A Disney vonat elé dobta Rachel Zeglert. Igaz, hivatalosan a cég részéről semmit nem jelentett ki senki, főleg Bob Iger igazgató hallgat mélyen az immár hosszan tartó veszteséghullámról, a mozis buktákról, a Disney+ platform döbbenetes alulteljesítéséről, de legfőképpen a csodafegyvernek szánt Hófehérke körül forgó pr- és véleményháborúról. Pedig ami a film körül zajlik, az minden szinten botrány. Leginkább az, hogy az alkotás körül kialakult gyűlöletkampány okaként annak főszereplőjét nevezték meg, és a tengerentúli szaklapok információi szerint a nagy stúdiók feketelistázták Zeglert, mintha csak az 1950-es évek tértek volna vissza – és tényleg bizonytalanná váltak a következő filmjei. Sőt, a filmről pozitív véleményt író kritikusokat is listázták és szélsőjobboldali influenszerek – az Egyesült Államokban sok kis és nagy Bayer Zsolt rohangál – arra szólítottak fel mindenkit, aki eddig követte őket, ne tegye, mert szakmailag kifogásolhatóak és korruptak.
De mielőtt nagyon előre szaladnánk a történetben, az első kérdés: ki az a Rachel Zegler, és miért annyira izgalmas ő? A huszonhárom éves kolumbiai és lengyel felmenőkkel rendelkező színész- és énekesnőt a világ Steven Spielberg West Side Story újragondolásában ismerhette meg. Maria szerepében ragyogott a vásznon és Golden Globe-díjat kapott az alakításáért. De ha nem akarunk hinni a kritikusok és a szórakoztatóipari szakújságírók véleményének, akkor higgyünk Spielbergnek, aki azt nyilatkozta, hogy akkora tehetség, mint Zegler, ha szerencsések vagyunk, generációként talán egy születik és jut el oda, hogy felfedezzék. Zeglerben tehát mindenki a tuti üzletet látta, a Disney is, amikor kitalálták, hogy ő legyen az új Hófehérke. Sőt, miatta vették elő a klasszikust, hogy élőszereplős formában újra gondolják.
Rögtön itt kezdődtek a problémák: hogyan lehet egy kreol bőrszínű színésznőből „hófehér”? A Disney válasza: sehogy. Illetve a film sztorija szerint az, hogy hóvihar idején született – édesanyja is kreol. A legtöbben szentségtörést kiáltottak és már 2022-ben botrányért kiáltottak. Ezt tetézte afféle olajat a tűzre, hogy Zegler nem rejtette véka alá a véleményét, elvégre egy mai fiatal aktívan kommunikál a közösségi platformokon. Bejegyzései pedig nem rózsaszín buborékok voltak, hanem politikai megnyilvánulások. 2021 óta nyilvánosan támogatja a palesztinokat az izraeli-palesztin konfliktusban. 2023 októberében csatlakozott az Artists4Ceasefire-hez, és aláírta azt a levelet, amelyben Joe Bident sürgette, hogy segítse elő a tűzszünetet a Gázai övezet elleni izraeli hadműveletek befejezése érdekében. 2024 januárjában az Instagramon arra buzdította követőit, hogy gyakoroljanak nyomást a Biden-adminisztráció vezetőire a tűzszünet érdekében. 2024 augusztusában tweetelt „Mindig emlékezz, Free Palestine (Szabad Palesztinát!)” szöveget. Mindemellett a választási kampányban azt is kiírta, hogy „Fuck Trump” és megkért minden rasszistát, hogy ne zavarják az a világát. Ezeken csak forrongani tudtak a konzervatív hangok, de a legnagyobb támadást Zegler azzal váltotta ki, amikor az 1937-es Hófehérke-klasszikusról azt nyilatkozta, hogy borzasztóan idejétmúlt és milyen bizarr sztori az, amelyben egy herceg egy fiatal lányt csókolgat, akit addig csak lesegetett. Ekkor az amerikai Bayer-klónok elmondhatták, hogy Zegler tiszteletlen a filmtörténettel szemben, egy elkényeztetett és hálátlan woke-hercegnő. És akkor most alig említsük, hogy maga Walt Disney milyen szélsőjobboldali szimpátiákat táplált, elvégre nem lennénk jobbak a Zegler-gyűlölőknél. Azt meg pláne ne, hogy mi a remake értelme Hollywoodban. Tom Cruise is pontosan tudja – csak nem beszél róla senkinek –, hogy a szintén inkább újragondolás, mint folytatás Top Gun: Maverickből mit kellett kihagyni: például a nők molesztálását a mellékhelyiségben.
