A doki nem megy az idegeimre

Mivel elpanaszoltam a nőgyógyászomnak, majd a háziorvosomnak, hogy mostanában komolyabban szédülök, ezért úgy határoztak, persze külön-külön, hogy elküldenek ideggyógyászhoz. Már megjártam a magyar egészségügy jó pár rendelését, de valahogy az ideggyógyász eddig kimaradt. Másik ilyen a súlyfürdő, ami roppantul izgatja a fantáziámat, de hiába, mert a reumatológus sosem akart erre a bulira beutalni. Aztán lehet, ez is a korral jár. Bár két hónappal később jutottam be az ideggyógyászatra, mint ahogy a tüneteket produkáltam, és igazából abban a pillanatban, amikor oda kerültem, már semmi nyoma nem volt a szédüléseimnek, gondoltam, jó kislány leszek, mégiscsak előre egyeztetett időpontra érkezem, és milyen jól tettem, hogy elmentem.

Bizalomból szőtt női szövetség: Körösényi Bori hitet ad a szövőnőknek azzal, hogy megfizeti a munkájukat

A Rákóczi útról bekanyarodva a Nagy Diófa utcába nyomban megérkezünk a hetedik kerületi régi pesti zsidó negyed belső részébe. Az utca 1804-ben Nussbaumgasse névre lett keresztelve, és 1850 óta büszkén viseli a mai magyar nevét. A Klauzál tér felé haladva historizáló bérházak, eklektikus modern lakóházak váltják egymást. Neobarokk homlokzatok, faragott kapuszárnyak, jobb sorsra érdemes, összefestett díszes kapuk előtt haladva nem is gondolnánk, hogy az utcában van egy kis üzlet, ahol az Atlasz-hegység kicsi faluinak gyapjúcsodái, marokkói őslakos asszonyok és lányok kézzel szőtt szőnyegei várják új tulajdonosaikat.

Nők a húspiacon túl

Ne higgyék el magukról a nők, hogy a húspiac árucikkei, akik csak akkor értékesek és elfogadhatók, ha fiatalok vagy azt az illúziót keltik. A Beyond Flesh elnevezéssel létrejött közösség alapítói ezzel a felhívással mennek szembe a társadalmi divattal, a plasztikai műtétek, a botox, a ráncfeltöltés napi rutinjával. 

Az alkotás gátlástalan folyamat

Péntek délután volt, amikor a Feneketlen-tó mellett elsétálva megérkeztem a Kornél kávézóba, ahol felolvasóestet tartottak. Ha benyitsz a kis galéria-kávézóba, azonnal megcsiklandozza az orrcimpáidat a finom kávé illata. Igen, a Kornélban van egy nagyon csábító, megmagyarázhatatlan finomság, amitől azonnal jól érzed magad. A két kis helyiséggel rendelkező kávézó belső szobájában telt ház volt, és Kertész Zsuzsa épp felolvasott egy novellát, amikor megérkeztem. Hangja visszarepített a gyermekkoromba. Otthon vagyok, gondoltam.

Mondom, meg akarok halni

Az eutanázia kérdése kényes és nehéz ügy. A mérleg egyik oldalán állnak azok az emberek, akik tudják, halálos kórban szenvednek, és már csak hónapok vagy hetek vannak hátra, vagy már a napjaik is meg vannak számlálva. Tisztában vannak vele, hogy a halálig vezető út olykor elviselhetetlennek tűnő fájdalmakkal, kínokkal van kikövezve, és sokszor gondolják úgy, hogy elég volt, legyen már vége, mert értelmetlen ezeket a szenvedéseket végigélni. A mérleg másik oldalán pedig azok vannak, akik úgy gondolják, az embernek nincs joga saját élete felett rendelkeznie, azt csak Isten teheti meg.

Volt egyszer Frankhegy, ahol jó volt létezni

A MANYIban még nem jártam, a Frankhegyen viszont annál többször. Most mégis a budai Margit körútról sétáltam egy péntek délután be a MANYIba, ami egyszerre kulturális alkotóműhely és amolyan romkocsma. Ugyanis meghívást kaptam a Frankhegy kiállítás megnyitójára és a Kozma Péter-emlékestre, ahol felidézték a 2023-ban elhunyt alkotó személyét és tevékenységét, amely a tágabb közösség számára is nagy hatású volt. Családi telke pedig a ’90-es évek elejétől a 2000-es évek elejéig fogalommá vált a hazai művészeti és zenei szubkultúrában, egy generáció számára jelentette a szabadság és a közösség élményét.

