Egy hét telt el azóta, hogy kormánypárti képviselők benyújtották – és aztán rendkívüli eljárásban, viharsebesen meg is szavazták – a Budapest Pride-felvonulás betiltását szolgáló törvénymódosítást. Egy hete nem kapunk magyarázatot arra, mi indokolja a gyülekezési jog extrém korlátozását, amellyel a Fidesz nem kizárólag az LMBTQ-közösség, hanem mindnyájunk szabadságát csorbítja. Az a magyarázat, amit kapunk, nem értelmezhető.
A kormány a gyermekek védelmére hivatkozik, de kísérletet sem tesz rá, hogy megvilágítsa elménket: ennek mi köze a felvonuláshoz? Gulyás Gergely miniszter állítása, hogy családos ember a Pride közelébe se megy, konkrétan hazugság. Orbán Viktor kormányfő – a magyar szuverenitás élharcosa – a „nemzetközi helyzet” változásával, Donald Trump győzelmével hozakodik elő, amikor arról kérdezik, miért éppen most óhajtja betiltani az évtizedek óta megtartott rendezvényt. Orbán láthatóan elfeledkezik arról, hogy Trump egyszer már volt amerikai elnök: az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége történetesen akkoriban is kiállt a Pride mellett. Sulyok Tamás államfő okfejtését, hogy a gyülekezési törvény módosítása a „gyülekezési jog lényegi tartalmát nem érinti”, helyezzük el a viccgyűjteményünkben.
De ne csináljunk úgy, mintha nem tudná nagyjából mindenki, mit akart elérni a Fidesz a betiltási törvény puccsszerű elfogadásával: a Pride-ot jórészt elutasító táborát egyben tartani, újabb gesztust tenni a szélsőjobboldali szavazók felé, legalább egy időre kiszorítani a hírekből a Tisza Párt március 15-én bejelentett „népszavazási” kezdeményezését, elterelni a figyelmet Orbán felháborodást kiváltó poloskázós beszédéről. (Utóbbi speciel csak kevéssé sikerült.)
A Fidesz legnagyobb baja Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenése után az volt, hogy elveszítette a „közbeszéd tematizálásának” képességét. Ahogy közeledünk a parlamenti választáshoz, a kormánypárt úgy próbálja egyre görcsösebben visszaszerezni a politika napirend feletti uralmat. Ebben nem akadályozzák morális gátak. A gyűlöletkeltés régi kelléke a Fidesz eszköztárának.
Magyar Péter is igyekezett a maga javára fordítani a helyzetet. Nem sétált bele a csapdába: tisztában volt azzal, hogy ha még több fideszes szavazót szeretne magához csábítani, akkor nem nyilváníthat markáns véleményt egy ilyen (sajnos, még mindig megosztó) témában. Viszont lehetőséget látott arra, hogy a saját politikai karakterét erősítve újra beleszálljon a Demokratikus Koalíció elnökébe, és – méltánytalanul, a valóságtól elrugaszkodva – egy kalap alá vegye a 2006-os Gyurcsány-kormányt a mai Fidesszel.
A Tisza Párt taktikája teret engedett más ellenzéki pártoknak, elsősorban a Momentumnak. Súlyos büntetéseket vállalva momentumos képviselők Hadházy Ákossal kiegészülve füstgyertyákat gyújtottak az Országházban, hídlezárással egybekötött tüntetést szerveztek.
Hadházy azonban arra is figyelmeztetett, hogy a gyülekezési jog korlátozása csupán a kezdet. Attól tartunk, nem téved: a turbófokozatú őrület még csak most következik.