Bajusz-kalap-napszemüveg matricákat ragasztott volna a metróablakokra a kutyapárt, hogy legalább az alagút sötétjében röhöghessenek egy jót a budapestiek. Nem ment át a Főváros Közgyűlésen. Őrizzük meg a komolyságunkat! Pedig ránk férne a kacaj. Nem sok alkalmunk nyílik rá mostanság, hacsak azt a kínos nevetgélést nem számítjuk ide, amikor választott képviselőink évi sok százmillió köbkilométer ivóvíz kitermeléséről beszélnek Budapesten, vagy olyan valaki eltávolítását követelik az állatkert vezérigazgatói posztjáról, aki már rég ott sincs, esetleg gyermekeik átműtését vizionálják minden egyes kuratóriumi tagjelölésben, a fővárosi drogstratégia részeként létesülő kábszobákról nem is beszélve.
Budapest legfőbb döntéshozó szerve – még akkor is, ha a működést alapvetően a hivatal munkája határozza meg – politikai látványszínházzá, Hyde Park corner-ré vagy még inkább stand up comedy-vé alakult. Mindenki mondja a magáét, párhuzamos kinyilatkoztatások végtelenített lejátszása zajlik órákon át, amellyel senki nem győz meg senkit. Mondhatnánk, hogy ez a valódi demokrácia, amikor ütköznek az értékek, vélemények, javaslatok, hogy valami új megoldás szülessen. Csak ahhoz valós tudáson és ismereteken alapuló érvelésre lenne szükség. A közgyűlési tagok java azonban szűk hat hónap alatt sem tudott képbe jönni. Van persze, aki nem is akar, lásd kormánypárti képviselők, akik hozzák a rogáni kötelezőt. Mondjuk ez nem meglepő. A Fidesz nem akar erős Budapestet. Akkor se akart, amikor a közepesen irányítható Tarlós ült ott, a Karácsony-féle bagázzsal pedig szóba se áll. Csak sanyargatja, no nem őket, hanem minket. Úgy söprögeti a fővárosi kasszát, mintha a sajátja lenne. No, nem a zebraistálló mögötti kúriában lévő saját páncélost, hanem a jó öreg államit.
Az igazi kérdés a Tisza volt, amelynek a főváros a pilot-programja. Magyar Péter merész húzással beküldött tíz soha önkormányzat közelében nem járt, üzleti világban szocializálódott, motivációs tréningeken edzett embert. Az ígért nagytakarításból, hatékonyságnövelésből, fontos, de lesöpört ügyek felkarolásából eddig annyi lett, hogy esetenként hónapokat kell várni, amíg a BKV vehet valamit a buszokba, mert késik a közgyűlési jóváhagyás. A cégvezetői pályázatot ugyan hosszú küzdéssel sikerült jogszerűvé alakítani, de erősen kérdéses, ki akar ennyiért, egy folyamatos reflektorfényben lévő céget vezetni. Karácsony helyettesében se sikerült megegyezni, jöhet majd a főispán választottja. Az irányváltások egyelőre kimerülnek a munkacsoportok, egyeztető fórumok alakításában, még több meeting, még több prezentáció. A board szereti ezt. Egy önkormányzat nem.
Valakinek végre le kell vágnia azt a szörnyet, ami az ország nyakára nőtt. Kovács Gergely kutyapárti társfőnök szerint elsőre ennyi elég, a többit majd utána. Remélhetőleg akad majd 300 thermopülai, aki megcselekszi majd, amit a haza megkövetel. De Budapestnek még 2026 tavasza is messze van. A Tisza választásokra koncentráló fővárosi politikája pedig inkább taszajt egyet a szakadék szélén imbolygó városon, mintsem kötelet dobna.