Régi idők karácsonya

Amiről nem beszélünk

Meg kell állnod, meg kell kapaszkodnod, és csak arra tudsz gondolni, hogy nehogy összeessél az út közepén, és semmiképp ne forduljon be egy kocsi nagyobb sebességgel, mert aztán véged. Szédülsz, minden erődet összeszedve támolyogsz el a kapuig, szigorúan az út szélére besorolva, ami persze külső szemlélőként úgy hat, mintha benned lenne öt feles és két liter bor.

Cinketánc: a madáretetés varázsa

Fenntartható divatra fel! – Valahogy elfelejtettünk öltözködni, ami nem pusztán pénzkérdés

Mostanában mintha mindenki feketében járna, alig vannak színek az utcán. Pedig milyen üdítő színfolt, amikor feltűnik egy tűzpiros kabát vagy esetleg egy vadabb lila, netán egy citromsárga! Sajnos itthon még mindig kevesen élnek a színek adta lehetőségekkel, pedig a világ sem fekete-fehér. Coco Chanel úgy fogalmazott: „A divat változik, de a stílus örök.” Mégis a divat segít abban, hogy legyen stílusunk, és bátran dobjuk fel a mindennapjainkat színekkel, valamint csempésszünk bele egy kis egyediséget, eleganciát, amihez a Budapest Fashion Week divatbemutatóin gyűjtöttünk inspirációt.

Ahol mindig nyugalom volt...

Varjúsimogató: ahol a félelem mosollyá szelídül

A varjak nem azok, akiknek gondoljuk őket. Rengeteg mítosz és babona kötődik hozzájuk, sajnos inkább negatív viszonylatban. A keresztény kultúrában a magány és a sátán szimbóluma, Kínában a gonoszság megtestesítője, míg Japánban szent állatként tisztelik. Pedig a legintelligensebbek a szárnyasok között, és a legfejlettebb agy is az övék. Egyszóval zsenik, akik képesek játszani a játék öröme miatt, és megjegyzik az embert, ha bántja őket. Akár generációkon keresztül átadják az információkat. Mi, emberek mégis tartunk tőlük, mert egyre többen vannak a városban, holott magunknak köszönhetjük, hogy ezek a madarak manapság velünk élnek.

Gombamustra

Ahogy emelkednek az élelmiszerárak, egyre többen érdeklődnek a természetben ingyen elérhető, ehető termések, vadnövények iránt. Sokan szednek az őszi erdei kirándulások alkalmával például gombát, csakhogy a közösségi oldalakra posztolt „ez ehető?" kérdésektől a fajokat jól ismerőknek is égnek áll a haja. Hát még ha a lelkes gombaszedők ellentétes válaszokat is kapnak! A legkevésbé kockázatos módja a fogyasztásnak, ha a talált kincset a hivatalos piaci gombaszakértővel vizsgáltatjuk be, ahogy lelkiismeretes szerzőnk, Buliczka Tünde Beatrix is tette, egészen abszurd eseményfolyamot indítva el ezzel.

Szövet-tan

A belváros közepén, a hetedik kerületi Klauzál utcai Vásárcsarnok első emeletén megnyílt a Szövet-tan kiállítás. Az eseményre teljesen véletlenül találtam rá, ezért gondoltam, megnézem. Amikor először elolvastam a címet, elképzeltem, ahogyan a testem sejtjei és sejtállományai valamilyen formában megjelennek egy vásznon, esetleg fényképen. Vizionáltam hámszöveteket, izomszöveteket, de még idegszöveteket is. Mindezt egy piac első emeletén kiállítva. Kíváncsian indultam hát el az októberi megnyitóra.

Magyar, lengyel, két jó barát…

…együtt issza búját, borát. Szinte mindenki ismeri ezt a rímbe szedett közmondást, vagy ha nem ezt, akkor egy másik változatot, amit valamikor a XVI - XVIII században találtak ki a lengyel köznemesek. Nekem egy görög szigeten, Krétán nyert igazi értelmet ez a szólás. Eddig személyesen nem ismertem lengyeleket, csak a történelem órákra hagyatkozva van némi tudomásom a két nép közös szálairól. 

