Zsiga idén tölti be a harmincadik életévét. Világhírű muzsikusokkal ápol közvetlen kapcsolatot. Zenészek nem voltak a családban, csak a nagypapája, Kriegler Ferenc, de ő is gyermekorvosként dolgozott. Vele sem találkozott soha, hiszen születése előtt meghalt. Valószínűleg tőle örökölte a talentumot. Zsigáék öten vannak testvérek, és az édesanyjuk ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekek zenét tanuljanak. Óvodában kezdett el hegedülni, de sajnálatos módon a tanár meghalt, így váltott Zsiga a zongorára. A másik hívószó a nappalijukban állt. Egy leharcolt, szinte tűzifának való pianínó, amit elkezdett nyomkodni. Ha feszültség, civakodás volt a családban, odament a hangszerhez, elkezdte nyomkodni a billentyűket a zongorán, ettől megnyugodott.
Első koncertjét egy belvárosi művészeti vásáron tartotta nyolc-kilenc évesen, ahol édesanyja kortárs képzőművészeti galériát vezetett. Egy alkalommal felfigyelt rá az akkori francia kultúrattasé, és meghívta a Francia Intézetbe egy gazdasági találkozóra koncertezni. Ez volt az első komoly fellépése, amiért fizetséget kapott, és amit azonnal elköltött két jojóra. A koncert után a francia attasé megajándékozta egy Keith Jarrett DVD-vel, ugyanis Zsiga zenéje emlékeztette az amerikai dzsesszzongorista munkásságára.
Improvizációk és a témákra való rögtönzés jellemezte Zsiga játékát már akkoriban. Ekkor lett Keith Jarrett Zsiga első nagy példaképévé; rájött, hogy azt, ami őt úgy érdekli, már csinálja valaki, méghozzá olyan magaslatokban, aminek létezéséről mindaddig fogalma sem volt.
A második koncertjére a városházán került sor, Kende Péter Párizsban élő magyar társadalomtudós nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Természetesen a keresetét ismét jojókra költötte.A rögtönzéshez való kérlelhetetlen érzékét felismerve édesanyja beíratta a Zeneakadémia jazztanszékének egyik tanárához. Akkoriban Zsiga úgy gondolta, hogy a rögtönzés csak a jazz világában képzelhető el.
Kurtágtól Keith Jarrettig
Egyszer, tízéves korában a nagymamája elvitte Zsigát a legjobb barátjához, Kurtág Györgyhöz, a kétszeres Kossuth- és háromszoros Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőhöz, ahol egy kétszólamú Bach-invenciót játszott neki. A híres zeneszerző megjegyezte, hogy nagyon tehetséges. Ez nagy szó volt, hiszen híresen szűkmarkú az ilyes dicséretekkel. Azon kezdett lamentálni, kihez vigye tanulni. Felmerült Schiff András, Kocsis Zoltán neve. Zsiga közbevágott, és közölte vele, hogy őt csak a jazz érdekli – ami persze nem egészen így volt, csak még – saját szavai szerint – nem igazán tudta, mit beszél, és kinek.
Az iskolákban borzasztó nehezen asszimilálódott. Több általános iskolát megjárt, költözések, rosszalkodások jellemezték ezt az időszakot, majd tizennégy évesen a szülei jóvoltából elutazhatott nyáron egy hónapra New Yorkba. Itt találkozott a main stream jazz-szel, megszerette a bebopot, ami gyors tempójáról és hangszeres improvizációiról ismert. Eljárkált jazzklubokba, ahol kipróbálta magát a zenekarokban. Amikor hazatért, itthon is csak bepopot zongorázott, tetszett neki az a bohém élet, amit ez a világ képviselt, csakhogy az éjszakázások nem passzoltak egy gimnazista életviteléhez. Aztán nagy nehezen leérettségizett. Az iskola történelmében ő volt az a tanuló, aki a legtöbb igazolatlan órát összegyűjtötte. Ebben az időben kezdett el ismerkedni a barokk zenével. Rengeteg Bachot gyakorolt. Érettségi után kihagyott egy évet, és kicsit a filmipar és a lődörgés felé fordult. Főszerepet kapott egy magyar rendező filmjében, és ekkor fókuszt vesztett a zenével kapcsolatban. Rossz társaságba keveredett, billegett a sötét oldal peremén. A környezete nem a valódi értékeiért tartotta érdekesnek, a zenéje senkit nem érdekelt mélységében, őt sem. Függőségek hálójába gabalyodott, elhagyta magát és a morális iránytűit. Úgy gondolta, ha a nagy művészek is ezt csinálták, akkor ő miért ne tehetné? De rövidesen arcon csapta a valóság.
Ennek az időszaknak úgy lett vége, hogy megismerte gyermeke édesanyját, egy félig ghánai zongorista lányt. Hamarosan megházasodtak. Csakhogy még a múlt démonjai ott voltak, és nehéz volt tűkanyart venni, azonnal váltani. Pár hónap múlva megfogant a kisfiuk, az első év csodálatos volt, aztán jöttek a civakodások, felderengtek a múlt nehézségei, újra elhagyta magát, ami rövidesen tönkretette a kapcsolatot. Különváltak, de a jó viszony megmaradt. Ezután hosszú időszak következett, melyben Zsiga rengeteget volt egyedül a fiával, és végérvényesen leszámolt a fiatal felnőttkorának tévelygéseivel.
