Nemrégiben jelent meg az amerikában dolgozó holland tudós, Jaap De Roode könyve Természetadta orvosok címmel, amelyből az derül ki, hogy mennyi mindent lehet tanulni a természettől az orvoslás területén. Roode szerint az állatok rendelkeznek ,,gyógyítási bölcsességgel" - de ezen tevékenységüket sokáig nagyon alulbecsültük.
A mexikóvárosi verebek és pintyek De Roode kedvenc példái közé tartoznak, mert azt mutatják, milyen gyorsan tudnak alkalmazkodni egyes állatok a városi környezethez.
Könyvéből többek között kiderül, hogy a mexikóvárosi verebek nem csak azért használnak cigarettacsikk szálakat fészkeik építéséhez, mert ez alkalmas anyag erre, hanem ezért is, mert a nikotin, mint méreg, képes távoltartani a tetveket és más vérszívókat tőlük és fiókáiktól.
Majmok leveleket esznek azért, hogy kiűzzék bélférgeiket, hernyók étrendet váltanak, hogy ne vonzzák a parazita legyeket, a méhek pedig propoplisszal küzdenek a betegségek ellen a kasban.
Ezek alapján De Roode egyenesen azt állítja, hogy az emberi orvoslás az állatok utánzásával kezdődött: ők voltak a tanáraink.
A mai módszerekkel azonban már sokkal jobban megérthetjük, hogyan használják az állatok a természetes gyógyszereket, így ezeket saját magunk és állataink egészsége érdekében is hatásosabban alkalmazhatjuk. Érdeklődését azonban először a királylepkék keltették fel: ezek egy egysejtű parazitától szenvednek, amelynek spórái milliószámra találhatók rajtuk. Sok lepke pusztul el ezektől a Mexikótól Észak-Amerikáig tartó hosszú vándorúton, mert lefogynak és dehidratálódnak. Kísérletek sorozatával De Roode rájött, hogy a királylepkék egy mérgező anyagot fogyasztanak a trópusi tejelőkóró nevű növényből. Ez nagyobb mennyiséget tartalmaz ebből, mint a mocsári változata. És azok a lepkék, amelyek az előbbit fogyasztják, húsz százalékkal kisebb arányban szenvednek a parazitától. A későbbiekben az is kiderült, a fertőzött nősténylepkék arra a tejelőkóróra rakják petéiket, amelyik véd a kórokozó ellen, De Roode szerint ezzel óvva utódaikat.
A természeti orvoslást a gombák és növények kezdték: mivel nem tudnak elmenekülni támadóik elől, olyan vegyületeket termelnek, amelyekkel védekezni azért tudnak ellenük. A kokacserje például arra használja a kokaint, hogy elűzze az éhes rovarokat, megzavarva idegrendszerüket, remegést majd halált okozva nekik.
Az, hogy emberek orvosságokat használnak, először az 1991-ben megtalált Ötzi - a jégbe fagyott 5300 éves alpesi ember - vizsgálatakor derült ki, akinek bélrendszerében egy féreg petéit találták meg, de találtak nála egy olyan gombát is, amelynek hashajtó és antibiotikus hatása jól ismert. Minden bizonnyal Ötzi is orvosságként vitte magával, végső útjára. Azóta azonban már arra is találtak jeleket, hogy ötvenezer évvel ezelőtt élt neandervölgyiek is használtak gyógyszereket.
A növények modernkori használata gyógyszerként azonban csak az 1980-as években kezdődött, amikor egy tanzániai nemzeti park őre és Michael A. Huffman, főemlőskutató megfigyeltek egy beteg csimpánzt, amelyik egy olyan növény levelét ette, amiről addig nem láttak, hogy fogyasztották volna. Az őr falujában ezt a növényt gyomorbajok, bélférgek ellen fogyasztják. A tudós elemeztette a növény vegyületét, amiről kiderült, hogy hatásos paraziták, baktériumok, de még rákos sejtek ellen is. Azóta 25 főemlősfajt tanulmányoztak 26 országban, amelyek rendszeresen fogyasztanak jól körülhatárolható gyógyhatással bíró növényeket.
De a háziállatok is rendelkeznek “táplálkozási bölcsességgel”, ahogy a tudósok mondják. Szarvasmarha borjak ki tudják választani azt a szalma-gabona arányt, ami legmegfelőbb fejlődésükhöz. Egy kísérletben egyik csoportjuk előre elkészített mixet kapott, a másik maga választhatta meg melyikből mennyit eszik. Utóbbi csoport kevesebbet evett, de ugyanannyit hízott: így egy kiló hús előállítása ráadásul még húsz százalékkal olcsóbb is volt. Azt is megfigyelték, hogy a szababadon legelő beteg tehenek fűzfakérget vagy barkát esznek, ha betegek: ezekben az aszpirin hatóanyagának alapja található meg, a szalicilsav.
