Mikor az utcán át ment a Kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
hála Istennek nem jött a 2-es!
Mikor szelíden járdára lépett –
nem föstött piktor még olyan képet.
Húszféle gondtól görnyedt a válla,
de ő nekem a gondok halála.
Lebeg benzingőz, s gyúl már a villany –
semmi sem számít: ő nekem itt van.
Nevetnek rá? Nem. Nem veszik észre –
vakhangya bár, kit meg ne igézne.
Ki kit visz itten vigyázva, ölben –
én sem tudom, csak nézem ’bűvölten.
Nyílt bennem mégis irigy virágszál:
csak nincsen jól, hogy egyedül császkál!
És ment a kedves, lassan, csoszogva –
ha másé lenne, könnyem csorogna.
Kedves, jó Co.!*
Faszom akar gazdag lenni!
Sunyi üzleteken nyerni,
Százalékot letejelni,
S másnapra lehetni senki!
Talpat, segget nyalogassak?
Rettegjek, mert baszogatnak?
Hogy lehetnék csóró, hogyha
Tapsikolok jódolgomba’?
* (egy [másik] leágazás:)
Meglesz: Joy & Co.!
De szeretnék gizda lenni!
Csak slim fitben héderelni
Mondogatnák: „Egy modell, ni!”
(vágynak talán nem sok ennyi!)
Cukrot sosem szopogatnék,
csínján szürcsölgetnék lattét.
Fű-fa, tutti, irigyelne –
plázáznék csak csivitelve.
(harmadik leágazás:)
Peckes logó
De szeretnék madzag lenni!
Összekötve fenti, lenti –
még ha ez azt is jelenti:
se itt, se ott nincsen semmi.
Szopogatott cukorspárga:
a gonosznak ruhatára –
hülyítenek, agitálnak;
mit üzenné(n)k Attilának?…
