A Lalalák

Van nekem egy édes kedves fiam, a Zsiga. Amikor a Zsiga kicsi volt, nagyon különleges fantáziával bírt. Mint minden gyermek, akiknek még nem fertőzte meg a képzelőerejét, amit kedves kis társadalmunk korlátok közé szorítva nyom le a gyerekeink torkán. De most nem is ez a lényeges, hanem a Lalalák.

A hatodik ujj

Nemrégiben piacra dobták a hatodik ujjat. Semmi különleges, csak egy műanyag ujjacska, ami a középső és a gyűrűsujj közé szorítható, így teremtve az egyik kézen egy hatodik ujjat. Igazából erre a termékre, mint megannyi másra, egyáltalán nincs szüksége az embernek.

Fapados VIP

Színezzük újra!

Az internet kavalkádjában elém került egy fénykép. Talán a Blaha Lujza téren készítették annak idején, a fotó azt ábrázolja, hogy jöttek-mentek az emberek, mindenki igyekezett valahova.

Agancsos autók

A sütik esete a fekete lyukkal

A karácsonyi aprósütiket érdemes már novemberben elkezdeni megsütni. Így van ez a mézeskalácsokkal is, amik remekül megpihennek karácsonyig egy fémdobozban. Amúgy is kell nekik egy kis idő, amíg megpuhulnak.

Azok a szép képeslapok

Valamikor régen az édesapám a Tungsram férfikórus tagja volt. Ez lehetővé tette számára, hogy utazhasson külföldre, ami a nyolcvanas években kuriózumnak számított. 

Az adventi koszorú

Korábban minden évben készítettem adventi koszorút. Vettem fenyőgallyakat, négy gyertyát, kiválogattam pár kedves díszt, amiket amúgy is a fára aggasztanék, és a gyerekekkel együtt elkészítettük a koszorút. Akkoriban ez a tevékenység annyira természetes volt, hozzátartozott a decemberhez.

Hulló levelek

Amikor kislány voltam, és hétvégeken meglátogattuk a budaörsi nagymamámat, mindig megfogtam a seprű nyelét, felsöpörtem a bejárat előtt, és ha kedvem volt, még a kertbe vezető lépcsőket is végig takarítottam.

A megállóban

A buszon

A DJ háta mögött

Elég sok szórakozóhelyen szokássá vált, hogy a DJ mögött is táncolnak. Ők a VIP. Többet fizetnek azért, hogy a pódiumon legyenek, és az egész buli alatt a fellépő hátát nézzék. 

A leejtett bankkártya

Állok a sorban. Most nem az önműködő kasszát választottam, hanem az igazit, ahol még emberrel találkozhatok, aki lehúzza a termékek vonalkódját, aki még azt mondja, hogy viszlát és jó napot. Közben az önműködő kasszánál egy kissé testesebb férfi igen vékony hanggal és semmi decibellel próbál valamilyen kontaktust kialakítani a kasszásnővel, hogy bizony neki segítségre lenne szüksége, mert a bankkártyája beesett a leolvasó mögé, és nem tudja kihalászni, mert túl szűk a rés.

Csipke kutya meg a színész

Ha azon a szombaton nem kerékpárral megyek a piacra, akkor nem lyukad ki a bringa kereke egy kis királydinnye tüskéjétől, és nem kell hazáig tolnom a biciklit a patak mellett. A patak partján, a hídnál szaladt felém egy fehér, göndör szőrű kiskutya, miközben a piaci szerzeményekkel megrakott, kerékpározásra alkalmatlan szerkezetet toltam hazafelé.

Véletlenek nincsenek: Gerlóczy Zsiga esete Frank Zappa mikrofonjával

Az Újlipótvárosban beszéltünk meg egy találkozót. Egyszerre értünk oda a sarki kis teázóhoz a fotós kollégámmal, és egyszerre fordultunk vissza, amikor Zsiga utánunk kiabált. Ugyanis Gerlóczy Zsigmond mellett nem lehet egyszerűen elmenni. Érdemes megjegyeznünk ennek az ifjú zeneszerzőnek a nevét, aki nemrégiben az egyik felvételét Frank Zappa ikonikus mikrofonjával rögzítette, Amerikában. Mindez a véletlen műve is lehetne, de mivel nincsenek véletlenek, ezért ennek így kellett történnie.

A pesti zenebusz

A hétvégén lagziból hazafelé menet felszálltunk a férjemmel a 7-es buszra. Az Astoriánál felpattant egy tangóharmonikás figura a hegedűs haverjával, és pillanatok alatt pici Párizst varázsoltak a buszban. 

Szempillantás alatt

Földgyógyítás nem középiskolás fokon

Hat évvel ezelőtt a vasárnapi ebédfőzés közben, egy tízéves kisfiú ezzel a kérdéssel fordult édesapjához a rotyogó húslevesfazék mellett: „Ha létezik egy játék a Mars meghódításáról, miért ne lehetne egy olyan, amely a Föld meggyógyításáról szól?” Ez az egyszerű kérdés vezetett az ökotudatos társasjáték, a Terra Sanitas megszületéséhez. 

