Néhány éve kezdődött. Először a közösségi médiában tolakodtak a képernyőnkre ezrével az olyan súlyosan félrevezető hirdetések, amelyek potencianövelők, testsúlycsökkentők, prosztatamegbetegedések elleni és más gyógyhatásúnak hazudott szerek vásárlására akarnak rászedni úgy, hogy a mondandót ismert orvosok vagy más celebek nevének és képmásának jogtalan felhasználásával próbálják „hitelesíteni”.
Ez az aljas módszer mostanra – a mesterséges intelligencia (MI) eszközeinek hála – elérte a tökéletes hamisítvány szintjét. Már régen képesek arra ugyanis, hogy a tudtán kívül felhasznált személynek nemcsak a képmását, hanem a hangját és a szájmozgását is tökéletesen utánozva adjanak nyilvánosságot hazug, sőt nem ritkán életveszélyt okozó mondanivalójuknak. (Utóbbira példa, amikor a szövegben nevesítve szerepelnek olyan életmentő gyógyszerek, amelyek elhagyására akarnak rábeszélni egy újnak feltüntetett „csodaszer” miatt.)
Korábban némi munkával általában fel lehetett lelni a világhálón az eredeti megnyilvánulást, amelyre a hamisítók a saját szövegüket szuperponálták. Most már azonban ilyenre sincs szükség, mert az MI könnyűszerrel „szintetizálja” bárkinek a valódira megszólalásig hasonlító képmását, legyen az Zacher doktor vagy éppen Magyar Péter.
Igen, mára odáig jutottunk, hogy a valóság és a hazugság megjelenítése közötti korábbi határ eltűnt. Ma már a világhálón megjelenő – és onnan a médiába bezúduló – tartalmak között azok igazság- és hazugságmagja szerint csak a néző/hallgató korántsem csalhatatlan kognitív képességeivel lehetséges a különbségtétel. Azaz a kevésbé tájékozottak, alulképzettek, az összefüggéseket kevésbé ismerők sokkal többször tekintik igaznak a hazugságokat, mint a magasabb intelligenciával rendelkezők.
Ez persze mindig is így volt, csak most az MI „áldásainak” hála, sokkal hihetőbbnek maszkírozott hazugságokat lehet létrehozni. Magyarán: eljutottunk oda, hogy az előttünk pergő felvételről egyre kevesebbszer tudjuk biztosan, hogy épp hazudnak-e nekünk, vagy nem.
Mi sem természetesebb, minthogy ezeket a kitűnő lehetőségeket a politika is siet kihasználni - amire a legutóbbi példa Orbán Balázs videója, amelyen a „mesterségesen előállított” Magyar Péter olyanokat mond, amik soha nem hagyták el a száját, és amit olyan többé vagy kevésbé ismert emberek összevágott mondataiból hoztak össze, akiket a Fidesz „kinevezett” a Tisza Párt „szakértőinek”, bármiféle bizonyíték nélkül. A hivatkozott baloldali közgazdászok, szakértők véleménye régóta ismert, de semmi nem utal arra, hogy ők a Tisza Párt álláspontját képviselnék.
Persze volt honnan példát venni. Amikor a Fehér Ház honlapján Barack Obamát úgy ábrázolják, mint aki éppen a Muzulmán Testvériség tagjait fogadja turbánnal a fején, akkor jól látszik a fejlődés útja. Az út, aminek nem használ, ha egy korábban (általam legalábbis) objektívnek, most pedig sértődöttnek tekinthető elemző az Index portálon úgy foglalja össze a véleményét a fentiekről, hogy „Magyar Péter belelépett a Fidesz csapdájába”, merthogy reagált a minősíthetetlen csalásra, és így előidézte, hogy az emberek erről beszéljenek. Ha pedig nem ezt teszi, akkor a lesújtó vélemény feltehetően az lenne, hogy „szó nélkül hagyta, tehát igaz”.
A veszély hatalmas. Nem túlzás, hogy napjainkban egy választás nemcsak hogy nem a programok versenyében, hanem egyenesen ott dől el, hogy melyik versenyző tud többször és nagyobbat hazudni – jó eséllyel idegen anyagi és tudásbéli támogatással - úgy, hogy azt a választópolgárok igaznak lássák. Volt, ahol ezt egy bizonyos mértéken túl nem tolerálták (Románia). Nem hiszem, hogy sokat kockáztatnék, ha azt mondom, hazánkban erre nem számítok.
A kérdés az, hogy lehet-e valamit tenni ennek a kétségbeejtő, a jövőbeni választások értelmét alapjaiban megkérdőjelező helyzetnek a kezeléséért. A válasz szerintem az, hogy igen, a büntetőjog eszközeivel. Ilyen eszközök – ha nem is túl élesek – jelenleg is léteznek. A hatályos Büntető Törvénykönyv jelenleg is bünteti a „hamis-, hamisított- vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvétel” készítését és nyilvánosságra hozatalát, ha pedig az utóbbi nagy nyilvánosság előtt történik, akkor az súlyosító körülmény. Ahhoz pedig nem fér kétség, hogy egy olyan felvétel, mint a Magyar Pétert ábrázoló, de nem róla készült és nem az ő szavait tolmácsoló anyag akkor is hamisított és valótlan tartalmú, ha a létrehozásához eszközként a MI-t használták.
A büntethetőség feltétele, hogy a fenti cselekményeknek alkalmasaknak kell lenniük az érintett sértett becsületének csorbítására. Ez az a gumiparagrafus, ami hatalmas szerepet és felelősséget ruház a bírói mérlegelésre. Szerintem az, ha egy pártelnököt úgy ábrázolnak egy mesterségesen előállított felvételen, amint olyanokat mond, amik ellentétesek az ő tényleges mondanivalójával, és mások mondatait adják a szájába – azaz de facto hazugságba keverik -, nagyon is csorbítja az illető becsületét mind magánemberként, mind pártelnökként. Kíváncsi vagyok, a magyar bíróság is így gondolja-e?
A szerző mérnök, közgazdász.