A norvég Nobel-bizottság már lezárta a jelöléseket az idei békedíjra, és a 338 jelölt között ott van Donald Trump is. Egyrészt az orosz-ukrán háború leállítása, másrészt az izraeli túszok kiszabadítása érdekében tett rendkívüli erőfeszítéseiért jelölte legalább egy-egy ukrán és izraeli személyiség. Az amerikai elnök már többször is kijelentette, hogy megérdemelné a díjat. Különösen azt fájlalja, hogy Barack Obama már elnöksége első évében, 2009-ben megkapta a híres aranyérmét, pedig ő, mármint Trump, sokkal többet tett a békéért; lám, milyen jól leszerelte az észak-koreai Kim Dzsongun agresszív hajlamait. De a nyilvános sóvárgás ellenére sem valószínű, hogy az Air Force One-nak októberben majd Oslóba kell repülnie a díjátadó ünnepségre, mert a világ nagyobb részének nem úgy tűnik, hogy az elnök január 20-i beiktatása óta közelebb kerültünk volna a véres konfliktusok megoldásához vagy legalább felfüggesztéséhez.
Sőt. Grönland katonai úton való meghódításának felvetése még a legkevesebb. A jemeni hútik elleni légicsapások vagy az Irán közelébe vezényelt két repülőgép-hordozó, párhuzamosan a „tárgyaljatok, különben támadunk!” felszólítással pont nem békés szándékra utal. Közben Netanjahu és kormánya a korábbinál is eltökéltebben folytatja a gázai hadjáratot. Egyre nyilvánvalóbb, hogy kihasználva a Hamász 2023 októberi terrortámadása által keltett világméretű elborzadást, egyszer s mindenkorra el akarja lehetetleníteni a palesztin állam létrejöttét. Ez hosszú távra garantálná a Közel-Keleten a feszültséget és a terrorakciókat.
Ha lehet, még ennél is rosszabb a helyzet Kelet-Ukrajnában, ahol az oroszoknak nem elég a frontvonalon dúló háború, de közben cinikus rakétatámadásokat intéznek a nagyvárosok zsúfolt központjai ellen. Krivij Rihben nemrég kilenc gyermek halt meg egy játszótéren robbant kazettás rakéta miatt. Virágvasárnapon pedig Szumi belvárosára irányítottak két, kifejezetten az élőerő ellen használatos rakétát. 34 ember halt meg, köztük két gyerek, 117-en megsebesültek. Moszkvában szokás szerint azzal védekeztek, hogy katonai célpontokat támadtak (az ukrán hadsereg egyik dandárparancsnoka is életét vesztette), de ha így is lett volna, akkor sem tudnak célozni. Az egyik rakéta ugyanis egy trolibusz mellett, az utcán robbant. A Trump által az oroszokkal való tárgyalásra kijelölt, civilben ingatlanbefektető Steve Witkoff előzőleg pénteken, Szentpéterváron győzködte Putyint arról, hogy most már tényleg jó lenne tűzszünetet hirdetni.
A válasz nem késett és nem volt félreérthető. Trump elnöksége a béketeremtés szempontjából kifejezett kudarcokkal indul.
Mint ahogy a vámháború kirobbantásáért sem jár Nobel-békedíj. Az átgondolatlan, amatőr módon meghirdetett, majd részben felfüggesztett, összességében elképesztően kaotikus intézkedések egy pillanat alatt világszerte dollár ezermilliárdokban mérhető kárt okoztak és veszélybe sodorták az Egyesült Államok államadósságának finanszírozása – egyszersmind a világgazdaság stabilitása – szempontjából kulcsfontosságú amerikai államkötvény-piacot is. Nem érdemes kuncogni azon, hogy Trump ezt mennyire elbaltázta, mert a dolog a végcélját tekintve még az eddigi baklövéseknél is dermesztőbb. Egy évszázaddal ezelőtt az önellátásra való berendezkedést szolgáló vámtarifa-rendszernek komoly szerepe volt a nagy gazdasági világválság kirobbantásában. Annak pedig a nácizmus németországi hatalomra kerülésében és a II. világháborúban.
Könnyű belátni, hogy ha Trump szándéka érvényesül és az országok az eddigi nemzetközi struktúrákat, egyezményeket és szervezeteket félredobva, egyenként akarják megvédeni érdekeiket, abból fegyveres konfliktusok lehetnek. Manapság gyakran idézik a kétszáz éve élt francia közgazdásznak Frédéric Bastiat-nak tulajdonított, de akár a XVIII. század közepéig, Montesquieu-ig visszavezethető tézist: „Ha az áruk nem kelnek át a határokon, majd a katonák fognak.” Vagyis Trump eddigi ténykedése nem hogy nem méltó a Nobel-békedíjra, de még örülhetünk, ha nem okoz világháborút.