Elismerem, ez mégiscsak őrült tevékenység, de ehhez nem kell semmi mást csinálni, csak minden órában futni egy kicsit. Óránként 6,7 kilométert kell megtenni, és aztán a következő óra elején megint odaállni és újra elrajtolni a körre. Nagyon egyszerű a szabályrendszer, be kell érni hatvan perc alatt és el kell indulni a következő óra kezdetén. A futás közben nem lehet segítséget igénybe venni, viszont amennyi időt megspórolunk az egy órából, azt evésre, ivásra, átöltözésre, egyéb szükségletekre és pihenésre fordíthatjuk, ezt kell ügyesen beosztani. És ezt kell ismételni, ameddig csak te maradsz a pályán… Volt olyan, hogy akár 15 percet aludtam, meg olyan is, amikor csak 30 másodpercre hátradöntve a fejemet elbóbiskoltam egy székben ülve, de az is előfordult, hogy húsz percem maradt volna aludni, de éjszaka annyira hideg volt, hogy vacogtam és végig nagyon fáztam, csak vártam, hogy mikor indulhatok megint.
Az időjárás extrém volt, ez nagyon komplex-szé tette a versenyt, nappal 28-30 fok, aztán az első éjszaka ránk szakadt egy óriási vihar, amit hatalmas szél követett, miközben három fokra hűlt a levegő.
A pálya is nehéz volt: nappal terepen, éjszaka aszfalton futottunk. Igyekeztem egyforma köröket futni. Már versenyeztem annyit ebben a formátumban, hogy tudom magamról, milyen tempó felel meg a leginkább. Kényelmesen haladtam, az első körök 48-50 perc környékén voltak, a harmadik naptól már csak 54 perceseket sikerült futni a terepkörön, míg az éjszakai aszfaltos körön 48 perc volt az átlag. De egy kis csalafintaságot rendre beleraktam, minden tizedik kört gyorsan futottam. Egyrészt az izmaimat ilyenkor egy kicsit jobban átmozgatom ebből a kényelmes, laza tempóból, másrészt az alvós szünetekben így több idő jut a pihenésre, ilyenkor 38-40 perc környékére lőttem be a köröket.
Civilben szoftvertervező és -tesztelő vagyok, ülőmunkát végzek, ezután hallatlan felüdülés, amikor végre elmehetek futni, de nem teljesítek extrém sokat. A heti adag 90-100 kilométer, de kerékpározom is, és a pilates, illetve az animal flow sem idegen tőlem.
Az ilyen hosszú, háromnapos futások alatt az életben maradáshoz rengeteg táplálék és folyadék kell: a vizet nagyon szeretem és elengedhetetlen, az mindegyik körön volt a kulacsomban. A szünetekben a normálisabbnak mondható, de nyilván tábori körülmények között készült ételeimet egy kis gázfőzőn melegítik a segítőim, az instant krumplipüré a kedvencem, meg szendvics, nápolyi, és vannak kifejezetten sporttáplálékaim is, szeletek, zselék. A RunnersLab Sportegyesületben dr. Gál Tibor felügyeli az edzésmunkámat, és a táplálkozásban is az ő tanácsait követem, pont annyit viszek be, amennyi a legideálisabb. A verseny után ráálltam a mérlegre, ugyanannyit mutatott, mint előtte, igaz, hogy a futás után egy rakás hamburgert, meg sült krumplit ettem. Amúgy a karórám szerint 28 ezernél is több kalóriát égettem el a három nap alatt… Ez volt a tizenegyedik ilyen futásom, és ezen sikerült a saját csúcsomat és az országos rekordot is megjavítanom: hetvenhat óra a hivatalos eredményem.
A legelsőnél fogalmam sem volt, hogy ez miként fog működni, oda úgy mentem, hogy kipróbálom, hol van a teljesítőképességem határa, hogy mire vagyok képes. Most már tudom, mit csinálok. Hetvenhat óra alatt mindenre lehet gondolni. Van egy jól bevált szokásom, egy kis mentális segítséget viszek magammal. A barátaimmal, szurkolóimmal kis papírcsíkokra üzeneteket írattatok, és minden kör elején kihúzok egyet. És aztán ezt az üzenetet, dalszövegrészletet, matek feladatot, közös emléket viszem magammal arra a körre, és ezen gondolkozom futás közben. Meg nézem a tájat, örülök a többi futónak, beszélgetünk. De van, amikor pont az a jó, ha nem gondolok semmire, nem kell a munkával vagy az egyéb teendőkkel foglalkozni. Most végig nagyon-nagyon felszabadult voltam, egy éve terveztem-szerveztem ezt a futást, és olyan hallatlanul jó érzés, hogy megcsináltam a családom, barátaim támogatásával, mert nekem sajnos nincsenek egyéni szponzoraim. Szeretem az ilyen őrült dolgokat, ezeken nekem kapásból megakad a szemem. De hát szerintem az egész életem egy nagy őrültség, vagy legalábbis igyekszem úgy élni, hogy legyen mit mesélni.
Kifulladásig tart az alvásmegvonás
Magyar rekordot állított fel, miután 76 órát futott a Tennessee-ben rendezett Big’s Backyard Ultrán. Ezalatt 509 kilométert tett meg. A szabályok egyszerűek, van egy 6,7 kilométeres körpálya, amelyet egy órán belül kell teljesíteni. Annyi a pihenő, amennyi időt meg tud spórolni a futó. Ha negyven perc alatt végez egy körrel, húsz perce van a következő kör indításáig. És ezt kifulladásig kell ismételni. Ez egy végtelenített futás, nincs elérendő idő vagy távolság, addig tart, míg az utolsó eggyel több kört teljesít, mint az előtte kieső. Az állóképesség mellett az alvásmegvonás és a mentális nehézségek tűrése is kulcsfontosságú. Fűrész Edit korábban 60 órát teljesített, ezt most 16 órával túlszárnyalta. Azért kellett kiszállnia, mert az utolsó, 77. körében egyetlen másodperccel túllépte az egy órás limitet. A nők között harmadik lett.