A méhek is több propoliszt termelnek, ha a kasban megjelennek a kórokozók, és De Roode azt is tudja, hogyan lehet őket arra rávenni, hogy akkor is többet készítsenek, ha nincs erről szó: durvább megmunkálású fából kell készíteni a kaptárt. “Az emberek már régóta használják a propoliszt, mint egészséges étrendkiegészítőt, de nem gondoltak arra, hogy ez a méheken is segít. Újabb példája annak, hogy azt gondoljuk, csak mi vagyunk képesek gyógyításra” - mondta a Guardiannak. De Roodes könyvével nem csak arra akarja felhívni a figyelmet, hogy ez a szemlélet téves, de azt is jelezni akarja, milyen fontos a biodiverzitás megőrzése: elveszítjük nem csak a gyógyító gombákat és növényeket, de a ,,tanárainkat" is.
A természeti orvoslást a gombák és növények kezdték: mivel nem tudnak elmenekülni támadóik elől, olyan vegyületeket termelnek, amelyekkel védekezni azért tudnak ellenük.
A kokacserje például arra használja a kokaint, hogy elűzze az éhes rovarokat, megzavarva idegrendszerüket, remegést majd halált okozva nekik.
Az, hogy emberek orvosságokat használnak, először az 1991-ben megtalált Ötzi - a jégbe fagyott 5300 éves alpesi ember - vizsgálatakor derült ki, akinek bélrendszerében egy féreg petéit találták meg, de találtak nála egy olyan gombát is, amelynek hashajtó és antibiotikus hatása jól ismert. Minden bizonnyal Ötzi is orvosságként vitte magával, végső útjára. Azóta azonban már arra is találtak jeleket, hogy ötvenezer évvel ezelőtt élt neandervölgyiek is használtak gyógyszereket.
A növények modernkori használata gyógyszerként azonban csak az 1980-as években kezdődött, amikor egy tanzániai nemzeti park őre és Michael A. Huffman, főemlőskutató megfigyeltek egy beteg csimpánzt, amelyik egy olyan növény levelét ette, amiről addig nem láttak, hogy fogyasztották volna. Az őr falujában ezt a növényt gyomorbajok, bélférgek ellen fogyasztják. A tudós elemeztette a növény vegyületét, amiről kiderült, hogy hatásos paraziták, baktériumok, de még rákos sejtek ellen is. Azóta 25 főemlősfajt tanulmányoztak 26 országban, amelyek rendszeresen fogyasztanak jól körülhatárolható gyógyhatással bíró növényeket.
De a háziállatok is rendelkeznek “táplálkozási bölcsességgel”, ahogy a tudósok mondják. Szarvasmarha borjak ki tudják választani azt a szalma-gabona arányt, ami legmegfelőbb fejlődésükhöz. Egy kísérletben egyik csoportjuk előre elkészített mixet kapott, a másik maga választhatta meg melyikből mennyit eszik. Utóbbi csoport kevesebbet evett, de ugyanannyit hízott: így egy kiló hús előállítása ráadásul még húsz százalékkal olcsóbb is volt. Azt is megfigyelték, hogy a szababadon legelő beteg tehenek fűzfakérget vagy barkát esznek, ha betegek: ezekben az aszpirin hatóanyagának alapja található meg, a szalicilsav.
A méhek is több propoliszt termelnek, ha a kasban megjelennek a kórokozók, és De Roode azt is tudja, hogyan lehet őket arra rávenni, hogy akkor is többet készítsenek, ha nincs erről szó: durvább megmunkálású fából kell készíteni a kaptárt. “Az emberek már régóta használják a propoliszt, mint egészséges étrendkiegészítőt, de nem gondoltak arra, hogy ez a méheken is segít. Újabb példája annak, hogy azt gondoljuk, csak mi vagyunk képesek gyógyításra” - mondta a Guardiannak. De Roodes könyvével nem csak arra akarja felhívni a figyelmet, hogy ez a szemlélet téves, de azt is jelezni akarja, milyen fontos a biodiverzitás megőrzése: elveszítjük nem csak a gyógyító gombákat és növényeket, de a ,,tanárainkat" is.
