Vasas Tamás: Isten városa

A napon lassan kifakul a festék.
A kontraszt elmosódik, a vonalak
először halvány satírozások, amorf,
puha és maszatos stráfok lesznek,
hogy végül teljesen feloldódjanak a
fényben és megszűnjenek zavarni.

A lencse könnyei
kimerevített halálfejek
egy szépiahegy csúcsán…
csak barázdák és foltok.

És miközben eltűnik
ez az elszalasztott
ábrázolhatóság,

Az utókor hallgatása egy
negatív rajzolt másolatán
ráakad a mennyekből lógó
piszkos magnószalagra.

Két remegő slukk között az
apostol arra gondol, hogy
ilyen lesz majd az új
Jeruzsálem is.
Egy szilárd enklávé a csapongó
gondolatok nyugtalan mozgásában,
mint a májfoltos, meztelen hát egy
fatrónhoz izzadva jeleket küld
a gondviselés kétségbeejtő
fáradékonyságáról.