker, most lesz a 105. előadás. És bár nagyon munkás egy koprodukció, bizonyos szempontból sokkal munkásabb, mint egyedül produkálni valamit, azt érzem, hogy megint eljött az idő egy újabb együttműködésre.
Beszélgetésünk napján adták be a működési pályázatukat. A független társulatok sanyarú helyzetéről gyakran beszélünk, írunk. Leírná a helyzetüket konkrét számokkal?
Tavaly a minisztériumtól kaptunk 6 millió forint működési támogatást, ami 2024-ben a teljes költségvetésünk körülbelül egyötöde volt. Ezt a pályázatot kiírták idén is, és ezt adtuk be most a 2025. működési évre. Ez képezi az állami forrásból származó bevételeink gerincét. Ezen kívül állami forrásból produkciókra, továbbjátszásra szoktunk pályázni a Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA) – sokkal kisebb összegekre. Volt még egy nagy másik állami forrás, a működést kiegészítő támogatás, de ebből – hasonlóan a függetlenek 98 százalékához – most már két éve egy fillért sem kapunk.
Az NKA-t átalakították, most már gyakorlatilag nincs olyan kuratóriumi tag benne, aki ismerné a független területet.
Léteznek nem állami lehetőségek, ezeken is indulunk. Nyertünk a Művészetek Völgye Kreatív Európa Production³ pályázaton, ebből hoztuk létre legújabb, Mi van veled Akárki? című előadásunkat. Emellett van a jegyeladás, meg az előadásaink eladásából származó forgalmazási bevétel, és szerencsére van néhány céges és magánadományozónk is. 2024-ben 102 előadást játszottunk, repertoáron tíz produkciónk volt. A csapatban dolgozik két művészeti titkár, PR-os, grafikus, honlapfejlesztő, és egy produkciós asszisztens. De rajtam kívül senki sem főállású – sajnos.
Van saját próbatermük?
Nincs saját helyünk, a SÍN Kulturális Központban tudunk ingyen próbálni, az Eötvös Gimnázium sokszor befogad minket hétvégi próbákra. A kellékeinket, a jelmezeket az otthoni pincénkben, garázsunkban és egy munkatársunk házában tároljuk. A jelmezeket turkálókból szerezzük be, és néha segít egy csodás barátnőm, akinek van egy szalonja. Bizonyos szempontból azonban a pénztelenség találékonyságra, kreativitásra késztet minket.
Névjegy
Feuer Yvette színész, színházi alkotó, drámapedagógus. Az ELTE angol-magyar szakán diplomázott. A Szkénében, az Arvisura Színházban, a Merlinben játszott. 1995-ben Schilling Árpáddal a Krétakör egyik alapítója lett. 1996 és 2001 között a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány bohóca volt, majd Fulbright-ösztöndíjjal tanult az Egyesült Államokban és 2003-ban színházi mesterdiplomát szerzett a Sarah Lawrence College-ban, ahol színészetet és darabfejlesztést tanult. Dolgozott a Bohócok Határok Nélkül nemzetközi humanitárius szervezet tagjaként. 2008-ban haza költözött, és független színészként kezdett dolgozni. 2010-ben alapította meg a Bohócok a Láthatáron Csoportot, a mai Láthatáron Csoportot.
Előadásaik hogyan jutnak el az ország rengeteg pontjára?
Iskolák gyakran hívnak minket. A Budapesti Komplex Szakképzési Centrum ifjúságvédelmi tanácsadója például látta előző évben a bullyingról szóló Pitbull Kamilla Gimnázium című produkciónkat, és szerinte ez olyan erejű preventív előadás, hogy szeretné, ha minden szakképzési centrumba elvinnénk. Sikeresen pályáztunk a II. És a VIII. kerülethez is, és a kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekeknek készült Ketrecharcot az ottani iskolákba visszük. A Banyamosoda vásári komédiát szokták hívni falunapra, de játszottuk a Bakáts Feszten és az Eötvös 10-ben is.
Milyenek a diákok reakciói? Könnyen bevonhatók?
Nemrég a Kenyértörést játszottuk egy lakótelepi iskolában. Fábián Péter akkor kezdte írni a darabot, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát. Az előadás után mindig szoktunk beszélgetni a diákokkal, most is arról beszéltek a tizenévesek, hogy mi az élet értelme, van-e értelme az ő életüknek, és az iskola felkészíti-e őket az életre. Egyikük megkérdezte a tanárától: Ilyenekről miért nem beszélgetünk soha az órán?
Tizenöt éves a Láthatáron Csoport – egy hét közös ünnep
április 6. Én, te, mi – párkapcsolati komédia – Rákoshegyi Közösségi Ház.
április 7. Kenyértörés – krónika a görög-perzsa háborúkból – Jurányi, 123-as labor.
április 8. Mi van veled, Akárki? –Vörösmarty Mihály Gimnázium, 9:30. 2-3 fő jelentkező megtekintheti, regisztráció: [email protected]
április 8. 15 éves a Láthatáron Csoport – Kerekasztal-beszélgetés a múltról, a jelenről és a jövőről – Kettőspont Színház.
április 9. Hagyaték – előadás Martin Miller és Alice Miller írásai alapján – KuglerArt Szalon.
április 10. Hagyaték – előadás Martin Miller és Alice Miller írásai alapján – Lánczos Kornél Gimnázium, Székesfehérvár.
április 12. Mit ér, ha? – zenés női varieté a mulandóságról – Jurányi Ház, Kamaraterem.