Helyet adnak a szeretetidőnek

Másodszor adott otthont a budapesti Király utcában található K11 Művészeti és Kulturális Központ a Bridge Jótékonysági Pop-Up Gardróbvásárnak. Bár esős, borongós nap volt, amikor a pre-loved, vagyis nagy becsben tartott, majd ezután újrahasználatra felajánlott ruhák felsorakoztak a központ kis aulájában, mégis finom illatok, jókedv és csacsogás költözött két napra a központ falai közé. Ruhaállványokon megannyi portéka várta új gazdáját egy nemes cél érdekében, ugyanis a bevétel egy kapcsolatteremtő kis garzonlakás felújítását szolgálja. A menedék olyan hajléktalan családoknak és gyermekeiknek készül, akik ezen a helyen nyugodt körülmények között tölthetnek el szeretetidőt egymással.

Sanyi és a body art

Reggel fél tízkor Sanyi bejelentkezett az edzőterembe egy órára, amelynek a nevét sem tudta kiejteni. Különben Sándor rendszeresen látogatja a fitnesztermet, hiszen tudja jól, hogy mozogni jó. 

Izabella, a makrancos hölgy

A zuglóiak kezébe adják az ecsetet, már hagyománya van, hogy az aluljárókat újrafestik a kerületi lakók

A Civilzugló Egyesület szervezői általában adott koncepció alapján teret adnak a szabad alkotásnak, a járókelők pedig mindennap megcsodálhatják a gyerek- és felnőttrajzokat. A kicsik büszkén mutatják meg alkotásaikat, és sokszor arra kérik a szülőket, hogy sétáljanak erre gyakrabban.

Hangold át magad!

Van ok a bánatra, elkeseredésre. Még körül se kell nézni. Körbevesz. Háború, kirekesztések hangzavara, bizonytalanság. És klímaválság. Felerősödhet hát egy régi dal ritmusa: „... lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad!” Jó ismételgetni, de aztán álmatlan éjszakákat okozhat a kattogása. Idézzük fel inkább Müller Péter sorait: „Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgéskörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlölettel, a borúlátással és a reménytelen keserűséggel. Hangold át magad!”

Harminc évnyi Kenguru-divat, a Guadalupei Szűz és Ferenc pápa áldásával

Ismerjük meg KENGURUT! Természetesen nem az ausztrál állatra gondolok, hiszen őt mindenki ismeri, hanem a magyar divattervezőre, aki most állította ki 30 éves munkásságának ikonikus ruhakölteményeit. Mayer Balázzsal, vagyis Kenguruval 1999-ben találkoztam először, amikor a Kiscelli Múzeumban rendezte meg bemutatóját. Ódon környezet adott helyet az újhullámos divatnak, a múzeum falai között az esemény után fiatalok táncoltak vibráló zenére. A rendezvény teljesen elvarázsolt. Harsány színek, egyedi minták, szokatlan anyaghasználat, jól felismerhető stílusjegyek jellemezték Kenguru munkásságát. A Budapest Fashion Week alapítója, főszervezője festőként az országban egyedüliként viszi vászonra op-art stílusban a mexikói Guadalupei Szüzet. Egy ilyen alkotással a Vatikánban Ferenc pápa is büszkélkedhet, miután nekiajándékozott egy festményt, amikor tavaly hazánkba látogatott.

Hamburger eszi az embert...

Egy egyszerű, régi bölcselet szerint amit eszel, azzá leszel. Szinte mindannyian ismerjük ezt a mondást, mégsem szívleljük meg eléggé. Az étkezési szokásaink meghatározzák a testünk jóllétét, ezért a táplálkozásnak elsősorban arról kell szólnia, hogy szervezetünk megfelelő tápanyagokhoz jusson. Bár a testünk sokáig képes tolerálni a mélyhűtött, gyorséttermi vagy ízfokozókkal dúsított ételeket, egy idő után már képtelenné válik a feldolgozásra, és megjelennek a betegségek. A megoldás előttünk van az asztalon.

Görög Ibolya: Nincs időm belekeseredni az életbe

Görög Ibolya neve sokaknak ismerősen csenghet: a Miniszterelnöki Hivatal egykori protokollfőnöke ugyan ma már nem politikusoknak és diplomatáknak, hanem cégeknek és intézményeknek ad tanácsot, de máig őt keresik az újságírók, ha protokolláris témában kell szakértői véleményt kérni. 77 évesen még az országot járja, hogy az egyetemi auditóriumoktól a művelődési házakon át a polgári szalonokig arról tartson előadást, hogyan maradjunk életünk végéig aktívak, pozitív beállítottságúak, és miként érdemes az idősek és a fiatalok közötti, generációkat áthidaló kommunikációt ápolni. Azt vallja, az illemszabályok átadását már egész kisgyermekkorban érdemes kezdeni, és alkalmazásukat nem érdemes abbahagyni idős korunkra sem. Így zsémbes vénségek helyett olyanok lehetünk, akár az öreg fa, amelynek árnyékában jó megpihenni.

