Manapság gyakran jut az eszembe Shakespeare Macbethjének egyik legellentmondásosabb jelenete, amely a Kapushoz fűződik (The Porter Scene). A derék férfiú - Szabó Lőrinc mesteri fordításában - a be nem teljesedő szándékról ezt mondja: "Felpiszkálja a vágyat, de cserbenhagy a végrehajtásnál." Feltehetően így járt és jár számos új lakásra vágyó család, akik - a kormány szirén hangjának engedve - az Otthon Start Program (OSP) meghirdetése nyomán felsóhajtottak: "végre megoldódhat a titkon dédelgetett álmunk." S ezzel nem voltak egyedül.
Az egyik közkedvelt pénzügyi portál alig egy hete még "lakáspiaci forradalomról" regélt, majd másnap már ezzel a címmel közölt egy elemző írást: "Az Otthon Start után jön a kijózanodás: vége az őrületnek - ezzel bizony nagyon sokan nem számoltak." Augusztusban nemcsak a nyár vége forrósította fel a levegőt, hanem az ingatlanpiacot is a lehetőségek iránti - korábban soha nem ismert - túlfűtött érdeklődési hullám jellemezte. S ezúttal a választások előtt az embereket beetetni kívánó, eufóriát gerjesztő, ígéretcunami részeként megajánlott három százalékos hitelkamatot kínáló OSP célba ért. Erős jóindulattal két hónapra. A piac hullámzásait általában jól kezelő ingatlanos cégeket, sőt a beruházókat is megtévesztette az érdeklődők kiugróan magas száma, akiknek túlnyomó többségéről kiderült, hogy a kedvezményes kamat csapdájába estek, de nem számoltak saját fizetőképességükkel, illetve azzal, hogy a folyósító bankok kockázatelemzésének szigorúsága mit sem változott. Nem tagadva a rendkívül alacsony hitelkamat mértékének jelentőségét, de ez a havi törlesztőrészletekhez képest eltörpül. Már az önrész előteremtése is kemény dió. Időközben az ingatlanosok is észrevették. Amilyen gyorsan felfutott az érdeklődők száma, olyan gyorsan apadni is kezdett, már közel jár az OSP előtti állapotokhoz. A valószínű forgatókönyv: az ingatlanforgalom érdemben nem változik, de ezen belül a támogatottak aránya nőni fog. A padlón lévő építőiparon ez aligha segít.