De visszatérve Hófehérkéhez, az események tovább eszkalálódtak. A mű producere Marc Platt és a gonosz mostohát alakító Gal Gadot – az izraeli hadsereg egykori katonája és az ország nemhivatalos kulturális nagykövete – Rachel Zegler közösségi médiában közölt posztjaival indokolták, hogy világszerte halálos fenyegetéseket kapnak. Azt, hogy a Disney mennyire érzékeny erre a témára, bizonyítja, hogy a legutóbbi Marvel-filmjükben, az Amerika kapitány: Szép új világban Sabra, azaz Ruth Bat-Seraph karakterét, a szuperképességekkel rendelkező Moszad-ügynököt szimpla öltönyös ügynökké varázsolták. (Azért a szerepet Shira Haas izraeli színésznő alakította, ami arra enged következtetni, hogy ez nem mindig volt így.)
A nagy kérdés persze, hogy milyen az új Hófehérke. Nem túl jó, de a legnagyobb erénye éppen az a Zegler, aki a régi dalokat csodálatosan, az újonnan költött középszerű borzalmakat tehetséggel adja elő, és színészként hozza, amit kell, az elbűvölő ifjú hölgyet. A történethez bátran nyúltak hozzá – és itt azért jegyezzük meg, hogy az írói kreditet „nem kérő” Greta Gerwig (a Barbie rajongott író-rendezője) is dolgozott a fogatókönyvön, akinek feminista gondolatai egyértelműen megjelennek az alapanyagban, kohéziónak viszont nyoma sincs. Lehet kritizálni, hogy tényleg nincs herceg, és Hófehérke egy alázatos trógerbe szeret bele: Andrew Burnap alakítása, mint a csókot adó Jonathan, afféle Kevin Costner-féle Robin Hood megbolondítva a fiatal Harrison Ford Han Solójával és hát megy a giccs is tetőfokon. Nagyobb baj, hogy Gal Gadot-nak senki sem szólt, hogy nem paródiára szerződött, játéka, énektudása miatt pedig remek versenyző lesz a majd citromdíjért. Ott van még persze a woke és a marxista kommunista propaganda vádja, ami túlzó a szélsőségesek részéről, de nem teljesen alaptalan (kegyes befogadó állapotban vagyok), ám kisebb csoda, hogy Zegler vörös köpenyben, afféle proletár jediként is hihető, így az, hogy ezt az egész gubancot az ő nyakába varrják, szemét dolog. Látjuk még őt Hollywoodban? Bizonyára, de nem mostanában. Aki rajongója lett, annak irány London, ahol nyáron 12 hétig láthatjuk őt Evita Perez címszerepében a színpadon. Mert - ahogy amerikai kritikusai megfogalmazták - Európa még van annyira aberrált, hogy szeresse és befogadja őt.
Infó: Hófehérke (2025). Bemutatja a Fórum Hungary
Vizsgálat a Disney ellen
A televíziózást szabályozó amerikai kormányzati hivatal, az FCC közölte, hogy vizsgálatot indít a Disney sokszínűségi és befogadási gyakorlatával kapcsolatban, ami a médiavállalatokra gyakorolt nyomás legújabb jele. A lépést az az aggodalom váltotta ki, hogy a vállalat a sokszínűséget „a kormányzati szabályozásnak nem megfelelő módon” támogatja. A Trump-adminisztráció diszkriminációnak tekint mindenféle esélyegyenlőségi programot, amelyek célja az alulreprezentált társadalmi rétegek minél erősebb megjelenése a munkaerőpiacon. H.K.