A kínaiak már a kifutón vannak

A Budapest Fashion Week története 2003-ban kezdődött, amikor Mayer Balázs, Kenguru a londoni és new york-i divathetekből inspirálódva elhatározta, hogy Budapesten is életre hív egy hasonlóan rangos, többnapos divateseményt. Az első divatbemutató, a Budapest Fashion Night, akkora sikert aratott, hogy hamarosan megszületett a döntés: ebből hagyomány lesz. 2005-ben már háromnapos volt a rendezvény, ami idén harmincadik alkalommal várja a divat iránt érdeklődőket. Az évek során közel 400 kollekció, 5300 ruha és több mint 250 hazai és nemzetközi designer mutatkozott be a kifutón, miközben a rendezvény végig megőrizte független, értékalapú szemléletét.

Szomorú szombati vendégség

A két kisöreg kosárral megpakolva, lassan baktat a járda hepehupás aszfaltján. A Mama halad elöl, pár lépéssel utána lassan cammog a Papa. Kicsit görnyedten, két kezét mégis hátul összekulcsolva, mint egy Úr. 

FolkFitness, avagy táncold magad egészségesre!

A festői Balaton-felvidéki Zánkáról indult útjára egy különleges mozgásforma, ami a testet és lelket egyaránt megmozgatja. A FolkFitness ötvözi a népi hagyományos táncokat a modern kori fitneszelemekkel. Egyensúlyt, tartást ad, közösséget alkot, miközben játékosan tanít a szép magyar dalokra, és kimozdít a hétköznapi rutintevékenységekből. Talán ahhoz hasonló, mint amikor a lányok elmentek a fonóba kukoricát morzsolni. Ők dolgoztak és énekeltek, ahogy ezeken az órákon is énekelnek, táncolnak, de a munka elmarad. Az éneklés, a történetmesélés az ember alapvető igénye, minden népnek, törzsnek megvannak a saját meséi, amelyek szájhagyomány útján terjednek, a FolkFitness is így indult útjára.

Sárgarépalekvár

A lányom odavan a sárgarépáért. Egyszerűen, nyersen szereti ropogtatni. Természetesen nincs is jobb dolog, mint önmagában fogyasztani a zöldségeket, de azért a sárgarépalekvár is megér egy misét. 

Álljunk féllábon, mint egy gólya!

Tilos a harag?

Amikor a gyerek dühös, mit csinál a legtöbb szülő? 

Nézőpont kérdése

Esik. Igen, esik. Végre posztolhatunk arról, hogy már megint ázunk, hogy a hideg szél próbálja kitépni az esernyőt a markunkból, bosszankodhatunk, hogy már megint lefröcskölt az autó, amikor álltunk a pirosnál a zebra előtt, balhézhatunk azért, mert nem raktunk be cserezoknit, és ramattyá ázott a cipőnk talpa, és benne a didergő lábaink összes kisujja.

Csak a csend, amelyre vágyunk

Budapesten élünk, a XIV. kerületben, ami régebben zöldövezetnek számított. Amikor húsz éve ide költöztünk egy kilenc lakásos társasházba, a környéken a mi házunk számított a legmagasabbnak, leszámítva az előttünk álló templom tornyát. Nyugodt környék volt ez annak idején, madárcsicsergés, hatalmas fák, bokrok, a házak előtti területet is rendben tartották a lakók. A gyerekek még az úttesten fogócskázhattak, focizhattak, ugróiskolázhattak, mert ritkán kanyarodtak a térre az autók. Húsz év alatt azt tapasztaljuk, hogy sorra tűnnek el körülöttünk a kis egyszintes házak, az új lakók a zöld terület kárára bővítenek, minden talpalatnyi részt beépítenek, leköveznek.

Prométheusz nyomában, avagy a tűz tisztelete

Mi, városiak már ritkán rakunk tüzet. Nem megyünk ki az erdőbe, gyűjtünk rőzsét és fahusángokat, hogy begyújtsunk. Városi gyerekként a táborokban találkoztam először a tűzzel olyan formában, hogy körbeültük, énekeltünk a tűz körül, és mindig volt egy ember, aki megrakta a tüzet. Idén sok fesztiválon és rendezvényen láttam, hogy tüzet raknak, és körbeülik, ahogy azt illik. Mégis kevés helyen tapasztaltam, hogy tisztelnék a tüzet, pedig alapvető közösségi hagyományaink egyike, ahogy a tűzzel bánunk.

Női szeszély, az elfeledett desszert

A sütemény felvágásánál ejtsük a kést a sütemény közepébe, hogy a gyönyörű habot ripityára törjük azon melegében! Ne idegeskedjünk, ne káromkodjunk, amikor a csodasütink egy szempillantás alatt tönkre ment. Csak álljunk hozzá szeszélyesen. Nehogy már tökéletes legyen az a női szeszély!

Sorsok három sorban

Egy hétfő délelőtt bandukoltam a Nádor utcában. Szeptemberi napsütés, igazi vénasszonyok nyara. Egy nyitott ajtóra lettem figyelmes, bentről kellemes, hívogató hűvösség áradt, képek lógtak, közepén pár nyugágy, amiken kis kék könyvecskék hevertek. 

Túra varázshegyen