Egy felvidéki diplomata prágai története

Minden családnak van egy regénye, de egy története biztosan, amely szájról szájra terjedve megmarad az emlékezetben. Olvasónk, Martényi Csaba osztotta meg velünk, hogy az anyai nagybátyja volt Czapkay Elemér, akinek volt egy nemes cselekedete, amiről még talán kevesen hallottak. A Felvidékről származó diplomata olyan vakmerő tettet hajtott végre, aminek köszönhetően a prágai magyar nagykövetség még két évig működhetett az 1944 körüli háborús időszak után.

„Ránk nézett, és megengedte, hogy belefeledkezzünk a hatalmas szemébe. Ilyenkor láthattuk a lelkét, ami csodálatos volt”

A legcsajosabb nő volt, akihez szerencsém volt eddigi életemben. Puha, selymes, finom illatú, és mindig tiszta, mert erre nagyon odafigyelt. Csitri korában igazi amazonként viselkedett. Öntörvényű volt, aki az egyik pillanatban csókokkal halmozott el, majd a másik minutumban szájon harapott. Tartottunk tőle, miközben imádva csodáltuk a létezését. Határozott kis egyéniség volt minden tekintetben. Kenny haverját is lepofozta, ha arról volt szó, máskor meg anyai gondoskodással kiszolgálta. Igazi csapongó, kiszámíthatatlan, erős nőszemély volt.

Hegek a nemzet testén – Szekéren járta végig édesapja szlovákiai kitelepítésének útját a filmrendező, hogy szembenézzen a családi traumával

Ha valaki azt mondja, Felvidék, én azonnal Kassára gondolok. A városra a mai Szlovákiában, ahol az apai dédapámnak könyvkötészete volt a Fő utcában – egy csaknem 150 éves, generációkon átívelő történet. Amit az apai őseimnek ugyanúgy hátra kellett hagyniuk, mint a Baska családnak. Az én felmenőimnek egyik napról a másikra kellett vagonba pakolniuk egy emeletes ház holmijait, hét gyereket, nagybácsit, nagyapát. A Baska család pedig szekéren indult neki annak az országnak, ahol sohasem élt azelőtt, viszont ahol nem volt tiltott a magyar beszéd, a magyar identitás. Történetek, amelyeket el kell mesélni.

Remény mindenekfelett

A budapesti Gogol utca 24. alatt van egy kis bolt, a neve INSPE, amely a latinból ered, azt jelenti: remény. Vannak itt gyönyörűen varrott, színes táskák, tornazsákok, neszesszerek, kis szütyők, kenyeres zsákok, szendvicsnek való mosható uzsonnás szalvéták, és az ünnepek közeledtével bájos horgolt kis Mikulások, mackók is várják gazdáikat. Lakatos Katalinhoz, a bolt megálmodójához, aki itt saját készítésű termékeit árulja, érdekes úton jutottam el, a találkozásunk pedig nagy hatással volt rám.

A szabadságot védeni kell, amíg csak lehet - Két ukrán lány találkozása a Kornélban

A Feneketlen-tó szomszédságában található egy kis hely, amely egyszerre három inspirációt is ad. A Kornél galéria, bolt és kávézó olyan mesezug, ahol a finom kávék és sütemények a testet kényeztetik, a hazai képzőművészek képeslapjai, grafikái és festményei a szemet kápráztatják el, a programok és kiállítások pedig a léleknek adnak egy kis megnyugvást.

Mentorokra gyűjtenek a Salva Vita Alapítvány támogatói, hogy az enyhe fogyatékkal élő és az autista fiatalok munkaerőpiaci beilleszkedését segítsék

Kedvelem az olyan találkozásokat, amikor összehoz az élet hasonló gondolkodású emberekkel, és már az első pillanattól azt érzed, hogy itt minden rendben lesz, mert talán egyszer már találkoztatok, de ha nem is, egy kellemes és fontos beszélgetés következik. Kiss Beával ilyen volt az első találkozás. Az apropó, amiért összejöttünk, egy adománygyűjtés, amiben Bea is részt vesz, és a tét nem kicsi. A befolyó összegből mentorokat támogatnak, akik a jövőben fogyatékkal élő emberek elhelyezkedését és integrálását segítik a munkaerőpiacon. Bea azért is érintett ebben a történetben, mert a lánya, Hanna enyhe fokban értelmi sérült. Más, mint egy átlagos huszonéves fiatal.