2022 decemberében Zsiga kiadta az első számát I only fell to fly címmel. Korábban is írt már dalokat, de nem foglalkozott azzal, hogy a világ felé is kommunikálja a zenéket. Rengeteg dal elveszett amiatt, mert elmaradt a rögzítés. Az egyik mérföldkő az életében, amikor elkezdte ezeket a zenéket megosztani. Ekkor figyelt fel rá többek között Jacob Collier nyolcszoros Grammy-díjas dalszerző, aki az egyik legnagyobb hatással volt a kezdetleges produceri munkáira, valamint Antoine Boyer francia gitáros, aki azóta az egyik legjobb barátja lett. Ez hatalmas inspirációt adott neki.
2023-ban kiadta az első szólózongora-lemezét, amit elküldött Keith Jarrettnek. A férfi két hétre rá felhívta, és Zsiga majdnem szívrohamot kapott. Nem hitte el, hogy ez tényleg megtörténik. Keith meghívta magához New Jersey-be, és onnantól kezdve úgy érezte, hogy ha ez az ember érti a zenéjét, más már nem számít.
Ezután elutazott Los Angelesbe életében először, és felvette az első vokális lemezét Future sound címmel, Davy Nathan producerrel. Ekkor ismerkedett meg Walter Afanasieff amerikai-brazil dalszerzővel, aki a popzenében olyan hírességeknek írt dalokat, mint Mariah Carey, Celine Dion, Whitney Houston, Lionel Richie és Andrea Bocelli.
Irány India!
2024-ben ismét meglátogatta Keith Jarrettet, majd Atlantába repült, ahol Rick Beato híres zenei riporter készített vele egy félórás riportfilmet. Az interjú sok helyre eljutott, így Indiába is, ahonnan levelet kapott, hogy lenne-e kedve zenét oktatni egy évig egy indiai egyetemen, Tamil Naduban. Csakhogy Zsiga nem tudott volna egy évig távol lenni a fiától, így a szerződés három hónapra lerövidült, és a kisfia, Mór is vele tartott erre az utazásra, egy bébiszitter kíséretében, aki vigyázott a kisfiúra, amíg Zsiga oktatott. India mindig is érdekelte, leginkább a dél-indiai klasszikus zene vonzotta. Ez volt élete első polgári állása. Negyven embert tanított zeneelméletre, zeneszerzésre, zenekari gyakorlatra. A tanulókat bevonta a következő vokális lemezének munkálataiba.
Indiában megtapasztalta az élet sűrűségét a városokban, látta, ahogy a tömeg elnyomja az egyént, és szinte lehetetlen kitűnni. Mégis, a legnagyobb szegénységben a legboldogabbak az emberek a világban, mert ha sem neked, sem a másiknak nincs semmije, akkor nincs miért veszekedni, mondja.
Zsiga nem messze volt Auroville-től, attól a kísérleti várostól, amelyről már tizenöt éve hallott. Ezt a várost 1968-ban alapították, itt nem használnak pénzt, és nincsenek vallások sem. Az egyetlen spirituális tevékenység, amit végeznek, az a csend. A város közepén található egy hatalmas, gömb alakú aranyszentély, a MatriMandir. Itt olyan csend van, hogy szinte hallja az ember a saját vérkeringését. Csodálatos hely.
Zsiga indiai tartózkodása alatt kapott egy levelet Jeff Bhaskertől, századunk egyik legnagyobb könnyűzenei producerétől. A producer meghívta őt a stúdiójába a kaliforniai Big Sur városába. Zsiga végül két házi koncertet is adott, az egyiket itt, a másikat Jeff Los Angeles-i házában (ahol Zsiga egyik nagy kedvenc producere, Louis Cole ült az első sorban, akivel azóta megjelent egy közös száma is), és megbeszélték, hogy Jeff lesz a Bagatelleknek keresztelt, rövid szólózongora-darabjaiból készülő lemezének producere. Ezt követően Zsiga elutazott Walterhez is, ahol rögtönzéseket vettek fel. Waltert és Jeffet, a könnyűzene két elismert személyiségét, noha tudtak egymás létezéséről, Zsiga mutatta be egymásnak. Walter megkérdezte tőle, milyen mikrofonnal szeretne dolgozni. Zsiga elmondta, hogy a Neumann U67–ES típus lenne számára a legideálisabb, csakhogy a vendéglátójának nem volt ez a típus a tarsolyában.
Ezért meglátogatta a szomszédját, aki történetesen Dweezil Zappa volt, Frank Zappa gyermeke, akinek akadt otthon ilyenje, és kölcsön is adta őket. Később kiderült, hogy az ikonikus mikrofonok Frank Zappáé voltak, a híres zenész szinte minden felvételét ezekkel rögzítette.
Zsiga különben jól van, és nagy munkában, nemrég Prágában járt, ugyanis a világhírű Petrof zongoragyártótól kapott levelet, miszerint megajándékozzák egy hangszerrel, ezzel támogatva pályafutását. Az élet a legnagyobb rendező, mivel Zsiga első zongorája is egy Petrof pianinó volt. A 33 Bagatell is készülőben van, mind kotta, mind hangfelvétel formában, aki kíváncsi, meghallgathat néhány ízelítőt Zsiga Instagramján (@zsigmondgerloczy).
Nincsenek véletlenek, de van valami a levegőben Gerlóczy Zsiga körül.
